Kereső toggle

Minden eszközzel

Az amerikai baloldal utóvédharcai a novemberi vereség után

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Donald Trump megválasztásával véget ért az Amerikai Egyesült Államok talán legfurcsább választása, amelyben Hillary Clintonnak még a szimpatikus vesztes szerepét sem sikerült eljátszania. A november 8-ai választás és a december 19-ei elektori szavazás közötti időszak sem volt kevésbé furcsa, mint maga a kampány – de az elektori döntés óta sem csillapodott az immár a Fehér Házat is magával ragadó baloldali hiszti. De legalább jobban érthetővé vált, hogy a választópolgárok miért utasították el a gyakorlatilag az Obama-korszak továbbélését jelentő Clintont.
Míg a választás előtt az volt a kérdés, hogy Trump elfogadja-e a választások eredményét, (Clinton a biztos vezetés tudatában egyértelműen azt nyilatkozta, hogy ő igen) a választás után meglepve tapasztalhatta mindenki, hogy a Clinton-tábornak esik nehezére az eredmény tiszteletben tartása. A már-már vígjátékba illő akciók (az újraszámlálási kezdeményezés; az elektorok felé folytatott kampány, hogy álljanak el Trump megválasztásától; illetve az orosz hekkertámadás a választási elektronikus rendszer ellen a konkrét szavazás arányainak megváltoztatására feltevésének meglebegtetése) igen sovány eredménnyel zárultak. Clinton bejelentette, hogy Putyin személyes bosszúja miatt veszített: az orosz hekkerek akciói a demokrata párt szerverei ellen befolyásolták a választást. Ezt az állítást erősítette Obama is, amikor a voksolás Kreml általi manipulálásáról beszélt, majd 35 orosz diplomatát kiutasított az Egyesült Államok területéről.
A hivatalos maszatolás ellenére természetesen még a vádakban sem került elő, hogy bárki, akár az ügyeletes közellenséggé nőtt Kreml a szavazás eredményét próbálta volna befolyásolni valamiféle hekkerakcióval.  A konkrét vádak nem is erről, hanem a Demokrata Párt kampányának a meghekkeléséről szóltak – bizonyítékok azonban eddig erről nem kerültek elő. A választás meghekkelése azonban még a gyanú szintjén sem merült fel – a demokraták egy jókora csúsztatással saját kampányuk meghekkeléséről állították, hogy az a választás befolyásolása volt. A választási eredmények tiszteletben tartása meglehetősen nehezére esik Clintonnak és a demokratáknak.
A másik, ami feltűnő, az az eset kapcsán kivilágló felelőtlenség: a Jack Bauer-féle 24 és a Bourne-sorozat világában nem kelt bizalmat az az esetlenkedés, amit a világ vezető hatalmának élére pályázó jelölt és pártja produkált. Miután Clinton a saját szerverén keresztül küldött és fogadott szigorúan titkos minősítésű e-maileket, meglehetősen komikus hekkertámadásról panaszkodni. Sőt, az is kiderült, hogy az FBI már 2015 szeptemberében (!!!) figyelmeztette a Demokrata Pártot az akciókról, ahol aztán feltűnően figyelmen kívül hagyták a jelzést.
Mi sem jellemzőbb Obama végéhez közeledő kormányzására, mint a hónapokon át tartó hekkerattakkal kapcsolatos demokrata párti és kormányzati szerencsétlenkedés, majd a választást követő hisztérikus bűnbakkeresés, miközben a demokraták szervereinek megvédése részben épp az érintett párt, részben pedig az amerikai nemzetbiztonsági szolgálatok feladata lett volna. December közepén előhozni a hekkerügyet, amit az érintetteknek és a hatóságoknak hónapokkal korábban meg kellett volna oldaniuk, majd az év utolsó napjaiban orosz diplomatákat kitiltani az Egyesült Államokból – mindez a tehetetlen vezetés pótcselekvésének tűnik. Ez persze azzal is jár, hogy azok szemében, akik számára a legfontosabb politikai erény a hatékonyság, Putyin – persze, ha egyáltalán volt köze a dologhoz, mert hitelt érdemlően ez sem derült ki –  ismét győztesként jelenik meg, míg Obama egyszerű lúzerként.
A választások ilyetén manipulálását emlegető finnyásság azért is furcsa Ron Paul libertárius irányultságú republikánus szenátor szerint, mert egyébként a CIA a világ különböző részein több választásba avatkozott be hasonló módon. Az Obama-kormányzat beavatkozási hajlandóságát pedig mi is ismerjük már Magyarországon is, sőt Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is tudna mesélni a legutóbbi izraeli választási kampányban indított akciókról, amit amerikai hátterű civil szervezetek intéztek pártja ellen.
Ami még feltűnhet az eset kapcsán, hogy míg az Amerikai Egyesült Államokban hagyományosan gördülékenyen és a megválasztott új elnök irányában megfelelő tiszteletteljes légkörben zajlik (és zajlott 2008-ban is, amikor Obamának adta át a hatalmat a Bush-adminisztráció) a hatalom átadásának folyamata, addig most, ha az átadás zökkenőmentes is, Obama és embereinek Trump befeketítését célzó nyilatkozatai (a kiegyensúlyozottak mellett) mérgezik a légkört.
Az a Clintonék köréből elindult kezdeményezés, hogy ne Trumpot válasszák meg az ezzel megbízott elektorok, egészen az elektori kollégium döntéséig, azaz december 19-éig erőteljesen napirenden volt, sőt az orosz beavatkozásról szóló Clinton-, Obama-, Earnest-nyilatkozatok egyértelműen bizonyították, hogy a demokraták komolyan fenntartották a lehetőséget, hogy az állítólagos beavatkozás ürügyén akadályozzák meg Trump megválasztását. Az elektori kollégium döntése után e lehetőség a demokraták számára lezárult, viszont aggasztó, hogy az Amerikai Egyesült Államok történetében most először vetettek be egy olyan, a rendszerben fennálló, jogszerű, de antidemokratikus lehetőséget, mint amilyen a választási eredményekkel ellentétes elektori döntés lett volna. És mivel az összeesküvések és összeesküvés-elméletek világában élünk, egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben nem lesz olyan erő, amelyik ennek a lehetőségnek kihasználására szerveződik. (Tudjuk, hogy aki paranoiás, azt nem biztos, hogy nem üldözik.)
A másik, ami aggasztó, hogy a kommunista mozgalom és a fasizmus után ismét megjelent egy olyan törekvés a nyugati világban, amelynek tagjai saját ideológiai felsőbbrendűségük tudatában (vagy tévtudatában) képesek arra, hogy bármilyen eszközt megragadva, politikai játékszabályokat felrúgva, bármit megtegyenek ideológiájuk hatalomra juttatásáért. Az Imagine és az Aquarius világképét politikai programmá tevő, ’68-as gyökerű csoportok nem riadnak vissza attól, hogy megkérdőjelezhető eszközöket alkalmazzanak felfogásuk hatalmi szinteken való érvényesítéséért. Ha kell, a jogi rendszert az igazságosság érvényesítése helyett a jogi visszaélések forrásává tegyék; a világképüket próba alá vető vitákat korlátozzák (PC), viták helyett felsőbbrendű kinyilatkoztatásokkal operáljanak, és harcot indítsanak olyan társadalmi osztályok ellen, akiknek nincs helyük az ő Új Világrendjükben (például a keresztények). Most ez lett a vesztük, mert pont ezek a csoportok, miután világosan átlátták, hogy a küzdelem létük ellen, sőt az emberi civilizáció, kultúra és erkölcs ellen folyik, Trump mögé álltak. A jövőben azonban várhatóan ez a mozgalom a jelenleginél is nagyobb veszélyt fog jelenteni a nyugati demokráciákra, főleg tagjainak a demokratikus játékszabályokat figyelmen kívül hagyó hajlandósága miatt.

Olvasson tovább: