Ennek a – nemcsak hazánkban és régiónkban, hanem kisebb-nagyobb mértékben másutt is tapasztalható – etikai érzéketlenségnek, tágabb értelemben értékvesztésnek az oka, hogy a társadalom az egyén elidegenedésének „helye” lett, amit a szociológiának egyre nehezebben meghaladható tényként kell tudomásul vennie.
Megoldhatatlan problémának mutatkozik, hogy a közösségi lét normái egyre idegenebbek az egyén számára. Már nem az individuum a maga akaratából és igényei szerint alkot közösséget, hanem a társadalom – rosszabb esetben az állam – teremti meg az egyént, akinek nincs más lehetősége, minthogy tudomásul vegye a tőle független körülményeket, és minden erejével igyekezzen integrálódni a számára idegen és vele nem egyszer ellenséges környezetbe. S mivel az integrálódás egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, ezért gyakorta találkozhatunk az elemi együttélést veszélyeztető, szélsőséges magatartásformákkal.
„Az őrült majom”
2017. 07.28. (XXI/30)
