Ahhoz persze, hogy az igazságügyi biztost itthon afféle politikai mumusként állíthassák be, a kormány emberei valótlan vádak folyamatos hangoztatására kényszerülnek. Ezek közül az úgynevezett kettős mérce alkalmazására való hivatkozás a leggyakrabban használt sületlenség, de sűrűn emlegetik Viviane Reding karriervágyát is, mondván, csak azért támadja a magyar kormányt, mert indulni fog a bizottság elnöki posztjáért, és így reméli megszerezni az EP baloldali, liberális és zöldpárti frakcióinak támogatását. Ez a jellegzetes Fidesz-módszer: ha valakinek a véleménye, meggyőződése, szakmai argumentációja nem felel meg a kormánypárt érdekeinek, azonnal személyében támadják, elfogultsággal és egyéni haszonleséssel gyanúsítják. Csak azzal nem számolnak, hogy a szokásos belföldi hecckampánynak odakint mennyire kontraproduktív a visszhangja, és milyen kivételes visszatetszést kelt az unió színterein.
Reding most mindenesetre imponáló higgadtsággal beszél arról, hogy amikor a bizottság „igazságügyi hatóságként lép fel, akkor mindennek jogilag támadhatatlannak kell lennie ahhoz, hogy megállja a helyét az Európai Bíróság előtt”. A riporter kérdésére pedig – Vajon Orbán Viktor macska-egér játékot folytat-e az unióval? – így válaszol: „A bizottság a szerződések őrzője, és mint ilyennek, az ehhez hasonló helyzetekben is meg kell őriznie a józanságát. Mi törvények és tények alapján cselekszünk.” Majd elmondja azt, amiről persze a magyar kormány képviselői hallgatnak. Hogy tudniillik az egyes országok átfogó gazdasági és költségvetési értékelésébe újabban felvették az igazságügyi barométert is, mert felismerték, miszerint a befektetési bizalom előfeltétele a független igazságszolgáltatás. „Az igazságszolgáltatási politika gazdaságpolitika is.”
Arra a kérdésre pedig, hogy a magyar kormány jogsértései mostanában miért váltanak ki a korábbiaknál sokkal erősebb reagálásokat az európai nyilvánosságban, Reding emlékeztet a lisszaboni szerződés jelentőségére; minthogy az megerősítette a bizottság illetékességét igazságügyi kérdésekben. És, mivel ráadásul az Alapvető Jogok Chartáját integrálták a szerződésbe, „a jogállamisággal nem lehet viccelni”. A biztos világosan megfogalmaz egy lényeges elvi álláspontot is, amikor kifogásolja, hogy a kétharmados többség birtokában a magyar kormány néhány havonta megváltoztatja az alkotmányt: „Törvényeket beemelnek az alkotmányba úgy, hogy az Alkotmánybíróság már nem minősítheti ezeket alkotmánysértőnek.”
2013. 06. 07. (XVII/23)
