Kereső toggle

Babaholokauszt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az értelmiségi fülnek sokszor gyanús a Nyugat ostorozása, úgy tűnhet fel, mint az autokratikus rezsimek mentegetésének kommunikációs védjegye. A nagy egymás mellett való elbeszélés, a zárt tömbösödés korszakában kevesen kíváncsiak hosszas mérlegelésre, végigvitt gondolatokra. Sokkal kifizetődőbb a saját táborbeli lojalitást erősítő bélyegosztás az ellenfélnek, az online leszámolás. Ezért előrebocsátom, nem a Nyugat általánosságban történő ostorozása motivál, különösen nem valamilyen rejtett politikai céllal, az úgynevezett Kelet idealizálása érdekében. Hiszen az emberi jogok, a magántulajdon védelme, az individuum kiteljesedésének lehetősége, a szabadságeszmény mind nyugati vívmány.

Jelen írásomban az euro-amerikai civilizációnak egy konkrét, égbekiáltó bűnéről szeretnék szólni, a babaholokausztról.

Itteni világunk, amely értékeit – ha ma már ez nem is tetszik neki – részint a Bibliából eredezteti, tudja, hogy a Szentírás súlyosan elítéli a gyilkosságot, így az emberáldozat minden formáját is. A föníciaiak, más források szerint az ammoniták hamis istenének, Molochnak feláldozott ártatlan gyermekek vére már az ókorban vádiratot festett Kánaán egére.

A hanyatlás időszakában a kultikus gyilkosságokba belekeveredtek a választott nép, a zsidóság tagjai is, élükön uralkodójukkal, például Akház és Manassé királyokkal. Többek között ez az ocsmányság vált negatív történelemformáló erővé, és eredményezte Júda babilóni fogságra vitelét is.

Családok világkongresszusa

Nyolcvan ország delegáltjainak részvételével Budapesten tartja XI. csúcstalálkozóját a Családok Világkongresszusa május 24-e és 28-a között. Az amerikai kezdeményezés egy globális családvédő szövetség létrehozásának egyik állomásaként tekint a nagyszabású eseménysorozatra, amelyet több civil és egyházi szervezet mellett a magyar kormány is támogat. A rendezvénysorozatban helyet kap többek között a magzati élet védelmében indított „Egy közülünk” mozgalom konferenciája, egy családi fesztivál, valamint egy felvonulás a belvárosban. A szervezet programismertetője méltatja az Alaptörvény azon megállapításait, amelyek a házasságot egy férfi és egy nő kapcsolataként definiálják, illetve kinyilvánítják, hogy az emberi élet védelme a fogantatástól a halálig tart. A világkongresszus a „Családbarát nemzetek építése: tegyük újra naggyá a családokat!” mottó köré épül, a legtöbb rendezvénynek a Budapesti Kongresszusi Központ ad otthont, ahová közel 3000 delegáltat és résztvevőt várnak.

Ma a közvélekedést nemcsak kettős, hanem sokszoros mérce jellemzi, melynek egyik tünete a köztudatban enyhíteni kívánt bűnök önkényes eufemizmussal történő jelölése. Ha egy érdekkör egy bizonyos magatartásformát legalizálni kíván, alkot hozzá egy tetszetős műszót, és az adott cselekedet már nem is ugyanazt jelenti, mint addig. Mindez kiválóan párban áll azzal, hogy az ellentábort vagy annak kritikáját is lendületesen átnevezik. Így lesz például a migrációt kritikával illetőből náci, netán a másik oldalon egy adott hatalom visszaéléseit bírálóból idegen érdekek ügynöke. Ehhez az önkényes kommunikációs gyakorlathoz igazodik a „nők jogainak” fogalmába csomagolt magzatölés, valamint legújabban a „biztonságos abortusznak” titulált és a fejlett nyugati országok egy csoportja által 600 millió euróval dotált, Afrikának nyújtott halálsegélyprogram is.

A migrációs kérdésben a döntően muszlim vallású tömeg Európába történő letelepítése mellett elhangzó gyakori érv, hogy nem kellett volna az európaiaknak annak idején gyarmatosítani a harmadik világot, ha pedig megtették, most kompenzáljanak ezzel. Ez az érv inadekvát, és sokszorosan hazuggá válik e jelen afrikai halálexport fényében vagy inkább sötétjében. Kérdés, hogy a humanizmus selyempapírjába csomagolt fasisztoid népességszabályozás most ellentétele vagy éppen folytatása az egykori gyarmatosításnak. Még kellemetlenebbül: a fejlett országoknak, úgy látszik, megér 600 millió eurót az, hogy szülessen kevesebb fekete ember akkor is, ha már megfogant. Gazdaságosabb, mint az oktatás vagy az egészségügy fejlesztése, hiszen aki már nincs, az nem is kerül pénzbe. Plusz politikailag is hasznosabb lehet, hátha Afrikában is meghonosítható ez a pusztító gondolkodásmód.

Az egyik életet világra hozzák, a másikat kioltják ugyanazon a szuperklinikán (Abortuszt ajándékba? Hetek, 2017. március 17.). Ki hozza meg a döntést a sokszor már kialakult emberi szervekkel rendelkező legvédtelenebbek helyett? És vajon örökre láthatatlanná tehető-e a kontinenseken szétterített, jeltelen tömegsír? Az abortuszt pártolók csak mások életével könnyelműek, a sajátjukat evidenciának veszik, holott azt is egy, az álláspontjukkal pont ellentétes szülői döntésnek köszönhetik.

Persze vannak, akik azt is meg tudják magyarázni, hogy például az amerikai kampányidőszakban lelepleződött Planned Parenthood abortuszközpont köztörvényes bűnözőként viselkedő képviselői miért kínáltak fel eladásra gyermekszerveket egy elegáns étteremben, önfeledten röhögcsélve. A nők jogairól süketelők leheletéből dől a szájsprével kezelt hullaszag.

Csak Magyarországon, amely nem éppen a legfejlettebb nyugati országok csoportjába tartozik, 1956-tól 2012-ig 5,8 millió életet dobtak el, a megfogant gyermekek közel felét (Tragikus évforduló. Hetek, 2016. június 3.). Az Egyesült Államokban 1973 óta 60 millióra nőtt a méhen belül kioltott terhességek száma. Ez több, mint ahányan életüket vesztették a második világháborúban. Ők azok, akik noha léteztek, még nevet sem kaptak. Nincs sírhelyük a földön.

A tömeggyilkos szponzoráció – amelyet Kanadával, Benelux és skandináv országokkal együtt összesen 13 fejlett nyugati állam dob össze – politikai irányvonalat is mutat az úgy látszik, még nem eléggé progresszíven gondolkodó fekete kontinensnek, ahol egyébként a polgárok többsége ellenzi a beavatkozást. A zsidó-keresztény gyökereit magából kitépő európai gondolkodásmód – amely naiv áhítattal hull térdre mindenféle harmadik világbeli hitvilág előtt –, úgy látszik, ebben az esetben inkább semmibe veszi Afrika természetes életpártiságát. A „nők jogainak” fogalmába csomagolt mellédumálás valójában az élvhajhász, önző életmód politikai termékké formálása, a posztmodern Moloch. Ennek az afrikai kontinensen történő meghonosítása pedig cinikus ideológiai gyarmatosítás, de ami ennél is sokkal szörnyűbb, valójában babaholokauszt.

Olvasson tovább: