A mindössze 17 hektár nagyságú és mintegy 100 fős lakossággal bíró sziget kapcsán érdemes kiemelni, hogy a hozzá tartozó tengerfenék igen gazdag szénhidrogénben, emiatt korábban több ország is szemet vetett a térségre.
Ukrajna egyébként éppen a sziget lakott volta miatt tarthatott igényt a terület erőforrásaira.
A hidegháborús érát követően pedig Románia is mindent elkövetett annak érdekében, hogy megkaparintsa a Kígyó-sziget körüli értékes természeti erőforrásokat. Még a Hágai Nemzetközi Bíróság elé is elvitte ügyét.
Természetesen nem elhanyagolható a Kígyó-sziget katonai jelentősége sem, ami alapvetően a kedvező elhelyezkedésnek köszönhető – mintegy 40 kilométerre a Duna torkolatától.
Jóllehet Moszkva az elmúlt hónapokban sikeresen annektálta az aprócska szigetet (amelyről több álhír is körbejárta a világsajtót), múlt héten kénytelen volt hátra hagyni, s az így ismét ukrán kézbe került. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy véglegesen eldőlt a sziget fölötti főhatalom sorsa.
A korábbi évezredekben katonai, illetve gazdasági jelentősége mellett sokkal inkább nevezetes volt a kis szárazföld spirituális vonatkozásban.
Már a görög gyarmatosítás kései időszakában, a Kr. e. VI. században kihasználták a Kígyó-sziget fekvését, hogy templomot húzzanak fel rajta a görög mitológia híres alakja, Akhilleusz szakrális tiszteletére.
A templomban a korabeli kultuszoknak megfelelően még szobrot is állítottak.
A görög történetírás tanúsága szerint az ideutazó emberek állatokat áldoztak fel, vagy engedtek szabadon Akhilleusz tiszteletére. Az egyik római enciklopédista, idősebb Plinius pedig azt írta egyik művében, hogy a szigeten található Akhilleusz sírja.
Éppen ezzel összefüggésben nevezték korábban a szigetet Akhilleusz-szigetnek (is).
Egy görög történész szerint többször előfordult, hogy
Akhilleusz, illetve Patroklosz (Akhilleusz szeretője) gyakran megjelent látomásban azoknak, akik a szigetre vetődtek, vagy megközelítették azt.
A görög mitológia szerint a szigetet Poszeidón hozta létre Akhilleusz és Heléna számára, hogy ott éljenek mindazokkal a tengerészekkel, akik arra járnak. Bár utóbbiak sosem alhattak a szigeten. Fennmaradtak olyan történetek is, mely szerint a delphoi jósdából ide küldött zarándokokat az orákulum, hogy itt nyerjenek látomást.
Később egyébként több ízben is gazdát cserélt a Kígyó-sziget. Volt, hogy egy időre török uralom alá jutott, aztán az orosz-török háború nyomán az oroszok kebelezték be és tarották maguknál hosszú időszakon keresztül.
A Szovjetunió 1991-es összeomlását követően aztán Ukrajna szerezte meg a sziget feletti ellenőrzést.
A görögök még az Oszmán Birodalom idején nevezték át a szigetet Kígyó-szigetre, amely nevet napjainkban is viseli.
