A vasárnapi eset akkor csak a kezdet, úgy tűnik. Egy képen láttam Juhász Pétert egy óriás halom dobozolt síp mellett ülni, szájában szivarmód lógó síppal, gondolom, a további akciókhoz még több eszköz kell majd. Bizonyosan megoldják majd a kérdést, lesz síp, lesz ember fújni, Orbán is lesz. Mi következik majd? Rejtőt picit módosítva : „Esténként az úri közönség verekszik. Kitűnő fémsípok! Belépés díjtalan! Megbízható elsősegély! Kilépés bizonytalan!”
Kínálkozna a lehetőség messzemenő következtetéseket levonni, hazánk mély morális válságáról értekezni az esemény kapcsán, mert való igaz, elég faragatlan modorra vall valakibe síppal fojtani a szót. Szóval ezek tényleg ronda dolgok. Még rondább dolog a teli tüdőből tiltakozó történészt fejbe csapni (ahogy ez meg is történt a téren). Kínálkozna tehát a lehetőség: dorongoljuk le sípoló Juhászt és „bandáját”, hogy milyen agresszívek, és leteremthetnénk az ünnepség szervezőit, hogy miért nem engedték be a fütty-főszervezőt a közönség közé rázni a pofonfát. Ezekkel a lehetőségekkel, köszönöm, most nem élek. Csak egy megjegyzés (plusz egy kicsi következtetés): Juhászék fent azt állítják, hogy ez az egy útja van, hogy Orbánt szembesítsék a valósággal. Szeretném tévedésükre felhívni a figyelmet. Nézzünk bele a sípszakirodalomba:
„A jelzősíp több forrás szerint a polgári túlélő vagy vészhelyzeti készletek, csomagok egyik alapvető alkotóeleme.
2016. 10. 28. (XX/43)
