Kereső toggle

A Nagy Brexit-gyilkosság

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A brit alsóház leszavazta a May által kötött Brexit-egyezményt. A kilépés pártján állóknak ez kevés volt, a maradást támogatóknak sok. Az elemzők hosszú elemzések végén megállapítják: halványlila gőzük sincs, hogy most mi lesz. Bár lehet, hogy az Európai Tanács elnöke tudja? Tusk így reagált a Twitteren: „Ha az alku lehetetlen, de senki sem akar alku nélküli kilépést, akkor kinek lesz bátorsága végül kimondani, hogy mi az egyetlen jó megoldás?” Azaz maradjanak tagok a britek, és kész. Figyeljünk arra, hogy ki mondja ezt. Nem egy huszadrangú brüsszeli hivatalnokról van szó.

Azt gondolom, nem merész gondolat az, hogy az EU jelenlegi vezetésének eleve az volt a célja, hogy végül is kudarcba fulladjon a brit kilépés terve. A létrejött megállapodást jól jellemzi Magyari Péter (444.hu): „Iszonyú nehezen a brit kormány megegyezett egy alku-tervben az EU-val. Ez az alku elég gyenge lábakon áll brit szempontból, mert a legfontosabb döntéseket 2020 végére halasztanák, és közben a britek úgy hagynák ott az EU-s intézményeket, hogy azok döntései a végleges alkuig még vonatkoznának rájuk. Leegyszerűsítve: fizetik a tagdíjat, betartják a szabályokat, miközben semmibe se szólhatnak már bele, és senki sem tudja, innen hogyan tudnak majd továbblépni.”

Így olyan helyzetet állítottak elő, amelyet szinte senki sem tudott elfogadni, és egyre inkább lehetetlenné válik a tényleges kilépés. Az északír határ kérdése csak a felszínen a legnagyobb probléma. A folyamatokból egyértelmű, hogy nagyon jelentős erők egyszerűen nem akarják a népszavazási eredményt tudomásul venni, nem érdekli őket a demokrácia. Mindez véleményem szerint egy tudatos terv része. Erre utal Soros György aktivitása is (akik nem bírják még a tárgyilagos sorosozást sem, itt behunyhatják a szemüket):

„Napokon belül elindíthatja kampányát Nagy-Britanniában Soros György azért, hogy új népszavazást írjanak ki a Brexitről. A milliárdos filantróp szerint a kilépés »mérhetetlen károkat« okozna, így mindent megérne, ha végül mégse történne meg. Soros szerint az elhúzódó kilépési folyamat és az ezzel járó bizonytalanság időközben már meggyőzhette a közvélemény »meggyőző többségét« arról, hogy az EU-tagság az érdekük. Soros amúgy a kampányát is Best for Britain-nek nevezte el, utalva rá, hogy az EU-tagság lenne a legjobb Nagy-Britanniának. Soros szerint a kezdeményezését már több millió fontnyi adománnyal támogatták.” (444, 2018. május)

A Soros-terv (itt is becsukhatják az érzékenyek a szemüket) ezen részterve a keddi szavazással nagyon közel került ahhoz, hogy megvalósuljon. Persze nem lehetetlen, hogy a kilépés egyszer csak mégis megvalósul, úgy negyven-ötven év múlva. Talán. Bár lehet, hogy 2068-ban a tárgyalások vezetői kiadnak majd egy nyilatkozatot „Most már mindegy, maradunk” címmel. A hír sehol sem fog megjelenni, mert már húsz éve nem foglalkozik a témával a sajtó, mindenki rég elfelejtette már a „Brexit” kifejezést is. Talán ez lesz.

Most nagyon úgy tűnik: megtörténik a nagy Brexit-gyilkosság. Ami egyben egy újabb óriási balegyenes a demokrácia nevű, már eleve gyengélkedő valaminek. Azt látjuk: az Európai Unióból nem lehet szabadulni. Gyakorlatilag egy anyagilag jól ellátott börtön. Belépni lehet, ki már lehetetlen. De mégis, valahogy nem lehet szabadulni? Hát, ha még a britek sem tudnak kitörni, akkor más se nagyon bír. Ez a tanulság. Személy szerint ez a tanulság engem arra ösztönöz, hogy fellázadjak ellene. Látom, amit látok, de nem akarok belenyugodni.

Olvasson tovább: