Kereső toggle

Tenni akarok Magyarországért

Interjú Habsburg Györggyel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Változnak az idők: kereken 160 évvel azután, hogy Debrecenben a magyar országgyűlés Kossuth Lajos javaslatára kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, Ferenc József császár dédunokája a Magyar Demokrata Fórum felkérésére vállalta a képviselőjelöltséget a párt európai parlamenti listáján. Habsburg György lapunknak elmondta: Magyarország iránti szeretetét az idén 97 éves édesapjától, Ottótól örökölte.

Bokros Lajos mögött kapott helyet az MDF választási listáján. Nem érezte úgy, hogy méltatlan önhöz ez az ajánlat?

- Abszolút semmi problémám nincs a második hellyel. Amikor Dávid Ibolya felkért arra, hogy vállaljak szerepet az Európai Parlamentben, szóba sem került az első hely. Számomra az volt fontos, hogy pártfüggetlen személyként indulhattam az MDF listáján. Amióta itt élek Magyarországon, soha nem voltam egyetlen politikai pártnak sem a tagja, és ezen nem is kívánok változtatni.

Az MDF-ben nem kis vihart kavart a jelölésük. Mit gondol, miért vállalta fel Dávid Ibolya akár a pártszakadást is?

- Szerintem nagyon bátran döntött az MDF, amikor két szakértőnek adott lehetőséget arra, hogy Magyarországot képviselhessék. Mások pártembereket tettek a listájukra. Remélem, az emberek is úgy látják, hogy nem elég csak beszélni a szakértőkről, hanem tenni kell azért, hogy amikor szükség van rá, ott is lehessenek. A döntés másik üzenete az, hogy válságos időben mindenkinek át kell gondolnia, hol tud a legtöbbet segíteni. Az én szakterületem leginkább az Európai Parlament. Nagyon régóta ismerem ezt a testületet, sok más országbeli képviselővel dolgoztam már együtt. Meggyőződésem, hogy az Európai Parlament sokat tudna segíteni a magyar ügyeknek. Olyan a rendszer, hogy ide elsősorban pártok jelölése alapján lehet bekerülni. Ezért aztán most, hogy az MDF felkért az indulásra, úgy éreztem, nem mondhatok nemet. Rossz érzés lenne, ha két év múlva megkérdez valaki, hogy olyan sokat beszéltem Európáról, miért nem tettem akkor semmit a válság idején Magyarországért?

Az elemzők szerint már egy képviselői hely is siker lenne az MDF számára, kettő pedig maga a csoda. Mit gondol erről?

- A választási kampány kezdetén vagyunk. Szívesebben vállalok olyan feladatot, ahol nincs garantálva az eredmény. Ha az emberek bizalmat szavaznak, és sikerül bejutnom az Európai Parlamentbe, legalább tudni fogom, hogy rendesen megdolgoztam érte. Ha nem sikerül, számomra az sem katasztrófa. Nem leszek depressziós, mert fontosabb, hogy megpróbáltam valamit tenni. Legfeljebb más irányban dolgozom tovább.

Mire gondol? Idehaza lenne parlamenti képviselő?

- Biztos, hogy nem lépek be a belpolitikába. Engem az európai politika érdekel, ebben érzem otthon magam.

Segítene Bokros Lajosnak, ha úgy alakul?

- Igen, igyekeznék átadni neki a kapcsolataimat. Számomra továbbra is fontos lesz Magyarország, és ezért akár belülről, akár kívülről, képviselni fogom az érdekeit.

Az országban érzékelni a gyűlölet különböző formáit, a kirekesztést és az antiszemitizmust is. Mit tenne ez ellen?

- Egyszerű a válaszom: maradéktalanul bízom a magyar jogállamban, a magyar törvényekben és a magyar demokráciában.

A választási plakátjukon az áll, hogy „A Hazáért". Mit jelent ez önnek, aki huszonöt évesen járt először Magyarországon?

- Az édesapámtól már kisgyerekként nagyon sokat hallottam Magyarországról. Egy gyereknek ráadásul sokkal érdekesebb egy olyan ország, ahová tilos belépni, mert nem kapunk engedélyt a beutazásra.

Ausztriába sem utazhattak...

- De Ausztriába 1967 után már beléphettünk. Édesapámnak ez nagyon hosszú idő volt, én azonban akkor még csak hároméves voltam. Magyarországról csak hírből hallottam. Tudtam, hogy milyen fontos kapcsolata volt a családomnak az országgal. Nagyon sok magyar járt hozzánk, amikor gyerek voltam. Természetes volt, hogy amikor 1989-ben megnyílt a lehetőség hazajönni, apámmal azonnal ideutaztunk. Egyből megéreztem, hogy miért igyekezett átadni nekünk a Magyarország iránti szeretetét. Tizenkilenc év óta itt élek, itt kötöttem házasságot, és itt születtek a gyermekeim is.

A családi tradíció alapján szinte bármely országot választhatta volna Európában. Nem bánta meg?

- Abszolút nem. Itthon vagyok, és semmi tervem nincs máshová menni.

Közismert, hogy édesapja sokat lobbizott Magyarország felvételéért az unióba. Most, hogy az ország ekkora segítségre szorul, nem mondták önöknek, hogy kár volt így siettetni a dolgot?

- Nem, mert amikor a döntés született a tíz - zömében kelet-európai - ország felvételéről, mindenki tudta, hogy milyen terhet jelent ez a közösségnek. Választhatták volna azt is, hogy csak három vagy négy országnak adnak lehetőséget, mégis így döntöttek, mert az Európai Parlament nagyobb lehetőséget látott a bővítésben, mint terhet. Édesapám nagyon szorosan és aktívan követte a spanyol csatlakozást. Sokat voltunk abban az időben Spanyolországban. Szemtanúja voltam, hogy már a tárgyalások megkezdése milyen változásokat hozott, és mekkora lehetőséget kapott az ország a csatlakozás után. Ez számomra nagy példa volt arra, hogy milyen óriási erőt adhat Magyarországnak az, ha teljes jogú taggá válik az Európai Unióban.

Azok azért más idők voltak...

- Senki nem gondolta, hogy a régi és az új országok egy nap alatt összenőnek. Most a válság idején egy kicsit anakronisztikus a fejlődést emlegetni. Mégis, gondolja csak el, hol lenne most Magyarország, ha tavaly októberben nem vagyunk tagjai az uniónak, és nem kaptunk volna segítséget. Óriási előny egy nagyobb család tagjának lenni a válság idején. Persze meg kell csinálni a házi feladatot, de ebből a viszonyból a jövőben, a válság elmúltával további előnyök is származhatnak. Nem kerül le a további bővítés sem a napirendről. Horvátország, Albánia, Macedónia már szerepel a listán, de hosszú távon más országokkal is számolunk.

Meddig bővülhet az unió, hol lehet Európa végső határa?

- Nagyon nehéz ezt megmondani, mivel az Európai Unió alapértékekről szól. Ha egy ország teljesíti ezeket, akkor lehetőséget kell adni a számára, hogy közelebb jöjjön. Óriási hibának tartom például, hogy egyes politikusok azt mondják, Törökország soha nem lehet tagja az Európai Uniónak. Persze azzal sem értek egyet, akik már holnap tagságot akarnak adni nekik. Törökországban még nem zajlottak le azok a fejlődési folyamatok, amelyek például Magyarországon megtörténtek. Ez egy nagyon hosszú folyamat, tíz-tizenöt évre még legalább szükség van hozzá. Azok a politikusok, akik ma a gyors török csatlakozásról beszélnek, szerintem már nem lesznek politikusok, amikor ez végül megtörténhet.

Mások - például Nicolas Sarkozy francia elnök - déli irányba Észak-Afrika, keletre pedig a Szentföld felé bővítenék Európát. Reális ez a terv?

- Ebben a pillanatban sci-finek tűnik egy ilyen elképzelés, azonban történelmileg hiba lenne kizárni ennek a lehetőségét. A Földközi-tenger mindig központ volt a történelem során, és sok év múlva újra azzá válhat.

A lisszaboni szerződésben többek között állandó elnököt és külügyminisztert választanának Európa élére. Milyen változást hozna ez ön szerint?

- Hihetetlenül fontos lenne. Ma Európa gazdaságilag nagyon erős, külpolitikailag viszont rendkívül gyenge. Olyan, mint egy test, amelyben az egyik testrész teljesen kifejlődött, a másik rész viszont gyerekkori állapotban maradt. Ezen változtatni kellene, ezért remélem, hogy még idén sikerül valamilyen formában elfogadtatni a lisszaboni szerződést. De ha most nem, akkor egy későbbi időpontban... Sokkal nagyobb hatalmat kapna ezáltal az Európai Parlament, és nagyobb súllyal tudna Európa beleszólni a világ fontos kérdéseibe is.

Mások szerint ez veszélyes lehet, mert csorbul az államok - így Magyarország - szuverenitása.

- Vitatkoznom kell ezzel. Az Európai Parlamentben választott képviselők ülnek, és ez a legfontosabb intézmény. A probléma most éppen az, hogy nem kapott akkora hatalmat a feladatához, mint a nemzeti parlamentek. A feladatok megosztása alapján, amit a kisebb egység, tehát a nemzetek meg tudnak oldani, abba a nagyobb egység, az unió, nem szólhat bele.

Említette az édesapját. Úgy hallottam, hogy ő az Európai Unió csillagkoszorús jelképének a megalkotója. Igaz ez?

- Nem, csak ott volt az Európai Parlamentben, amikor vita volt a jelképről.

Vannak, akik szerint a monarchiáknak nem járt le az idejük, sőt akár újra vezető szerepet kaphatnak Európában. Mit gondol erről?

- Ebben a pillanatban nem reális erről beszélni. Nem lehet kijelenteni, hogy vége a monarchiáknak, és azt sem, hogy világméretekben visszatérhetnek. Svájcot nagyon nehéz elképzelni mint királyságot. Anglia viszont monarchia nélkül lenne nagyon furcsa. Spanyolországban a monarchiának nagyobb szerepe van, mint más országban. Vannak olyan országok, ahol ez az államforma nagyon bevett és fontos dolog, másutt nem így alakult. Szerintem minden országnak magának kellene eldöntenie, hogy mi a leginkább megfelelő a számára. Nem lehet előre kijelenteni, hogy a monarchia jó volt, vagy rossz volt. Édesapámmal együtt legitimista állásponton vagyunk: minden országnak tiszteletben tartjuk a legitim államformáját.

A Habsburg-családot a katolikus egyház legnagyobb védelmezőjeként szokták emlegetni. Önnek viszont a felesége lutheránus. Nem okozott nagy kihívást, amikor más formában találkozott a kereszténységgel?

- Abszolút nem, sőt nagyon sokat segített, hiszen nyitottnak kell maradnunk. Ezekben a beszélgetésekben vagy vitákban sokkal több olyan pont volt, amiben egyetértettünk, mint amiben különbözik a véleményünk. Együtt imádkozunk a gyermekeinkkel, együtt járunk templomba: én eljárok evangélikus istentiszteletre, a feleségem pedig katolikus misére. Ugyanakkor nagyon nehéz lenne elképzelni egy Habsburgot, aki nem katolikus, ezért a gyerekek katolikus nevelést kapnak.

Most, hogy itt beszélgetünk, húsvét előestéje van. Mit jelent önnek Jézus Krisztus feltámadása?

- Valóságos eseményt és egyházi tradíciót egyaránt. Az ünnep alkalom arra, hogy a családban egy kicsit többet foglalkozzunk a hittel, a vallással. Elmondjuk a gyerekeknek azt, hogy az ünnepek - a húsvét, a karácsony - nemcsak ajándékokról szólnak, hanem elsősorban arról, hogy mit tett értünk Jézus, miért vállalta mindezt az áldozatot.

Ön sok kultúrát ismer. Mit tanácsolna, hogyan tudnánk optimistábban szemlélni a világot?

- Nem kellene annyit foglalkozni a napi problémákkal, mert Magyarországnak nagyszerű lehetőségei vannak. Elég csak ránézni a térképre: a mezőgazdaság vagy akár a vízkincs hatalmas tőke ebben az országban. De magamról is tudom: ha pesszimista, szomorú vagyok, akkor elveszítem a kreativitást, és azt mondom, hogy nem érdemes ezzel foglalkozni. Amikor azonban optimista vagyok, máris azt keresem, hogy mit tudok kezdeni a lehetőségekkel. Remélem, a jövőben a hungaro-pesszimizmus helyett a hungaro-optimizmus fog növekedni.

Újságíró, nagykövet, főherceg

Habsburg György, Dr. Habsburg Ottó és Regina von Sachsen-Meiningen hercegné hetedik, legfiatalabb gyermeke 1964-ben született a bajorországi Starnbergben. 1997-ben nősült, felesége Eilika von Oldenburg hercegnő. Három gyermekük született, Zsófia, Ildikó és Károly-Konstantin.
1984-ben érettségizett a felső-bajorországi Tutzingban. Ezután egy évet töltött jogi tanulmányokkal az ausztriai Innsbrucki Egyetemen, egy szemesztert töltött a madridi Euro-Centerben, a Sociedad Cervantina oklevelét megszerezve 1985-ben, majd 1986-ban jelentkezett a Ludwig-Maximillian Egyetemre, történelem és politikatudományok szakra. 1989-től egy évet töltött spanyol és iszlám történelmi tanulmányokkal a madridi Complutense Egyetemen. 1990 és 1993 között történelmet tanult
Münchenben.
1987–88-ban a németországi ZDF Televízióban dolgozott a kortárs történelemmel és európai politikával foglalkozó osztályon.
1989-ben három hónapig részt vett az Omani Szultanátus TV-je híradós részlegének munkájában. 1990 és 1992 között vallási és politikai dokumentumfilmeket készített a müncheni Markus Filmvállalatnál.
Szabadúszó újságíróként számos európai újság számára írt tudósításokat utazásairól. Közreműködött apja 1979-es, 1984-es, 1989-es és 1994-es európai parlamenti választási kampányában. 1993 óta Magyarországon él, Dr. Habsburg Ottó irodájának vezetője, segíti a Páneurópai Mozgalom működését Magyarországon.
1993-tól 1997-ig egy közép-európai filmprodukciós és disztribúciós társaság, az MTM Communications igazgatója. 1996 és 2002 között igazgatótanács-tag az MTM-SBS Television Inc. – TV2-nél.
1996 decembere óta a Magyar Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete.
1999-től Európa egyik vezető, posztgraduális képzést nyújtó egyeteme, a Madridi Instituto de Empresa Nemzetközi Tanácsának tagja. 2004-től a Magyar Vöröskereszt elnöke. Hat nyelven beszél, köztük magyarul.

Olvasson tovább: