Erősödik a dzsihádista szimpátia Törökországban

Minden erejüket és képességüket beleadva harcolnak a kurdok az egykor hatvanezer lakosú Kobaniért. A település most már inkább szellemváros, amely egy hónapja ostrom alatt áll. Bár amerikai részről több olyan nyilatkozat is elhangzott, hogy Kobani eleste nem fogja visszavetni a dzsihádisták ellen harcoló nemzetközi koalíciót, szakértők szerint a város sorsa nem elhanyagolható egyik fél számára sem. Robert Ford, az Egyesült Államok volt szíriai nagykövete úgy véli, hogy ha a város az Iszlám Állam kezére kerül, az mindenképpen veszteséget jelent az amerikaiaknak, és az iszlamisták elleni politikájuk hitelességét kérdőjelezi meg.
A dzsihádista csoport számára pedig a propagandaháború miatt fontos az egyébként kevés erőforrással rendelkező Kobani megszerzése. Az Iszlám Állam ugyanis nagyban függ globális szintű online propaganda-gépezetétől, ezen keresztül tud harcosokat toborozni és anyagi támogatást szerezni. Egy vereség valószínűleg visszavetné a „harci kedvet” külföldi támogatóik körében.
Ugyanakkor némi reményre adhat okot, hogy egyes szakértők szerint a Kobaninál kialakult helyzet nincs igazán ínyére a terrorcsoportnak, amely eddig különösebb ellenállás nélkül tudott városokat és településeket elfoglalni. Kobani körül főleg sivatag található, vagyis a kurd harcosok nem tudnának hova menekülni, így nem maradt más választásuk, mint hogy a város központjában összegyűlve utcáról utcára harcoljanak a dzsihádisták ellen. Justin Bronk katonai elemző szerint az Iszlám Államnak ez a taktika nem az erőssége, az utcai harcok során ugyanis fegyveresei könnyen az amerikai és arab légicsapások célpontjaivá válhatnak.
Bronk azt is hangsúlyozza, hogy egyértelműen a kurd harcosok bátorságának köszönhető, hogy a város még nem került a szélsőségesek kezére. A nemzetközi közösségtől ugyanis lassan érkezik a segítség. Az Egyesült Államok most először dobott le repülőgépekről fegyvereket, lőszert és egészségügyi felszereléseket a Kobani körül harcoló szíriai kurdoknak. Akadnak azonban európaiak, akik tevőlegesen is a kurdok mellé álltak. Hollandiából állítólag egy motoros csoport tagjai utaztak Irakba, hogy az Iszlám Állam ellen harcoljanak. Egyikük Twitteren fényképet is közölt, amelyen egy kurd társával, fegyverrel a kezében látható. Holland jogi szakértők szerint lépésük nem büntethető, mert nem terrorszervezethez csatlakoztak. Más lenne a helyzet azonban, ha a Kurdisztáni Munkáspárttal kerültek volna kapcsolatba, amelyet nemcsak Törökország, hanem a nemzetközi közösség nagy része is terrorcsoportnak tekint.
Törökország azonban a szíriai kurdok legnagyobb csoportját is a Kurdisztáni Munkáspárttal hozza összefüggésbe, ezért Ankara – amennyire csak tudja – húzza-halasztja a dzsihádisták elleni küzdelemben való konkrét szerepvállalást. Recep Tayyip Erdogan értesülések szerint kijelentette: ellenzi, hogy az Egyesült Államok felfegyverezze a kurd harcosokat. A török vezetés tétlenségét azonban – úgy tűnik – zöld lámpaként értelmezik a dzsihádisták támogatói az országban. Egyre többen ugyanis nyíltan felvállalják szimpátiájukat és elkötelezettségüket az Iszlám Állam felé. A török Anadolu Ügynökség például arról számolt be, hogy a múlt héten 42 diákot vett őrizetbe a rendőrség az Isztambuli Egyetem kampuszán, ahol összecsapások törtek ki baloldali hallgatók, illetve a dzsihádisták álarcos támogatói között. A terrorcsoport jelenlétét Törökországban az Associated Press hírügynökség és a helyi média is megerősítette. A fővárosban egy dzsihádista témájú kiadványokat forgalmazó könyvesboltban például a milicisták jelvényét árulják, az iszlamisták zászlója felbukkan egy-egy ablakban vagy autó szélvédőjén, és állítólag az Iszlám Állam emblémáját ábrázoló ruhákat is lehet kapni egy „dzsihádista ajándékboltban”.
Törökország viszont amiatt sem lehet nyugodt, hogy a szomszédban a terroristák újabb eszközöket keresnek kalifátusuk kiterjesztésére és a nemzetközi közösség elleni harchoz. Értesülések szerint fegyvereseiket harci gépek vezetésére tanítják Szaddám Huszein egykori pilótái. Szemtanúk azt állítják, hogy MiG-21-es vagy MiG-23-as típusú repülőkről van szó, amelyeket akkor zsákmányoltak a dzsihádisták, amikor elfoglalták az Aleppótól keletre fekvő al-Dzsarra repülőteret. Többen látták, hogy harci gépek a repülőtérről felszálltak, egy időt kis magasságban a levegőben töltöttek – hogy a radarok ne vegyék őket észre –, végül pedig visszatértek oda. Azt egyelőre nem tudni, hogy a repülők bombákkal vannak-e felszerelve. Az Iszlám Állam egyébként két másik repülőteret is megszerzett Szíriában: egyet az iraki határ közelében, a másikat pedig Rakka tartományában.

Irak titkos vegyi fegyverei

Az amerikai katonák közel ötezer elhagyott vegyi fegyvert találtak 2004 és 2011 között Irakban, de a kormányzat titokban tartotta ezeket a felfedezéseket – derül ki a New York Times múlt héten publikált beszámolójából. A nyolcrészes cikk szemtanúkra, illetve áldozatokra hivatkozva azt állítja, hogy legalább 17 amerikai katona és 7 iraki rendőr szenvedett sérülést vegyi anyagoktól, például mustárgáztól, de a Pentagon mindent megtett, hogy eltussolja az incidenseket. „Semmi jelentős – ezt kellett mondanom” – számol be egy esetről Jarrod Lampier nyugalmazott őrnagy, aki 2006-ban társaival 2400 ideggázzal megtöltött rakétát talált a volt Köztársasági Gárda létesítményében. A felfedezett vegyi fegyverek 1991 előtt, az iraki–iráni háború idején készültek. Irak 1980 szeptemberében támadta meg Iránt, azt remélve, hogy gyors győzelmet arat. De a perzsa állam kemény ellenfélnek bizonyult, ezért Szaddám Huszein akkori diktátor új fegyvereket keresett, és egy titkos programot indított el, amelynek keretében az ország mustár-, illetve ideggázt állított elő. A konfliktusban a Nyugat inkább Irak oldalán állt, ezért több ország komolyan segítette Bagdadot a vegyi fegyverkezésben. A Times beszámolója szerint öt esetben – amikor amerikai katonák vegyi anyagoktól sérültek meg – egyértelműen kimutatható az amerikai és európai eredet. A lőszereket az Egyesült Államokban tervezték, Európában állították elő, a fegyvereket pedig olyan vegyi üzemekben rakták össze, amelyeket nyugati cégek építettek Irakban.
Nyilván ez az egyik oka annak, hogy az Egyesült Államok nem akarta, hogy nyilvánosságra kerüljön, milyen vegyi fegyvereket találtak Irakban. Washingtonnak az is kellemetlen, hogy a méreteik alapján ezek a rakéták nem igazán minősülnek tömegpusztító fegyvereknek, pedig erre hivatkozva indították meg inváziójukat a közel-keleti ország ellen. Ráadásul katonai és orvosi egységei egyáltalán nem voltak felkészülve a régi típusú vegyi fegyverek okozta sérülésekre. Több katona arról számolt be, hogy amikor orvoshoz fordult, nem hittek neki, és nem is kapott megfelelő ellátást. A mostani fejlemények kapcsán aggasztó, hogy a vegyi fegyverek többségét az al-Muthanna állami létesítmény bunkereiben találták – a hely az egykori titkos program egyik központja volt Szamarra közelében. A térség most az Iszlám Állam ellenőrzése alatt áll. Az iraki kormány szerint nyáron behatolók fosztogattak a létesítményben. Az amerikai kormány ugyanakkor azt állítja, az elhagyatott fegyverek már nem jelentenek veszélyt.