A kommunista Szovjetunió és hazai csatlósai elleni felkelés nemzeti történelmünk szabadságharcos karakterének a szabadságszerető népeket ámulatba ejtő, ragyogó megnyilvánulása volt. Szinte törvényszerűen következett abból a birodalmi leuralással szembeni ellenállási hagyományból, amelyet a török porta elleni háborúk, a Bocskai-, Thököly-, majd a Rákóczi-szabadságharc, továbbá az 1848–49-es forradalom és szabadságharc is fémjeleznek.

Nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk, tiportatunk, de el nem veszünk!

Az ezeréves államiságunk alatti folyamatos próbatételeknek köszönhetően erős immunrendszerünk fejlődött ki a hódításokkal szemben. Bármilyen színezetűek is azok, már messziről megérezzük a birodalmi politikák szagát, ami mozgósítja önvédelmi reflexeinket.

Isteni ügy a szabadság

Mivel Isten az embert szabadnak teremtette, és a nemzetek is Isten akaratából vannak, a szabadságvágy mind nemzeti, mint egyéni vonatkozásban az ember természetébe van plántálva. Ezért hosszabb távon kudarcra és vereségre van ítélve minden olyan törekvés, ami ezzel szembemegy, bármekkora hatalom is teszi. Viszont tiszteletet váltanak ki, és ösztönzően hatnak azok az erőfeszítések, melyek e szabadságok kivívására, megvédésére irányul­nak, még ha csatát vesztenek is.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek

hetilap

A NATO téves diagnózisa az 1956-os forradalomról

Ahogyan az afganisztáni válság vagy az izraeli merényletek hírei napjainkban, úgy töltötték be 1956 őszén a világsajtót a magyar forradalom hírei. A NATO Tanácsa azonban – amint az újabban nyilvánossá vált NATO-dokumentumokból és nyugati diplomáciai iratokból is kiderül – a magyar válság „kezelésében” a mai aktivitásához képest jóval szerényebb szerepet játszott. A kulisszák mögött zajló egykori viták felidézése azonban segíthet a nemzetközi érdekegyeztetés mai mechanizmusának megértésében is.

Kecskés D. Gusztáv / Háttér

hetilap

1956 – egy kiskamasz emlékei

1956. október 24-én reggel felvettem a piros úttörőnyakkendőmet és elindultam az iskolába. Nem jutottam messzire. Alig mentem néhány métert, amikor megtudtam, hogy ma nincs tanítás. A szomszéd bácsi ekkor már piros-fehér-zöld karszalagot viselt. Amikor hazamentem, apám fogadott: „Vedd le a nyakkendőt! Lemondott a kormány, Nagy Imre az ország vezetője.”

Benkő István / Háttér

hetilap

Emlékezés 1956 mártírjaira

Ezerkilencszázötvennyolc június 16-án (ami hétfőre esett) hajnalban végezték ki az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kormányának miniszterelnökét, Nagy Imrét, Maléter Pál honvédelmi minisztert és a miniszterelnök köréhez tartozó Gimes Miklós újságírót. A halálos ítéletet előző nap (vasárnap) 17 órakor hirdette ki a Legfelsőbb Bíróság „Népbírósági Tanácsa”, ellene nem lehetett fellebbezni.

Mészáros István László / Háttér