Kereső toggle

Fidel Castro szupersztár

A szocializmus valósága és a Castrót dicsőítő nyugati vezetők

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Kettétört életek, tragédiák — ez volt a létezõ szocializmus Havannában, Bukarestben és Buda­pesten.

Miközben a világ politikusai – gyakorlatilag az egy szem Donald Trumpot leszámítva – Fidel Castro méltatásával és a „létező szocializmus” tisztára mosásával voltak elfoglalva, szombaton döbbenetes interjú jelent meg a maszol.ro portálon. Kár, hogy Justin Trudeau kanadai miniszterelnök, Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök soha nem fogja megismerni ennek az interjúnak a szövegét – a jelek szerint nagyon is rájuk férne.

Castro halála után új oldalról mutatkoztak be Európa vezetői: Jean-Claude Juncker szerint Castro sokak szemében hős volt, akinek tetteit – idézte magát a Comandantét az ötvenes évekből – a történelem fogja megítélni. Federica Mogherini, az EU külügyi képviselője pedig úgy látja: Castro „történelmi figura és határozott ember” volt. Az Európai Unió vezető testülete képes volt még erre is rátenni egy lapáttal, amikor elhatárolódott Cecilia Malmström svéd EU-biztos különvéleményétől. Malmström arra vetemedett ugyanis, hogy kijelentette: Castro diktátor volt, aki ötven éven át elnyomta népét.

Kanada miniszterelnöke, a liberális Justin Trudeau (akinek apja volt az első nyugati kormányfő, aki a hetvenes években a kommunista Kubába látogatott) első lendületből „emberfeletti nagyságú vezetőként” méltatta Castrót, majd a nyilatkozata után támadt vihar késztette csak arra, hogy diktátornak nevezze a kommunista vezetőt. A szinte teljes nyugati konszenzusból üdítően kilógott a megválasztott amerikai elnök nyilatkozata, aki annak nevezte Castrót, aminek saját népe megismerte őt: brutális diktátornak, aki örökségként halálbrigádokat, nyomort és elképzelhetetlen szenvedést hagyott maga után. 

A Castrót dicsőítő polkorrekt kórust még disszonánsabbá tette az az interjú, amely a diktátor halálának másnapján jelent meg a maszol.ro portálon. Az interjúalany Nagy Mária, a tragikus sorsú erdélyi költő, Szilágyi Domokos egykori élettársa. Az interjú – amellett, hogy egy elképesztően erős és tiszta emberről szól, aki egy percig sem mentegeti néhai szerelme bűneit, de nem is tagadja meg Szilágyi Domokost – gyógyír a mostanában új erőre kapott, de ettől még hazug és kártékony szocializmusnosztalgia ellen.

A létező szocializmus ugyanis – bármit is gondol erről a szovjet tömb utolsó, minap elhunyt diktátorát dicsőítő Trudeau, Juncker vagy a Castrót halála után egy Che Guevarával közös „mennyei kávéházba” képzelő MSZP-s Horváth Csaba – nem katonásdit játszó kamaszok romantikus vízióinak gyakorlatba ültetéséről szólt. Hanem arról, ami Nagy Máriával és még sokakkal történt a kommunista Romániában és a többi szocialista országban.

***

Több mint hatvan évvel ezelőtt, 1956. október elején egy kolozsvári egyetemistát, Nagy Kálmánt családjával együtt autóba ültette a román állambiztonság, és Budapestre szállította a hét évvel korábban kivégzett magyar belügyminiszter, Rajk László temetésére. Nagy Kálmán édesanyja ugyanis egyike volt a tizenegy Rajk-testvérnek, a kivégzett belügyminiszter tehát az egyetemista fiú nagybátyja volt. Máig nem tudni pontosan, hogy innentől milyen zaklatásnak volt kitéve Nagy Kálmán a román állambiztonság részéről – a dolog természeténél fogva erről legközelebbi ismerőseinek sem beszélt –, ám későbbi felesége, Nagy Mária elbeszéléséből egyértelműnek tűnik, hogy a Rajk-újratemetés körüli hatósági érdeklődés később sem csitult a lelkészcsaládból származó fiatalember körül. Nagy Mária egyértelműen a titkosszolgálati zaklatással hozza összefüggésbe férje 1971-ben bekövetkezett öngyilkosságát. Nagy Kálmán feleségén kívül két árvát is hátrahagyott.

Nagy Mária életében alig öt évvel később megismétlődött a tragédia. Férje halála után, 1973-ban életét összekötötte az egyik legnagyobb erdélyi költővel, Szilágyi Domokossal. Nagy Mária sem ekkor, sem Szilágyi három évvel későbbi öngyilkosságakor nem tudhatta Szilágyi Domokos életének titkát: azt, hogy az ötvenes évek végén a (Nagy Kálmánhoz hasonlóan) Kolozsváron tanuló Szilágyi Domokosra is rászállt a román állambiztonság, és hogy 1957-től Szilágyi éveken át „Balogh Ferenc” fedőnéven jelentett a Securitaténak.

Hogy ma mindezt tudhatjuk, az annak  köszönhető, hogy elképesztő emberi tartásról tanúságot téve Nagy Mária, továbbá a költő testvére, Szilágyi Kálmán és Stefano Bottoni történész tíz évvel ezelőtt egy közös nyilatkozatban a nyilvánosság elé tárta mindazt, amit Szilágyi Domokos – évtizedeken át előttük is rejtett – életéről addig megtudtak.

Nagy Kálmánhoz hasonlóan Szilágyi is az „erdélyi ’56” résztvevőjeként, a magyar forradalom támogatójaként került a román állambiztonság látókörébe 1957 tavaszán, amikor a hatóságok nyomozni kezdtek a kolozsvári Bolyai Egyetem ’56-os forradalommal szimpatizáló tanárai és diákjai ellen. A letartóztatási hullámot követően (melynek során többek között Páskándi Géza költőt is börtönbüntetésre ítélték) a hatóságok igyekeztek megerősíteni a magyar egyetemisták körében az ügynökhálózatot. E folyamat során – feltehetőleg szerelme, Váradi Emese esetleges börtönbüntetésének belengetésével – „fogták meg” a hatóságok Szilágyi Domokost, aki dokumentálhatóan 1957–58-ban, majd a hatvanas évek közepén is aktívan együttműködött a Securitatéval. Szilágyi soha nem beszélt senkinek titkos életéről. Váradi Emese végül megmenekült a börtöntől, ami természetszerűleg nem ad felmentést az alól, hogy Szilágyi – mint hozzátartozói nyilvánosságra hozták – több ismerősének árthatott jelentéseivel.

Szilágyi Domokos közel húsz éven át hordozta titkát; a kettős élet és az azzal járó élethazugságok lassan felőrölték őt. A hetvenes évekre komoly alkoholproblémákkal küzdött; Nagy Máriával való kapcsolatától várta a megnyugvást, amely viszont csak időleges lett – végül 1976 őszén öngyilkos lett.

***

Természetesen mindenki felelős saját életéért. Azért is, hogy együttműködik-e egy diktatúra állambiztonsági szerveivel vagy sem, ahogy azért is, hogy együttműködése során mennyit árt másoknak. Nyilván döntés kérdése, hogy problémái elől az alkoholhoz, végül pedig az öngyilkosságba menekül-e vagy sem. Szilágyi Domokos, a huszadik század egyik legnagyobb magyar költője nyilvánvalóan nem volt hős – tragédiáját a saját maga által meghozott rossz döntések sorozata is megelőzte; sorsa – ahogy a lelkészgyerekként és Rajk-rokonként kétszeresen megbélyegzett családba született Nagy Kálmáné is – éppúgy a „létező szocializmus” tragikus lenyomata, mint a jelentéseiben szereplő kortársaié.

Kettétört életek, zsarolással megroppantott gerincek, alkoholba, majd öngyilkosságba fojtott élethazugságok – ez és nem valamiféle romantikus tündérmese volt a létező szocializmus Havannában, Bukarestben, Kelet-Berlinben és Budapesten milliók számára. A világ szerencsésebb országaiba született Jean-Claude Juncker és Justin Trudeau ezeket a milliókat köpték szembe gyalázatos nyilatkozataikkal.

Olvasson tovább:

  • Vadgender – Pajor Tamás írása

    Embertelen nagy vállalkozásba kezdett a NatGeo. Vagy inkább nagyon embertelenbe, mert ugyan vélhetően a hajdanán humanizmusnak nevezett eszmerendszer szolgál mostani kísérletének hivatkozási alapjául, valójában pont az emberszeretet alapjait igyekszik felszámolni. A világ legnagyobb múltú...
  • Nyílt levél Tamás Gáspár Miklósnak

    Kedves Gazsi, kapcsolatunk (eddig) egyoldalú, mivel Te nem emlékezhetsz rám, de én gyerekkorom óta ismerlek Téged. Amikor a Szabad Európán említették a neved a nyolcvanas években, akkor a nagyapám büszkén mutatta az osztályképet, amin rajta voltál, annak a kolozsvári általános iskolának volt az...
  • Minden eszközzel

    Donald Trump megválasztásával véget ért az Amerikai Egyesült Államok talán legfurcsább választása, amelyben Hillary Clintonnak még a szimpatikus vesztes szerepét sem sikerült eljátszania.