Illusztráció( Forrás: Shutterstock/PuzzlePix)
Régészeknek a Nature című tudományos folyóiratban megjelent elmélete szerint a Tell el-Hammam nevű, Jordániában, a Holt-tenger közelében lévő egykori város pusztulása rendkívüli módon hasonlít Szodoma és Gomora lerombolásának bibliai leírásához.
A maradványok alapján mintegy 3600 évvel ezelőtt egy meteor vagy egy űrből érkező kő robbanhatott fel a város fölött,
amely a pusztulás bekövetkeztéig (körülbelül i.e. 1650-ig) az ötvenezer ember lakta Jordán-völgy legvirágzóbb és legjelentősebb települése volt, Jerikó és Tall Nimrin mellett.
A tudósok szerint a hirtelen esemény olyan magas hőmérsékletet hozott létre, hogy a kerámiaedények megolvadtak és felforrtak, belül azonban épek maradtak. Az egykori városban napon kiszárított sártéglákkal építkeztek, melyekből akár ötszintes épületeket is emeltek.
A rejtélyes pusztító erő az alapokig rombolta a házakat, a vályogtéglák elporladtak, az épületek pedig – köztük a helyi uralkodó palotája és a várost körülvevő téglafalak és tornyok is – összeomlottak.
A kutatók szerint az ilyen volumenű pusztításhoz szükséges, intenzív hőhatást csakis kozmikus becsapódás vagy robbanás idézhette elő, és mivel nem található becsapódási kráter, a város felett történhetett az üstökös vagy meteorit detonációja.
Becslések szerint 4 kilométerrel a talaj fölött robbant szét a szikla hatalmas tűzgolyóvá.
A megdöbbent városlakók, akik szemtanúi voltak a kataklizmának, azonnal megvakulhattak, feltételezik a tudósok. A levegő hőmérséklete hirtelen felszökött 2000 Celsius-fok fölé.
A ruhák és a fa azonnal lángba borulhatott.
Ilyen hőmérsékleten még a kardok és lándzsák is olvadásnak indulnak.
Szinte azonnal a lángok martalékává válhatott az egész térség. Néhány másodperccel ezután hatalmas lökéshullám futhatott végig a városon.
Körülbelül 1200 km/óra sebességgel haladhatott, s így erősebb volt, mint bármelyik eddig ismert tornádó ereje. A pusztító erejű szélvihar végigtarolt a városon és minden épületet romba dönthetett. Egy négyemeletes palota felső 12 méterét teljesen levitte, az összehordott törmelék pedig a szomszédos völgyben landolt.
A városban akkoriban élő körülbelül 8000 ember, illetve a jószágok közül egy sem maradhatott életben - állítják a tudósok.
A tudósok szerint feltételezhető, hogy ennek az eseménynek voltak szemtanúi is, akik nemzedékről nemzedékre adták tovább a látottakról szóló beszámolókat; és ezzel ihletet adhattak a bibliai Szodoma és Gomora történetéhez, melyben tűz és kövek zuhantak alá az égből, hogy elpusztítsák a két várost.
„És bocsáta az Úr Szodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. És elsüllyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is”
– szerepel Mózes első könyvének 19. fejezetében a 24-25. versekben.
A kutatás közel 15 évnyi fáradságos ásatást követelt meg, amelyen több száz ember vett részt. Ezenfelül több mint két tucat tudós komoly kutatómunkájára is szükség volt a feltárt anyagok részletes bevizsgálásához az Egyesült Államok tíz szövetségi államában, Kanadában és a Cseh Köztársaságban.
A tudományos munkát végző csoport nemrégiben a Scientific Reports folyóiratban tette közzé az eredményeket.
A 21 társszerző között szerepelnek régészek, geológusok, geokémikusok, geomorfológusok (felszínalaktannal foglalkozó szakértők), ásványtudósok, paleobotanikusok (ősnövénytannal foglalkozó kutatók), a kozmikus becsapódásokra specializálódott szakértők, és orvosok is.
(The Conversation/MTI/Hetek)
