Kereső toggle

Liberalia gyermekei

Kultusz, orgia és révület: a zenei fesztiválok ősmintája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Európa legnagyobb fesztiválja a belgiumi Tomorrowland.

„Megváltoztak a nyári zenei fesztiválok az elmúlt évtizedben” – írja a brit Telegraph. „A korábbi hagyományos színpad plusz nézőtér elrendezés helyett egyre több a zöld környezetben, félreeső »titkos« helyszíneken tartott rendezvény, ahol a cél a zenei élmény mellett a »teljes átadás«, a résztvevők minél teljesebb kikapcsolása a hétköznapi világból.” Az erdőkben, szigeteken, titkos ligetekben tartott többnapos, zenés, eksztatikus, maszkos-jelmezes partik nem új találmányok: legrégebbi ókori formájuk a Liber Pater („a szabad atya”) istenség tiszteletére rendezett ünnepségek, a Liberaliák.

A legnépszerűbb európai zenei fesztiválok egy-egy nyári napon összesen több mint egymillió embert szórakoztatnak, és a becslések szerint egy évadban mintegy 30 millió európai fiatal fordul meg az ilyen szabadtéri rendezvényeken.

A legnagyobb évek óta a belgiumi Tomorrowland (Holnapföldje) elektronikus zenei fesztivál, ahol egy hét alatt háromszázezren fordulnak meg, de a helyszínek minden évben bővülnek, miután a résztvevők szeretnének koncentráltan és zavartalanul olyan önfeledt, szabad életérzést átélni néhány nap alatt, amely radikálisan különbözik a hétköznapok városi taposómalmától. Ezért sikeresek az olyan rendezvények, mint a horvátországi tengeri szigeten, Obonjanban egész nyáron át tartó fesztivál, ami nem egyetlen helyszínen zajlik, hanem a teljes szigetet magába foglalja. Az izlandi „Titkos Napforduló” különlegessége, hogy a sarkkör közelében június közepén 72 órán át egyfolytában világos van, mert a nap alkonyatkor éppen csak érinti a horizontot, majd onnan „visszapattan”. Innen a rendezvény mottója is: „A parti, ami sohasem alszik.” Spanyolországban a hegyekben, középkori monostorromok között rendezik az UVA fesztivált, Walesben pedig a pszichedelikus fesztiválok ikonjának számító nevadai „Burning Man” mintájára a „Green Man” fesztivál végén egy hatalmas misztikus zöld emberalakot gyújtanak fel a révült rajongók körében.

Eksztázis és beavatás

A római mitológiában Liber („a szabad”) vagy Liber Pater („a szabad atya”) néven ismerték a bor, a termékenység és a korlátlan szabadság istenét. Ünnepét – amelyet Liberalia néven ismertek – a mérték nélkül felszolgált bor, eksztatikus zene, hallucinogén anyagok fogyasztása, és a korlátlan, fékevesztett szex jellemezte. A kultusz középpontjában a férfi nemiszerv és a „puha mag” ünneplése állt, amely egyszerre jelentette a szőlőszemek nedvét és a férfi örökítőanyagot. Miután a Liberalia egyben a fiatal fiúk számára a felnőtté válás rítusát is tartalmazta, az ünnepen nagy számban vettek részt fiatalok. Livius római történet-író szerint Liber istenség ünnepe az i. e. 2. századra keveredett a görög eredetű Dionüszosz (Bacchus) kultuszával, és „úgy terjedt, mint a pestis, különösen a plebejusok között népszerű, követői elsősorban nők, fiatalok, a morálisan gyengék és a nőként viselkedő férfiak (»férfiak, akik nagyobbrészt nők«, mai kifejezéssel: transzneműek)”.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

Olvasson tovább: