Than Mór: Isaszegi csata( Forrás: Wikipedia)
Egyetlen emberem maradt. Egy félig rokkant, kiszolgált katona – így írta le Görgei Artúr a visszaemlékezéseiben, hogyan futamodott meg a háta mögött a teljes magyar derékhad a ma Bécs külvárosának számító, schwechati harcmezőn. Egy hónappal a fényes pákozdi diadal után „bécsi testvéreik” megmentésére siető büszke népfelkelő ezredek 1848. október 30-án úgy hátráltak meg az osztrák ágyútűzben, hogy előtte még egy lövést sem adtak le az ellenségre.
„Ide, magyar! Itt a zászlód, itt dögölj meg!”
– ordított rájuk dühösen a nemzetőrség egyik századosa és bátran az ellenség sorvonala elé tűzte a nemzeti trikolórt. Hiába. Harminc-negyven bajtársán kívül senki nem mert a hazájáért a kartácstűzbe rohanni. Görgei szerint a dicső honvédsereg, mint „egy idomtalan, elnyúló óriáskígyó” rohant a magyar határt jelző Lajta irányába, mit sem törődve az osztrák fővárosban továbbra is ellenálló forradalmi Diáklégióval.
A történelmi esély, hogy a magyarok a bécsi felkelőkkel együtt megdöntsék a Habsburg-házat, a hosszas politikai tétovázás után a csatatéren is elveszett.
