Kereső toggle

Miért veszélyes Trump?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Ezek az elveim, és ha nem felelnek meg, nos, vannak más elveim is” – jelentette ki Groucho Marx, mintegy megelőlegezve az idei republikánus versengés győztesének krédóját. Donald Trump lényegében mindent vitt az idén, nehéz elképzelni olyan clevelandi kongresszust júliusban, amelyen nem őt indítják harcba Hillary Clinton ellen, és nem is lenne helyes. Gondoljunk róla bármit, ő, az outsider, bámulatos politikai sikert ért el tizenhat profi politikussal szemben.

Az előválasztások különösen tudatos résztvevői, aktivistái őt akarták, és ezt tiszteletben kell tartani, a pártelit mérhetetlen arroganciája lenne bármilyen ürüggyel semmibe venni az akaratukat. Lesz, ami lesz.
Aggódásom tárgya nem egy stílusában, retorikájában botrányos figura, aki nemcsak a polkorrektségre tesz nagy ívben (az nem baj), de mindenfajta korrektségre is. Ezt még el lehetne fogadni, ha úgy állunk hozzá, hogy a stílus egy dolog, kérdés, hogy a politikai esszencia, a világkép, az értékrend egyben van-e; de nem, Trumpnál nincs egyben. Hónapok óta látjuk-halljuk a szerepléseit, interjúit, szóáradatát, de fogalmunk sincs, hogy a jelölt mi mellett és mi ellen áll ki ma, és hogy ugyanez a felállás érvényes lesz-e holnap is. És akkor ott van még a holnapután. Ami Grouchónál vicces, az az Egyesült Államok lehetséges elnökénél dermesztő.
Amiért aggódom, azok a klasszikus amerikai értékek, amelyek az Egyesült Államokat naggyá tették. Ezek jelenthetik ugyanis a kiutat ma is, nekünk is, többieknek. Márpedig az egyéni szabadság, a mélyen gyökerező individualizmus, a tulajdon szentsége, az alkotmányosan korlátozott kormányzat, az állami intervencióktól minél mentesebb szabad piacgazdaság értékeit Amerikában elsősorban a republikánusok emelik a magasba, nem pedig az egyre balrább csúszó, egyre polkorrektebb, egyre több kiterjedt szociális programban hívő demokraták, akiket jobban foglalkoztat egy transgender mosdó, mint az iszlám terror, és akiknek a jelöltje ráadásul – még külügyminiszterként – egy FBI által is vizsgált, minősíthetetlen hazugság- és e-mail-botrányba keveredett. Donald Trump azonban nem garancia a változásra, lévén semmilyen szabadságpárti, kapitalizmuspárti, erős Amerikában gondolkodó politikai filozófiának nem híve.
Márpedig nem mindegy, ki lesz a republikánus párt elnökjelöltje, hiszen elnökként olyan elvekre és eszmékre kell majd alapoznia, amelyeket rajta kívül a szabad világ többi része nem képvisel, a jóléti álomból felébredni nem akaró Európa sem. A gond az, hogy az amerikai belpolitikai problémákra (munkahelyek, Obamacare, mexikói migránsok stb.) válaszul a világ egy olyan elnököt kap, aki számára a külpolitika a Trump Tower karbantartása más eszközökkel; aki már mindent és az ellenkezőjét is képviselte; aki szlogenjei ellenére nem hisz Amerika különleges, vezető szerepében, és aki minden verbális keménykedés dacára túlságosan is könnyen átengedne egész érdekszférákat a feltörekvő Oroszországnak.
A konzervatív-libertárius The Federalist oldal tízpontos listát állított össze Trump legnagyobb pálfordulásairól az abortusztól az egészségügyön és a minimálbéren át a szabadkereskedelemig. A listából is kiderül, hogy a konzervatív elitek kompromisszumaira, gyengeségeire joggal dühös bázis az elképzelhető legkevésbé konzervatív, ellenben nacionalista és protekcionista jelöltet támogatta az összes közül. De a legnagyobb probléma, hogy Trump része, sőt hamarosan motorja lesz annak az illiberális, nagyállam-barát, nemzeti-populista trendfordulónak, amelyet Európában Kaczynski, Orbán, Le Pen és a német AfD fémjelez, és amely alapvetően jogos aggodalmakat (iszlám terjedése, kontrollálatlan migráció stb.) használ ki egy sajátos politikai agenda keresztülvitelére. A holland Geert Wilders máris elvbarátjaként tekint Trumpra, kiragadva a muszlimokkal szembeni keménykedést az összképből.
Vegyük Amerika világpolitikai szerepét! Trump hol azt mondja, az iszlám terror megfékezése „nem a mi háborúnk”, hol azonnal lecsapna, katonákat is telepítene az IS (Iszlám Állam) ellen, kinyírná a terroristák családtagjait, sőt le is nyúlná az irakiak és a líbiaiak olaját. Hol azt mondja, „neutrális” maradna az izraeli–palesztin konfliktusban, hol a zsidó állam legnagyobb barátjaként hirdeti magát. Putyinnal kölcsönösen tisztelik egymást, eddigi nyilatkozatai alapján igen nagy a Moszkvával szembeni appeasement veszélye. A szakmában jórészt ismeretlen külpolitikai tanácsadói közül ketten kifejezetten Kreml-barátok, sőt egyikük, Carter Page energiaügyi szakember remek viszonyt ápol a Gazprommal.
Trump jól érzékeli az amerikai alsóközéposztály félelmét és rettegését a gazdasági-szociális jövőtől, és ha győz, nyilván emiatt győz, de személye nagyon rossz válasz az Obama-éra külpolitikai csődjére, a baloldali demokraták, főként a jelenlegi elnök közönyös, Amerika szerepét lebecsülő, a világból visszavonuló attitűdjére. Katonai erőről, gazdaságilag újra erős Amerikáról beszél, nagyon helyesen – de milyen célokért, milyen Amerikáért és milyen világért harsogja mindezt? Mi van Donald fejében? „Konzervatív vagyok, de ez most kit érdekel? Rendbe kell tennünk az országot” – jelentette ki nemrég. Remek. Már csak az hiányzik, hogy hozzátegye, vannak más elvei is.
(A szerző a HVG munkatársa, a Kapitalizmus blog szerkesztője)

Olvasson tovább: