hetilap

A kereszténység mellett a zsidóság sem tudja a hagyományos módon ünnepelni az egyiptomi szabadulásról emlékező pészachot, sem a vele összefonódó két tavaszi ünnepet (kovásztalan kenyér és első zsenge ünnepét), mivel Izraelben az ottani korlátozások nemcsak a tömegrendezvényeknek szabnak gátat, hanem még az ilyenkor szokásos nagy családi páskaszéder megrendezésének is. Azt most még a családok is kénytelenek szűkebb, mindössze az egy otthonban együtt lakó családtagok közösségére korlátozni.

De maga a zsidó–keresztény kultúrkör társadalmainak világi része is kénytelen most lemondani az ünnep adta „hosszú hétvégén” szokásos szabadidős, utazgatásokkal fűszerezett, társas programokban testet öltő „kikapcsolódási” formákról és helyben maradva a nettó privát szférájára hagyatkozni.

A kényszerűség azonban előnnyé is válhat, ha a világot behálózó program- és eseménydömping, a profithajsza, a szükség és mérték nélküli fogyasztás, a vég nélküli szórakoztatás, a nyüzsgésizmussá terebélyesedett tömeges turizmus és egyéb öncélú, figyelemelterelő jelenségek kényszerszünetében az emberek a való világ törékenységével szembesülve és a jövő súlyát átérezve szembenéznek a kérdéssel: Kik is vagyunk mi önmagunkban, díszletek, pótcselekvések nélkül? Mit ér, amit eddig tettünk, amiben eddig bíztunk? Mi lesz így velünk? Hová vezet az út, amin eddig jártunk?

Tovább olvasná?
Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.