Kereső toggle

Nyílt levél Tamás Gáspár Miklósnak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kedves Gazsi,

kapcsolatunk (eddig) egyoldalú, mivel Te nem emlékezhetsz rám, de én gyerekkorom óta ismerlek Téged. Amikor a Szabad Európán említették a neved a nyolcvanas években, akkor a nagyapám büszkén mutatta az osztályképet, amin rajta voltál, annak a kolozsvári általános iskolának volt az igazgatója, ahova gyerekkorodban jártál. Később, a kilencvenes évek elején sokszor Rád szavaztam a pártban, amelyet Te kicsit hamarabb hagytál ott. Bírtam, amikor Te voltál az Országos Tanács elnöke, meg bírtam a zakóidat is, amiket akkor hordtál. Szóval van itt egy fél ismeretség.

Majdnem mindig megnézem, ha nyilatkozol, mert nagyon tetszik, ahogy évtizedek óta remekül és szellemesen használod éles elmédet, na meg persze külön szórakoztat, amikor megleped valami meghökkentő kijelentéssel a műsorvezetőt. A minap láttam Veled egy interjút az ATV Egyenes Beszéd című műsorában, ahol xenofóbnak nevezted a magyar lakosság nagy részét, és ennek kapcsán írnék egy-két gondolatot, megfontolásra.

Azt állítod, hogy aki nem szeretne muszlim bevándorlókat az országban, az xenofób. Én azt gondolom, hogy ebben nincs igazad. Mondanék neked egy olyan példát, amelyben szerintem egyet-értünk, és egyikünk sem xenofób.

Alapállításom, hogy egy nagy létszámú bevándorló tömeg befogadása nagy kulturális terhet és rengeteg problémát okoz a „befogadó” közösségnek. És most jöjjön a példa: gondolom, annak idején Te sem örültél különösebben, amikor a hetvenesnyolcvanas években moldovaiak tíz-ezrei költöztek be Kolozsvárra, ami végérvényesen megváltoztatta az egész város kultúráját. Tény, hogy a betelepülők éppúgy a Ceaușescu-rezsim áldozatai voltak, mint a már akkor Kolozsváron élők – az újonnan érkezőket a rezsim kényszerítette arra, hogy beköltözzenek Erdélybe. Ám az irántuk érzett empátia mit sem változtat azon, hogy Kolozsvár egyszer s mindenkorra megváltozott az érkezésükkel. A jobb élet reményében jóravaló emberek tíz-ezrei költöztek be Kolozsvárra és Erdélybe, végérvényesen megváltoztatva a korábbi kultúrát, és ez egy olyan változás volt, aminek nem tudtunk örülni, pedig a beérkező kultúra nem volt annyira távoli és idegen, mint a Közel-Keletről érkezőké, s a nyelvi akadályok sem voltak áthatolhatatlanok.

***

Hasonló folyamat játszódott le Angliában, ahol még a Daily Telepgraphban is panaszkodtak arra, hogy megváltozik a helyi kultúra a sok lengyel bevándorló miatt, és elegük van abból, hogy mindenhol lengyel boltok nyílnak. Évekig éltem egy angol nagyvárosban, és örültem a környékünkön valóban gombamód szaporodó lengyel boltoknak, mert onnan tudtuk beszerezni az otthon is ismert ételeket, de megértettem az angolokat – és nem gondolom, hogy különösebben xenofóbok lettek volna –, akiket kissé megrémített, hogyan alakul át a környék a lengyel, litván és akár a magyar bevándorlók miatt. Egy nagy méretű, a Közel-Keletről érkező tömeges bevándorlás nagyobb átalakulást hozna Magyarországon, mint amilyet a lengyel okozott Angliában, és nem feltétlenül xenofób az, aki ennek nem örül. (Testközelből tapasztaltam meg a multikulturalizmust Franciaországban, és el kell mondanom, nem nagyon működik).

***

Egy korábbi műsorban azt állítottad, hogy Magyarországnak erkölcsi kötelessége menekülteket befogadni, mintegy húszezres létszámban. Ezzel egyet tudok érteni abban az esetben, ha az erkölcsi érzékünket összekapcsolhatjuk a józan ésszel. Én azt mondanám, hogy az még nem xenofóbia, ha előzetesen elgondolkodunk azon, hogy kiket is fogadunk be. Isten óvjon minket attól, hogy megtörténjen, de ha kitör a káosz Ukrajnában, és Kárpátaljáról elmenekülnek a magyarok, akkor őket gondolkodás nélkül be kell fogadnunk, ez ugyanis a mi ügyünk. Emlékezz vissza, Magyarország a nyolcvanas években erdélyi magyarok tízezreit fogadta be – Téged is, engem is –, a balkáni háborúk során is ezreket fogadott be Szerbiából, Horvátországból. Nem mondhatjuk azt, hogy ez az ország en masse xenofób lenne.

A szíriai háború, meg a közel-keleti krízis kevésbé ügyünk, mint a balkáni háborúk és Ukrajna, de egy kis józan ésszel a ránk eső feladatokat meg lehet oldani. Azt mondod, Magyarország befogadhatna 20 ezer menekültet. Technikai szempontból magas a szám, de az alapgondolattal egyetértek. A húszezres szám viszont azt jelenti, hogy nem mindenkit fogadunk be. Valami alapján szelektálnunk kell tehát. El kell döntenünk, mi alapján. Nyilván egyikünk sem akarja, hogy az újonnan betelepülőkkel növekedjenek a társadalmi feszültségek, vagy akár az antiszemitizmus az országban. Én tehát azt javaslom, hogy fogadjunk be olyan menekülteket – akár húsz-ezret, ahogy mondod –, akikkel valamilyen szempont szerint mégiscsak közösséget tudunk vállalni; például akiknek nem nyűg egy európai társadalomba integrálódni, és nem tekintik a zsidóságot és a kereszténységet ellenséges vallásnak. Mindketten tudjuk: az Iszlám Állam és a hasonló bandák tűzzel-vassal irtották az iraki, szíriai, egyiptomi keresztényeket, jezidieket és síitákat – ki kell zárni, hogy ezeknek a borzalmaknak az elkövetői a menekültáradatot kihasználva letelepedjenek az országban. Egyetértve azzal, hogyha tudunk segíteni, akkor segítsünk, azt mondom, hogy az említett húszezres számot fel tudnánk tölteni olyan, ellenőrzött személyazonosságú iraki és szíriai menekültekkel, akiket vallásuk vagy etnikai hovatartozásuk miatt valóban üldözés ért hazájukban az Európát is fenyegető terrorkalifátus és más iszlamista csoportok részéről – biztosíthatunk nekik egy olyan helyet, ahol anélkül gyakorolhatják a vallásukat, hogy ez az életüket veszélyeztetné.

Kíváncsian várom véleményedet.

Őszinte tisztelettel,

Lukács András

Olvasson tovább: