Kereső toggle

Tokió magyar reménysége

Interjú Milák Kristóf Európa-bajnok úszóval

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 2017. évi budapesti világbajnokságon mindenkit meglepve 100 méteres pillangóúszásban a dobogó második fokára érkezett be Milák Kristóf.  Glasgow-ban már a saját távján (200 pillangó) Európa-bajnok lett, és sokan a tokiói olimpián is a legfényesebb érmet várják tőle.

Tárnokról rajtoltál? Hogy történt ez?

– Ott laktunk, és a százhalombattai uszoda volt a legjobban elérhető. Ott kaptam úgy 7-8 éves koromban az első úszóleckéket Egerszegi Klárától. Jól éreztem magam a vízben, ezért egyre gyakrabban kellett a szüleimnek belépőt vásárolni. Plagányi Zsolt vette észre, hogy amit csinálok a vízben, az több mint lubickolás. Ő lett az első edzőm.

Mi mondható el családodról, szüleidről, milyen háttérrel indulhattál, milyen támogatást kaptál otthonról?

– Mindent megkaptam. Így utólag azt is hasznosnak vélem, hogy soha nem „nyüstöltek”, elindítottak egy pályán, látták, hogy szeretem, hagyták, hogy csináljam. Azért később nekem is megvoltak a „nyűgjeim”, mint másnak. A napközi 4 óráig tartott, engem 3-kor mindig elvittek úszóedzésre. Emlékszem, az utat mindig végig aludtam. Érkezéskor anyám felvert, no, akkor azért morcos voltam. A felső tagozat könnyebb volt, majd a gimnázium ismét nehezebb, főképpen a több – és közöttük sok fölösleges – óra miatt.

A 2017-es budapesti világbajnokságon 100 pillangón (ami kevésbé kedvenced) második lettél, számított erre valaki, esetleg te?

– Senki nem látta, sem én, sem Attila bá’ (Selmeci Attila, Kristóf edzője – a szerk.). Jött magától. Persze az a tizenháromezer ember, többségük magyar, még azt is kihozta belőlem, ami ott sem volt. Leúsztam azt a háromszor 100-at (idő előfutam, elődöntő, döntő), és ez lett belőle.

A világbajnokság előtt voltak olyan edzéseredményeid, amiből következhetett ez az eredmény?

– Nem. Beteg is voltam előtte. Persze valamiért csak beválogattak, de az, hogy kétszer megjavítom a junior világrekordot és az országos csúcsot (elődöntőben 50.77, majd a döntőben 50.62), ez nem volt a képben. Magam is alig tudtam mit kezdeni a dobogóval, az idővel, az ünnepléssel, a sok kérdéssel, a felém áradó szeretethalmazzal. Azért az jó volt!  

Hol tartottál te akkor, amikor a „sajtburgeres” Kenderesi Tomi bronzot nyert Rióban?

– Én is kijuthattam volna Rióba. Hódmezővásárhelyen volt akkor az ifi Eb. 200 gyorson elég jót úsztam, és esélyem volt az úgynevezett olimpiai B szint elérésére, amivel egy négyszer 200-as B váltó tagja lehettem volna. Egyértelműen elzárkóztam ettől, tekintve, hogy nem kívántam töltelékként ott lábatlankodni. Egyébként otthonról figyeltem az olimpiát, és örültem Tomi bronzérmének – és nem mellékesen, azért így volt egy jó nyaram!

Mit tudtál te akkor?

– Akkor tizenhat évesen ifjúsági Európa-bajnokságot nyertem 1.56.77-tel, és a nálam két évvel idősebbek is csak a dobogó alacsonyabb fokára juthattak fel.

Az edződ ekkor már Selmeci Attila volt?

– Igen. 2013 óta ő készít fel, vele dolgozom.

Szerinted fel lehet dolgozni egy ilyen népszerűséget, amibe te belezuhantál?

– Úgy vélem, ez személyiség kérdése, illetve a hangulattól és az emberek közeledési módjától is függ.

Azt gondolom, a szerénység egy bizonyos eredményesség után nehezen fenntartható. Ugyanis van mire büszkének lennem, és van még mire szerénynek is maradnom. Talán, ha túl szerény lennék, az tompítaná a küzdőképességemet, vagyis az ellenkezője feltüzel, hogy beváltsam az elvárásokat. Természetesen, az elmúlt években koromnál fogva is sokat változtam. Úgy érzem, rendelkezem a kellő önbizalommal, de ez nem jelent önteltséget.

Ez a neveltetésedből alakult így?

– Természetesen, a minták meghatározók, de hozzáteszem, én sokat nem voltam otthon. Edzés, iskola, edzés, tulajdonképpen haza csak aludni jártam, és közben azért találkoztam a szüleimmel is.

Mi segíthet abban, hogy Milák Kristóf a helyén legyen?

– Gyakran vettek körül olyan emberek, akik sokat hibáztak, így az ő hibáikból tudtam tanulni, ez jobb volt, mintha a saját hibáimból kellett volna építkeznem. Most próbálom jó emberekkel körbe venni magam.

Miként lettél hátúszóból pillangózó?

– Egy idő után nem éreztem magam jól a hátúszásban, nem fejlődtem úgy, ahogy szerettem volna, fájt, kezdtem nem szeretni. Egyszer csak hasra fordultam, húztam a vizet páros karral, látták, hogy az jól megy, tudtam, hogy nehéz lesz, de nem azzal foglalkoztam, hogy bírom-e a 200-t, ezért alulról a 100 pillével kezdtem, javultam, ahogy kellett, és mentünk tovább felfelé. Igaz, elég vékony voltam, ezért kellett egy kis izmot is magamra szednem, erre még most is szükségem van.

Mit csinálsz jobban a vízben szerinted, hogy hamarabb érsz a falhoz, mint a többiek?

– Egyfelől úgy érzem, hogy jobban akarok, főleg az edzéseken. Amennyiben a mozgást vizsgáljuk, talán a delfin lábtempó intenzitása, a ritmusérzék és a kartempó. Aminél nem is az áthúzás erőssége, inkább a mozdulat szabályozott gyorsulása segít az eredményességben. Próbálom hasonlóvá tenni ahhoz az utolérhetetlen mozdulatsorhoz, amit éveken keresztül láthattunk Michael Phelpstől. Bár nem feltétlen őt akarom másolni, de voltak olyan elemek, amiket próbáltam beépíteni az úszásomba. Például minden pillangós edzésemen különböző kéztartásokat próbálgatok, hogy megérezzem, melyik lesz számomra a leggazdaságosabb.

Edzéseken és a versenyen mennyire úszod ki magad, és hogy vagy a fájdalomtűréssel?

– Ez a versenysport része. Az edzés az maga a „testgyilkolás”! A versenyen csak egyszer kell leúszni a távot, és nem hétszer egymás után, ezért az könnyebb, de a „fájdalom” élesebb is egy picit.  A versenyek sajátossága, hogy ott csak egy lehetőségem van, és nem hibázhatok. Edzésen pedig, ha valamit hibáztam, van lehetőségem javítani a következő résztávnál.  

Vannak még tartalékaid, amiből építkezni fogsz tudni a jövőben?

– Mentálisan biztos. Hiszem, hogy ez sokat fog jelenteni még számomra a jövőben. Fizikálisan érzek most egy megtorpanást, lehet, hogy ezt a testem formálódása okozhatja. Egyébként kell még tartaléknak lennie bennem, hiszen mégis csak 19 éves vagyok.

Biczó Benze, Cseh László, Kenderesi Tamás, Milák Kristóf, ennyi klasszis egy országból 200 pillangón, lehet ez véletlen?

– Változó, régen sok mell-, hát- és vegyesúszónk volt, most pillangó- és gyorsúszóink vannak. Mondhatni, hogy például a mellúszók „aranyáron kelnek el”, de világszinten is kevés jó mellúszó van. Nem hátrány, hogy most nálunk így egymásra találtunk. Ez a rivalizálás még többet hozhat ki belőlünk.

Lehet-e az eddigi eredményeidből következtetni arra, hogy milyen időre lehetsz képes úgy egy-másfél év múlva?

– Következtetni lehet, de biztosat kimondani nem. Nyilván terveink vannak, de végül is az ember nem gép, amit csak úgy beprogramozunk, és teszi a dolgát.

Mikor döntitek el mesteretekkel, Selmeci Attilával, hogy milyen számokban fogsz indulni a világbajnokságon?

– Már eldöntöttük. 400 gyors, 200 pillangó, 100 pillangó.

Fel tudsz készülni a 100 pillangóra úgy, hogy az ne veszélyeztesse a 200 pillangó eredményességét?

– Ez soha nem következhet be, mert annyit készülök a 200-ra, hogy inkább a 100 pillangó szorul valamelyest háttérbe. A 200-as táv van fókuszban, mert ott vannak jobb eredményeim. A 2017-es hazai világbajnokság kivétel volt, mert akkor eleve 100-as távra válogattak, és arra kellett készülnöm.

Ki mered-e jelenteni, hogy 2019-ben világbajnok akarsz lenni 200 pillangón?

– Azért nem, mert nem egyedül indulok, mások is lesznek ott a rajtkövön, akik nyerni szeretnének.

Ugye nem az önbizalom hiánya mondatja ezt el veled?

– Nem, csupán nem gondolom értelmesnek ezt így kijelenteni.

Mit csinál Milák Kristóf, ha nincs a vízben vagy edzésen? Mitől kapcsol ki?

– Tanul, alszik, eszik, autót vezet. Igen, ez utóbbi most hobbi szinten is megérintett. Érdekel az anyagi gyarapodás lehetősége, pontosabban a gazdálkodás területe. Szeretném megérteni a világ működését.

Milyen könyvek kerülnek a kezedbe?

– Sport, gazdálkodás, de kikapcsolódást jelenthet egy meseszerű regény is.

Zene?

– Az fontos! Edzésre menet, jövet. A ritmus, a dallam jól kikapcsol, amire szükségem is van.

Hogy érzed magad a bőrödben?

– Most lehet, hogy panaszkodnom illene, de pont azt érzem, hogy a koromhoz képest fényévekkel előrébb tartok. Önállóság, pénzkeresés, életfelfogás tekintetében, és a feladatokhoz való hozzáállásban.

Elégedett vagy az életeddel?

– Csak az átlaghoz képest, magamban mindig ott munkál valami türelmetlenség, ami gondolom, még segíthet a személyiségem fejlődéséhez.

Olvasson tovább: