Kereső toggle

Őrizői vagyunk atyánkfiainak

A Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezésről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben az Európai Unió és az ENSZ kereteiben erőfeszítések zajlanak azért, hogy a migrációt emberi joggá gyúrják, az emberi jogi mozgalom pedig az LMBTQ „közösség” természetellenes követeléseinek a zászlóvivőjévé szegődött, a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítése változatlanul falakba ütközik. Ezért is fontos lenne a sikere annak a most zajló európai polgári kezdeményezésnek, ami arra kívánja ösztönözni az EU döntéshozóit, hogy tegyenek megfelelő politikai és jogi lépéseket az európai nemzeti és nyelvi kisebbségek jogainak garantálására.

A Minority SafePack elnevezésű kezdeményezést az őshonos nemzeti kisebbségek legnagyobb európai ernyőszervezete, az RMDSZ részvételével működő Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) indította el. A szervezet több mint harminc európai országból mintegy kilencven tagszervezetet számlál. A kezdeményezés sikeréhez – ahhoz, hogy az EU a napirendjére vegye a kérdést – legalább egymillió támogató aláírást kell összegyűjteni 2018. április elejéig úgy, hogy a támogató nyilatkozatok száma legalább hét EU-tagállamban elérje az adott tagállamra vonatkozóan előírt küszöbértéket. A szervezők szerint február elején az aláírások száma már meghaladta a 600 ezret.

Vincze Loránt, a FUEN elnöke a minap egy berlini médiafórumon kérte a médiaorgánumok segítségét a Minority SafePack népszerűsítésében:

„Öröm lett volna számomra, ha azt jelenthettem volna be, hogy már összegyűlt az egymillió aláírás, és amit ezután gyűjtünk, azzal az európai kisebbségek ügyének fontosságát nyomatékosíthatjuk. De sajnos még nem tartunk itt. A mintegy 50 milliós európai kisebbség megszólítása nehezebb feladat, mint elsőre gondoltuk, és a többséget meggyőzni képes üzenetek megtalálása sem egyszerű. Tagszervezeteink közül csupán néhány rendelkezik azzal a tudással, gyakorlattal, erőforrásokkal és elszántsággal, amely egy ilyen nagyívű kampány megvalósításához szükséges… Hiszek benne, hogy össze fogjuk gyűjteni az egymillió aláírást, de ehhez keményen kell küzdenünk az utolsó pillanatig. Az idő szorít: már csupán két hónap áll rendelkezésünkre. Tisztában vagyunk az óriási felelősséggel, amely ránk hárul, és bízunk a kisebbségi összefogás erejében” – mondta a FUEN elnöke.

A nemzetközi szervezetek és a nemzetközi jog régóta adósak a nemzeti kisebbségek jogvédelmének megteremtésével. Létezik ugyan több idevágó nemzetközi deklaráció és ajánlás, sőt az Európa Tanács égisze alatt két nemzetközi egyezmény is: a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája (1992), továbbá a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény (1995). Jogi mércével nézve azonban ezek gyakorlatilag inkább szándéknyilatkozatok, semmint kikényszeríthető jogi normák. Túlságosan és megfoghatatlanul általánosak. Nem konkrétan magukat a kisebbségekhez tartozó személyeket, illetve nem a kisebbségi közösségeket ruházzák fel jogokkal, hanem az egyezményekben részes államok részére írnak elő programszerű, a végtelenségig felpuhított irányelveket, amelyek teljesítése a kormányok szabad belátásán múlik. Ráadásul nincsen olyan nemzetközi kontrollmechanizmus, mint például az egyéni emberi jogok sérelme esetén az Emberi Jogok Európai Bírósága, amelyik számon kérhetné az egyezmények végrehajtását, akihez az érintettek jogorvoslatért fordulhatnának. Arról nem is szólva, hogy az eddigi dokumentumokból teljesen hiányzik a nemzeti kisebbségek önkormányzását elismerő közösségi dimenzió is.

Az elmondottak alapján nem csodálkozhatunk azon, hogy még az EU tagállamai is kényük-kedvük szerint kezelik a nemzeti kisebbségek helyzetét. Amíg a németajkú lakosság az olaszországi Dél-Tirolban, a svédek pedig a Finnországhoz tartozó Aland-szigeteken autonómiát élveznek, addig például Romániában még a magyar nemzeti és közösségi szimbólumok használata is atrocitásokat von maga után. Sokkoló, hogy a 21. század Európájában még ott tartunk: nem természetes az, hogy egy külhoni magyar diák az anyanyelvén tanulhasson, a külhoni magyarlakta és a tradicionális magyar települések és közterületek neve magyarul is kiírásra kerüljön, a magyarlakta területek autonómiájáról nem is szólva.

Nemzetközi szinten egyszerűen hiányzik a politikai akarat a nemzeti kisebbségek jogainak hatékony védelmére. A helyzetnek a globalizmus erősödése sem kedvez. A népek, kultúrák összekeverésének, a nemzetállami szuverenitás lebontásának programja ma már maguknak a teljes nemzeteknek az önazonossághoz való jogát is veszélyezteti, tehát magát a kisebbségi jogvédelem magját is támadja.

Nemzetközi politikai akarat híján tehát – emberi szinten – csak magunkra számíthatunk. De nem vagyunk egyedül, mert a nemzetek léte isteni elrendelés. Ezért hinnünk kell, és bíznunk benne, hogy abban, amit a nemzetünk fennmaradásáért teszünk, nem vagyunk egyedül, hanem maga a Teremtő is velünk van! A mi felelősségünk, hogy aktívak legyünk, tegyük meg, ami tőlünk telik. A legkevesebb, hogy aláírjuk a nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezést!

Olvasson tovább: