Kereső toggle

Trafiktömörülés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar parlament – már jónéhány korábbi korrekció után –, épp ezen a héten zárja le a meglehetős vihart kavart trafiktörvény módosításairól szóló szavazást, vagyis épp, amikor  napvilágra került, hogy eddig talán nem is sejtett méretű céghálózatok épültek ki a koncessziós pályázat nyerteseinek közreműködésével. Vagyis a kiskereskedelmi dohányértékesítés nyilvánvalóan koncentrálódik; mégpedig olyan vállalkozások révén, amelyek tulajdonosai egy igencsak körülhatárolható személyi körben találhatók. Ez a fejlemény végtére a legkevésbé sem meglepő, hiszen ha egyszer a már ismertté lett szekszárdi hangfelvétel rávilágított, hogy lényegében a kormánypárt helyi politikai potentátjai jelölték ki a nyerteseket, akkor egyrészt élhetünk a gyanúperrel, miszerint ez nem volt egyedülálló gyakorlat; másrészt logikus az így helyzetbe hozott üzemeltetők előre eltervelt összefogása.

A trafik önmagában sem rossz üzlet, de a kormánypárt gondoskodott róla, hogy a leendő boltok engedélyezett árulistájának egymást követő kiegészítéseivel még sokkalta jövedelmezőbbé tegye. Noha az egész koncessziós procedúra indoklása úgy szólt, hogy a fiatalok egészségének védelme érdekében kell csökkenteni a dohányárudák számát, az újabb szabályozás szerint már szeszes italt, lottó- és totószelvényt, valamint fagylaltot is kínálhatnak majd a nemzeti trafikok; úgyhogy az ifjúság megóvásáról szóló mesét senki nem veszi be. Nyilvánvalóvá vált viszont, hogy a trafikpályázat eleve egyfajta célzott vagyonjuttatást szolgált. A szekszárdi hangfelvétel szó szerint tartalmazza, hogy az önkormányzatok fideszeseinek a jobboldali klientúra javára kellett dönteniük. Ezzel pedig egyszersmind lehetővé vált, hogy a kiválasztottak között létrejöjjenek azok a „kapcsolódási pontok”, amelyek az egyes boltokat meghatározott személyeken keresztül hatékony hálózatokba tömörítik. Vagyis aligha túlzás azt mondani, hogy a közös irányítással működtetett kiskereskedések láncolata majdhogynem nagykereskedelmi forgalmat bonyolíthat le.

Kormánypárti politikus egyebek között már csak ezért sem beszél a szekszárdi hangfelvételről. Maga Orbán Viktor sem említi abban a rádióinterjúban, amelyben egyébként keményen kiáll a pályázati eljárás kifogástalansága mellett. Jól tudja, soha nem ismerheti el, hogy bármi nem stimmelt a pályázatok elbírálása körül, mert egyetlen vékony szálon az egész botrány kibontható volna. Nem lehet beáldozni még a szekszárdi „illetékeseket” sem, hiszen napnál világosabb, hogy a nyertesekről csak úgy dönthettek, hogy előbb valahonnan megkapták a pályázók területi listáját, amit aztán a megfelelő jelölésekkel ugyanoda vissza is kellett küldeniük. Ezen a vonalon messze lehetne jutni a politika berkeiben, és relatíve rövid úton kirajzolódna a jogtalan állami protekcionizmus térképe.

A kormányfő azzal is tisztában van, hogy emberei a trafikmutyiként elhíresült akció során feltehetően törvények egész sorát sértették meg. Ha ez beigazolódna, a rezsim nem élhetné túl a felelősségre vonást, mert az szükségképp érintene olyan felsővezetőket is, akik személyükben testesítik meg a rendszert. Amennyiben pedig az ország teljes nyilvánossága előtt kétségtelenné válna – mert már a kormány által irányított média sem tagadhatná el –, hogy ez a politikusi garnitúra miként értelmezte a nemzeti együttműködést, akkor a Fidesz keresztet vethet a remélt választási győzelemre.

A kormánypolitika most tehát igyekszik határozottan lezárni a kérdést. A miniszterelnök odáig ment, hogy kijelentette, márpedig – bár „szelíd emberként igazán nem akar fenyegetőzni” – ha szándékában állt volna, egyetlen baloldalinak sem jutott volna trafikengedély. Ez a megfogalmazás több mint aggályos. Honnan tudja Orbán Viktor, hogy a nyertesek közül ki a baloldali? És miért gondolja, hogy csupán az ő „szelídségén” múlhat, ha nem avatkozik be egy állítólag zárt rendszerű pályázati eljárásba? Jogállamban ilyesmi fel sem vetődhetne – elszólásaival a kormányfő maga igazolja vissza, hogy a jogbiztonságról vallott felfogása mennyire nem felel meg a demokrácia normáinak.

Ha azonban mindettől eltekintve elképzelhetőnek tartanánk is, hogy vádhatósági vizsgálat kezdődik az ügyben, a nyomozás végül minden valószínűség szerint vakvágányra fog futni. Hiszen

bizonyítékokat nehéz lesz találni; az érintetteknek bőven maradt idejük az inkriminált dokumentumok megsemmisítésére, terhelő tanúk pedig aligha jelentkeznek. Ezért felettébb kevés az esélye annak, hogy büntetőügy lesz a dologból.

De mint hírlik, a trafikpályázat vesztesei polgári pereket indítanak a pályázatot kiíró és lebonyolító szervezetek ellen; azokban az eljárásokban pedig – akár nemzetközi fórumokon is – legalább annyi világossá válik majd, hogy menetközben szabálytalanul átírták a feltételeket, ezzel félrevezetve azokat a pályázókat, akik nem voltak beavatva a majdani változtatásokba.

És e jogorvoslati keresetek során sok olyasmire fény derülhet még, ami veszélyes lehet a Fideszre nézve.

Olvasson tovább: