Kereső toggle

Finkelstein életműve

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A múlt pénteken 72 éves korában tüdőrákban elhunyt Arthur J. Finkelstein politikai stratéga és kampánytanácsadó. Az nem volt meglepetés, hogy Finkelstein nem volt népszerű ember, de az a gyűlölethullám, amely Magyarországon holtában is megnyilvánult vele kapcsolatban, még ennek fényében is váratlannak tűnt. Egy radikális balos blog alapítója sörrel ünnepelte a halálhírt, egy szebb napokat látott hetilap rovatvezetője pedig a barcelonai merénylőhöz hasonlította a frissen elhunyt kampánytanácsadót.

Vajon miért gyűlölte ilyen feneketlenül a baloldal Finkelsteint? A választ valószínűleg akkor kapjuk meg, ha végignézünk a tanácsadó életművének legfontosabb állomásain.

Közismert, hogy Finkelstein karrierjében a nagy áttörést 1976 jelentette, amikor kézbe vette a hivatalban lévő elnökkel, Gerald Forddal szemben a republikánus elnökjelöltségért ringbe szálló Ronald Reagan katasztrófa felé tartó kampányát. Az Észak-Karolinában bekövetkezett fordulat, a 110 ezer republikánus szavazó mozgósítása és a Reagan-kampány elképesztő hajrája ugyan nem volt elég Ford legyőzéséhez (az elnök végül a demokrata Jimmy Carterrel szemben maradt alul novemberben), de a republikánus jobbszárny ikonjává tette Reagant, utat nyitva a négy évvel későbbi jobboldali forradalomnak és annak a folyamatnak, amely az Egyesült Államok külpolitikájának megváltozásán keresztül a Szovjetunió összeomlásához vezetett.

A szabad világ tehát elsősorban Reagan elnökségét köszönheti Finkelsteinnek, és önmagában ez a tény elég lenne ahhoz, hogy a stratégának helye legyen a történelemkönyvekben. De a mából visszatekintve legalább ekkora hatású fejlemény volt, hogy 1996-ban az ő irányításával került kormányra Izraelben a Benjamin Netanjahu vezette Likud. Netanjahunak alig néhány hónap alatt húsz százalékpontnyi hátrányt sikerült lefaragnia a Jichak Rabin meggyilkolása után miniszterelnökké előlépett Simon Peresszel szemben, elsősorban a Finkelstein által felépített, elképesztően tudatos kampánynak köszönhetően.

Finkelsteinnek abban is döntő szerepe volt, hogy a Likud élére 2005-ben visszatérő Netanjahu szorosabbra fűzte pártja és a tőle jobbra álló politikai erők kapcsolatát, egy új jobboldalt hozva létre Izraelben, amely 2009 után stabilitást hozott a kormányválságok és palesztin terrorhullám sújtotta zsidó állam számára.

Hasonlóan nagy hatással volt Finkel-stein a magyar politikára, amelybe – mint arról évekkel később az Index, majd a Magyar Narancs is beszámolt – 2008-ban lépett be, így a Fidesz már az ő tanácsait is felhasználva érte el a 2010-es és a 2014-es kétharmados győzelmeit, és alakította ki a „centrális erőteret”.

Finkelstein nem volt válogatós kampányeszközökben – ha az lett volna, nem lett volna belőle sikeres kampánystratéga. Mivel híresen pontos méréseinek köszönhetően mindenkinél jobban ismerte az amerikai társadalmat (és erre az ismeretre minden olyan országban igyekezett szert tenni, ahol dolgozott), pontosan ismerte azokat a sztereotípiákat is, amelyekre negatív kampányt lehetett építeni. Ezzel kapcsolatos alapelvét ritka tisztességes méltatásban Keszthelyi András, a magyar baloldal veterán kampánytanácsadója idézte a 24.hu-n. Eszerint „ha nem vagy elég jó, akkor el kell érned azt, hogy az ellenfél se tűnjön jobbnak”.

Finkelstein értette, hogy miről szól a demokratikus verseny (a győzelemről), és mindent ennek rendelt alá – és ez az, amit ellenfelei soha nem tudtak neki megbocsátani. Igyekeztek is vele elbánni. 1996-ban, miután nyilvánosságra került, hogy miközben az amerikai baloldal által homofóbnak bélyegzett politikusok kampányait vezette, őmaga férfi élettársával nevelt két gyereket Massachusettsben. Igyekeztek őt hipokritaként feltüntetve hitelteleníteni – ezzel maguk fogalmazták meg a lehető legközhelyesebb sztereotípiát, miszerint egy homoszexuális ember nem lehet konzervatív.

Még kevésbé – holtában sem – tudják neki megbocsátani, hogy stratégiájával hitet és tartást adott az amerikai, az izraeli és a magyar jobboldalnak. Finkel-stein érkezése előtt ezekben az országokban a konzervatív erők gyakran kerültek defenzívába különböző okok-ból (a vietnami kudarc, az „elnyomott palesztinok szenvedései”, a Horthy-rendszer emlékezete stb. miatt). Reagan, Netanjahu és Orbán erényeikkel és hibáikkal együtt a magukra találó jobboldal jelképei lettek saját országaikban. Mögöttük pedig hosszú időn át ott állt Arthur J. Finkelstein alakja, kitörölhetetlen nyomot hagyva ezeknek az országoknak a történelmén.

Olvasson tovább: