Kereső toggle

„Európa elrablása zajlik”

Nemes Ákos beszéde a Debreceni Zsidó Hitközség konferenciáján

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Huszonegy hazai és határon túli zsidó hitközség képviselőinek részvételével pénteken megkezdődött a Debreceni Zsidó Hitközség (DZSH) és határon túli testvérhitközségeinek háromnapos nemzetközi konferenciája. Az eseményen több keresztény felekezet képviselői mellett Nemes Ákos, a Hit Gyülekezete debreceni pásztora is felszólalt, a migráció és az európai menekültpolitika veszélyeire figyelmeztetve az egybegyűlteket. Az alábbiakban ennek a beszédnek a szerkesztett változatát közöljük.

Tisztelt Polgármester úr, Elnök úr, tisztelt Püspök úr, Érsek úr, Főjegyző úr, kedves résztvevők!

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek Önökkel, a Zsidó Hitközségek Nemzetközi Konferenciáján. Olyan emberek közösségében, akiknek évezredes kultúrája az áldás és prosperitás ősi aranyszálaival szövi át a föld sok-sok nemzetének tarka szövetét.

Néhány évvel ezelőtt, amikor először felkérést kaptam arra, hogy köszöntőt mondjak az Önök konferenciáján, még kétségek suhantak át a gondolataimon; hogyan fogadják beszédemet, amikor jól tudják, hogy Jézus Krisztusban hívő ember vagyok. De az elmúlt évek személyes tapasztalatai eloszlatták az aggodalmamat, és meggyőztek, hogy kölcsönösen felismertük: sorsunk, szívünk összenőtt, egy családhoz tartozunk. 

A zsidóság és a kereszténység egy tőből nő ki, egy gyökérből táplálkozik. Mindannyian hiszünk Ábrahám, Izsák, Jákób Istenében.

Összeköt minket, hogy ugyanazokat a szent könyveket olvassuk. Mi is épp úgy izgultunk, mint Önök a kis Mózesért, hogy meg ne egyék a krokodilok, amikor hallottuk, hogy szülei kitették őt a vízre egy kosárban. Mi is büszkék vagyunk Józsuéra és Kálebre, hogy a látható körülmények ellenére hitben látták az Ígéret földjét, és jó hírt hoztak a táborba. Ábrahám bizony a mi atyánk is, mert mi is mint nemzetek fiai az ő magzatában nyertünk áldást. Bizony Sáráról is tudnotok kell, hogy ő nem csak a zsidóság anyja, mert hit által mi is családtagok lettünk. Őt a mi szívünkből sem lehet kiszakítani, mert hozzánk is lehajolt a Szentírás lapjaiból, és a keresztény asszonyoknak is ő ad anyai mintát, hogy sikerüljön hitben járniuk, jól cselekedniük, és minden félelemtől távol tartani a szívüket. Mi is szellemi örökségünkként tekintünk Dávid gyönyörű dalaira, amelyek veletek közös kincseinkké lettek. Ugye nem haragusztok ránk, hogy osztoznotok kell velünk az atyai áldásokban? De milyen nagyszerű, hogy kifogyhatatlan, végtelenül gazdag Atyánk van! 

Ám nemcsak a múlt, hanem a jelen is összeköt minket. Mi is ugyanabban a fenyegetettségben élünk, mint Ti. Ma Európa elrablása zajlik. Sajnos nincsenek most olyan felelős vezetői kontinensünknek, akik fel tudnák fogni, mi történik, és mi lesz ennek a következménye. Itt, a keleti végeken történelmi tapasztalataink vannak arról, mit jelent egy 150 éves iszlám megszállás. Ezért is fontos, hogy ne tűnjenek el nyomtalanul a nemzetállamok a felépülő európai birodalom olvasztótégelyében. Úgy tűnik, nem olyan emberek formálják most a nagypolitikát, akik ismernék és tiszteletben tartanák a Bibliában kijelentett alapvető elveket és igazságokat. Ezekben a drámai napokban igencsak felértékelődik szemeinkben az a szellemi örökség, amelynek áldásait mindeddig generációk élvezhették az öreg kontinensen. Egyszerűen nem igaz, hogy nemzetünk nem befogadó a jövevények felé. Ugyanakkor jogunk és kötelességünk megőrizni azokat az értékeket, amelyeket örököltünk. A mai Magyarországon számos nemzetiség él egymással példaértékű békében, tiszteletben tartva egymás kultúráját, értékeit.

A történelem eseményei rákényszerítettek bennünket, hogy megtanuljuk ezt a leckét. Persze nem mindig volt ez így, sőt mindig is voltak olyanok, akik gyűlöletre uszították az embereket, (ezt Önöknek nem kell hosszasan magyaráznom), de hazánkban most nem a kirekesztésről van szó, hanem a kultúránk megvédéséről. Nem akarjuk, hogy bárki is elpusztítsa mindazt a szellemi-kulturális örökséget, amit atyáink kaptak, és közös erőfeszítések árán egy évezred alatt továbbgazdagítottak, majd továbbadtak számunkra. Láttuk, hogy az iszlám hit nevében hogy verik szét kalapáccsal a több évezredes történelmi kincseket. Láttuk, hogy rabolják el az embereket, és erőszakolják meg, fejezik le őket. Láttuk, hogy emberek millióit hogyan tesznek földönfutóvá, hogyan semmisítenek meg a második, harmadik század óta prosperáló keresztény közösségeket, falvakat, városokat.

Tudjuk, nem szabad összekeverni az iszlamista szélsőséges embereket az muzulmán tömegekkel. Ugyanakkor nagyon aggasztó, ha a muzulmánok sokasága örömtáncot jár az utcákon, amikor öngyilkos merénylők terrorakciókat hajtanak végre. Aggasztó, hogy egész Európában a nagyvárosok mellett törvényeinket nem tisztelő párhuzamos társadalmak épültek ki. Égbe szökik az erőszakos bűncselekmények száma ezeken a helyeken. Az itt élőknek eszük ágában sincs integrálódni az őslakosok kultúrájához, hiszen alapvetően más értékrendet vallanak.

Ruth, a moábita özvegyasszony nem azért ment Betlehembe, hogy dacolva Izrael népével, dacolva Izrael Istenével harcoljon a zsidókkal. És tudjuk, hogy jó szívvel be is fogadták őt. Azóta sokat változott a világ. Ma Izrael fiainak kell az Isten által nekik adott földön magyarázkodni, hogy miért vannak ott. Atyáik szülőhelyén telepeseknek nevezik őket, és elvitatják tőlük már a Siratófalat is, a Templom-hegyről nem is beszélve. Van-e a földön még egy olyan ország, amelynek idegen hatalmak akarják megmondani, hogy melyik város legyen a fővárosa? Ez a világ nem normálisan működik. Nem szabad ezt az abnormalitást elfogadni! Letagadva (vagy ahol tehetik, megsemmisítve) a tárgyi bizonyítékokat, történelemhamisítás zajlik. De már nemcsak a Közel-Keleten, hanem az egész világon. Nagy az ellenállás Isten helyreállító munkájának közepette.

Kedves Barátaim! Olyan időket élünk, amikor ki kell mondanunk a tényeket, az igazságot. Tudjatok róla, vannak barátaitok a nemzetek között, akik világosan látják, hogy Isten munkája az, amit ma látunk Izraelben. A 126. Zsoltár azt mondja: „Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!”

A nemzetekben már megjelentek azok a hangok, amelyek elismerik, hogy Isten gyűjti egybe Izrael elszéledt fiait. Pedig ma még csak zömében az egykori Júdea (déli királyság) néhány törzsének a helyreállításáról beszélhetünk. De a próféciák szerint nagy meglepetések várnak még a föld lakosaira. Izrael, vagyis az északi királyság törzseinek népét is felkeresi a diaszpórában, és haza fogja vinni az Úr.

„Azért íme elközelgetnek a napok, azt mondja az Úr, amelyekben nem mondják többé: Él az Úr, aki kihozta Izrael fiait Egyiptom földéből. Hanem inkább ezt mondják: Él az Úr, aki kihozta és aki haza vezérlette Izrael házának magvát az északi földről és mindama földekről, amelyekre kiűztem vala őket, és lakoznak az ő földjükön.” (Jer 23:7–8)

Isten egyetlen ígéretét sem fogja elfelejteni. Ezek a mozgások zajlanak a földkerekségen. Ha a múlt és a jelen eseményei összekötnek bennünket, akkor a jövő sokkal inkább!

Hiszek abban az igazságos, új világban, amit majd a Messiás hoz el a Földre, és meglátnak mindazok, akik segítségül hívják az Ő nevét. Ez a reménység és cél minden másnál jobban összeköt bennünket. Hiszem, hogy el fog jönni az a nap, amikor a Messiás az Olajfák hegyére teszi a lábait, hogy megítélje a világot igazságban, és elhozza Isten igazságos uralmát az egész Földre. Akkor többé nem erőszakoskodnak a nemzetek, hanem békességben élnek egymással.

De addig itt és most a jelen kor kihívásaival kell szembenéznünk. Fel kell ismerni a felelősségünket és feladatainkat. Meg kell találnunk azokat a megoldásokat, amelyek az igazság talaján állva utat nyitnak számunkra az Isten által ígért jövő felé. Mindezt úgy, hogy az általunk várt új világ mércéjével mérve is helyénvaló legyen. Ennek a konferenciának is ez a célja. Ehhez kívánok Önöknek további bölcsességet és jó tanácskozást.

Olvasson tovább: