Kereső toggle

Több mint bűn: hiba volt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ismét hír lett Szanyi Tibor kijelentéséből, miszerint Gyurcsány Ferenc és stábja szivárogtatta ki annak idején a botránykővé vált őszödi beszédet. Két évvel ezelőtt a szocialista honatya egyszer már hangot adott ennek a véleményének, de állítását sem akkor, sem most nem támasztotta alá semmivel. Maga Gyurcsány viszont többször visszautasította már az őt ért vádat, és váltig hajtogatja, hogy bár nagy valószínűséggel tudja, ki adta ki a felvételt, neki sincs megdönthetetlen bizonyítéka. Mindenesetre úgy tűnik, az áruló kiléte máig is foglalkoztatja a közvéleményt – különösen, ha mindig akad, aki így vagy úgy napirenden tartja a kérdést. Olykor éppen Gyurcsány az, aki azóta is majd’ mindahány szónoklatában szinte kérkedve emlegeti egykori „igazságbeszédét”, máskor a kormányközeli sajtó próbálja újra meg újra kifacsarni az Őszöd emlékének ébrentartásától remélhető politikai hasznot.

Az elhíresült miniszterelnöki teljesítmény propagálásához egyedül a szocialistáknak nem fűződik semmilyen aktuális érdekük, mert noha értelmiségi körökben némelyek egyenesen retorikai bravúrnak tekintették Gyurcsány Ferenc szenvedélyes vallomását, ma már aligha vonható kétségbe, hogy pártjára nézve drámai következményekkel járt. És az sem lehet vitás, hogy legalább ketten – a bölcs Talleyrand-nal szólva – több mint bűnt: hibát követtek el. Az egyik maga Gyurcsány, aki mondandóját hirtelen felindulásból, megfontolatlan kitételekkel, az ismert stílusban, zárt körben adta elő; ahelyett, hogy a lényeg megváltoztatása nélkül, de szalonképesebb tónusban, és akár a parlament nyilvánossága előtt beszélt volna.

A másik kapitális politikai hibát pedig a kiszivárogtató vétette, hiszen feltehető célját – Gyurcsány azonnali lecserélhetőségét – ugyan nem érte el, azonban nagymértékben hozzájárult az MSZP erkölcsi amortizálódásához. Igazán formátumos politikus egyik meggondolatlanságot sem követte volna el. Az őszödi beszéd elhangzása ugyan eleve magában hordozta a rendkívüli veszélyt, ám az ellenfélhez, s így közvetve a sajtóhoz való eljuttatása felbecsülhetetlen mértékben felerősítette a politikai baklövés hatását.

Józan ésszel elképzelhetetlen, hogy maga Gyurcsány akarta volna közkinccsé tenni a k…országról szóló eszmefuttatásait, implicite azzal a beismeréssel, hogy kormánya másfél évet végighazudott az ország színe előtt. Nem kell ahhoz felsőfokú politikai tanulmányokat folytatni, hogy az ember tisztában legyen ennek a szövegnek a vállalhatatlanságával, a nyomában bizonyosan feltörő botránnyal. Nincs az a történelmi szituáció, amelyben egy miniszterelnök ilyen módon provokálhatja a társadalmat. Persze, létezik egy teória, mely szerint Gyurcsány és legszűkebb köre az adott politikai helyzetben úgy ítélte meg, hogy a közvélemény honorálja majd a szokatlan őszinteséget, és üdvözölni fogja a kormányfő államférfiúi nagyságát, egy új korszak eljövetelét. Bármily nehéz ezt elhinni, mi tagadás, Gyurcsányra épp az őszödi beszéd nagyszerűségéhez máig tartó makacs ragaszkodása vetheti a Szanyi Tibor által is megfogalmazott gyanú árnyékát. Sokan úgy vélhetik, hogy helyzetértékelése talán annak idején sem volt tökéletes.

Ha viszont olyasvalakire gondolunk, aki Gyurcsánytól remélte megszabadítani a szocialista pártot, s azt hitte, az ő gyors eltávolítása után simán mehet minden tovább, az nem kalkulált azzal a törvényszerűen bekövetkező, hatalmas ellenzéki nyomással, ami a balliberális politikusokat rákényszerítette, hogy összezárjanak a miniszterelnök körül. Hiszen mind az őszi zavargások, mind Orbán Viktor ultimátumai azzal fenyegettek, hogy kártyavárként omlik össze a kormányzó erő. Az adott körülmények között semmi esélye nem látszott a kurzuson belüli békés miniszterelnök-váltásnak; leginkább egy jobboldali puccs rémképe lebegett a koalíció szeme előtt. Egészen kései lemondásáig megtartották hát Gyurcsányt, s jóllehet, ezzel a lassú, feltartóztathatatlan elgyengülést választották, mégis kihúzták a választásokig. Aztán annál nagyobb lett a vereségük.

Ezt a kétségbeejtő forgatókönyvet feltétlenül előre látnia kellett volna annak, aki úgy döntött, hogy kicsempészi az őszödi beszédet. Nem mentheti magát azzal, hogy volt valószínűsége a dolgok más lefolyásának is. Egyrészt nem volt. Másrészt a felelősségteljes politikusnak mindig a legrosszabb eshetőséget kell figyelembe vennie. Nincs mentsége, ha egy általa generált esemény lehetséges kimenetelei közül épp azzal nem számol, ami nem felel meg a terveinek. Az elszánt voluntaristák épp azért veszélyesek a politikában, mert bár hatékonyan célra vezéreltek, de a vágyott eredményen kívül nem hajlandók és nem is tudnak mást elképzelni.

Ma már nincs különösebb jelentősége annak, hogy ki volt az őszödi tettes. Ha netán tényleg Gyurcsány, az csak az ő megítélését „árnyalná” tovább. Ha másvalaki, annak legfeljebb a kárvallott szocialistákkal kellene szembenéznie. A jelen és a jövő történéseire egyik verzió sem volna már hatással.

Olvasson tovább: