Kereső toggle

A macska-egér játék

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Viviane Reding, az Európai Unió igazságügyi biztosa, aki eddig sem tartozott az Orbán-kormány kedvencei közé, a múlt hét végén interjút adott a bécsi Der Standardnak, és ezzel végképp bizonyította, hogy nevét – bizonyára Rui Tavaressel, az Európai Parlament jelentéstevőjével együtt – a magyar jobboldal méltán iktathatná akár az alaptörvénybe is; természetesen a nemzet európai ellenségeinek egyre hosszabb sorában. Reding asszony ugyanis az újságíróval folytatott beszélgetésben most azzal tetézi régtől ismert magyarságellenes aknamunkáját, hogy egyrészt egyértelműen leszögezi: márpedig Magyarországon „módszeres” alkotmánysértés folyik, másrészt éppen ezért félreérthetetlenül kilátásba helyezi a bizottság hasonlóképp szisztematikus, következetes fellépését a rezsim jogsértései ellen.

Ahhoz persze, hogy az igazságügyi biztost itthon afféle politikai mumusként állíthassák be, a kormány emberei valótlan vádak folyamatos hangoztatására kényszerülnek. Ezek közül az úgynevezett kettős mérce alkalmazására való hivatkozás a leggyakrabban használt sületlenség, de sűrűn emlegetik Viviane Reding karriervágyát is, mondván, csak azért támadja a magyar kormányt, mert indulni fog a bizottság elnöki posztjáért, és így reméli megszerezni az EP baloldali, liberális és zöldpárti frakcióinak támogatását. Ez a jellegzetes Fidesz-módszer: ha valakinek a véleménye, meggyőződése, szakmai argumentációja nem felel meg a kormánypárt érdekeinek, azonnal személyében támadják, elfogultsággal és egyéni haszonleséssel gyanúsítják. Csak azzal nem számolnak, hogy a szokásos belföldi hecckampánynak odakint mennyire kontraproduktív a visszhangja, és milyen kivételes visszatetszést kelt az unió színterein.

Reding most mindenesetre imponáló higgadtsággal beszél arról, hogy amikor a bizottság „igazságügyi hatóságként lép fel, akkor mindennek jogilag támadhatatlannak kell lennie ahhoz, hogy megállja a helyét az Európai Bíróság előtt”. A riporter kérdésére pedig – Vajon Orbán Viktor macska-egér játékot folytat-e az unióval? – így válaszol: „A bizottság a szerződések őrzője, és mint ilyennek, az ehhez hasonló helyzetekben is meg kell őriznie a józanságát. Mi törvények és tények alapján cselekszünk.” Majd elmondja azt, amiről persze a magyar kormány képviselői hallgatnak. Hogy tudniillik az egyes országok átfogó gazdasági és költségvetési értékelésébe újabban felvették az igazságügyi barométert is, mert felismerték, miszerint a befektetési bizalom előfeltétele a független igazságszolgáltatás. „Az igazságszolgáltatási politika gazdaságpolitika is.”

Arra a kérdésre pedig, hogy a magyar kormány jogsértései mostanában miért váltanak ki a korábbiaknál sokkal erősebb reagálásokat az európai nyilvánosságban, Reding emlékeztet a lisszaboni szerződés jelentőségére; minthogy az megerősítette a bizottság illetékességét igazságügyi kérdésekben. És, mivel ráadásul az Alapvető Jogok Chartáját integrálták a szerződésbe, „a jogállamisággal nem lehet viccelni”. A biztos világosan megfogalmaz egy lényeges elvi álláspontot is, amikor kifogásolja, hogy a kétharmados többség birtokában a magyar kormány néhány havonta megváltoztatja az alkotmányt: „Törvényeket beemelnek az alkotmányba úgy, hogy az Alkotmánybíróság már nem minősítheti ezeket alkotmánysértőnek.”

A Der Standard interjújának készítője végül az iránt érdeklődik, vajon Reding személyesen is konzultál-e Orbán Viktorral, és „megpróbálja-e vele megértetni, hogy nem folytathatja ezt a játékot anélkül, hogy lerombolná a partnerek bizalmát?” A válasz igencsak figyelemre méltó: „Úgy hiszem, hogy az Európai Néppárt állam- és kormányfői nagyon is folytatják ezt a vitát Orbán úrral. Úgy tűnik azonban, ez mindeddig nem vezetett alapvető változásokhoz.”

Vagyis Viviane Reding szavai azt jelentik, hogy Orbán úrnak korántsem a „nemzetközi baloldal”, avagy a liberálisok ármányával kell szembenéznie az unióban – mint ezt ő maga és hívei lépten-nyomon ismételgetik –, hanem a néppárti jobboldal mértékadó vezetőivel. Reding csak tudja, hiszen ő is a néppártban politizál. Diplomatikusan visszafogott válaszából kitűnik, hogy a magyar kormányfővel való személyes viszonyánál sokkal fontosabbnak tekinti a meghatározó európai államok konzervatív politikai mainstreamjének Orbán Viktorral folytatott „vitáját”. Mert az uniónak minden újabban erősödő elszántsága mellett sincs kellő eszköztára a renitens országok megrendszabályozására; sokak szerint a nem elég hatékony és hosszadalmas kötelezettségszegési eljárások, meg a szövetségből való kizárás végletes döntése között szüksége volna más szankciókra.

Reding maga is azok közé tartozik, akik sürgetik az új mechanizmus létrehozását, és amikor azt mondja, hogy mindeddig a néppártiak sem tudtak elérni alapvető változásokat az orbáni politikában, egyszersmind sejteni engedi ennek várható következményét is. A magyar kormány olyan eredményesen provokálja Európa immunrendszerét, hogy ha másért nem, hát ezért teremtik majd meg a keményebb uniós retorziók alkalmazásának lehetőségét.

Olvasson tovább: