Kereső toggle

Kétfélék

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha eddig nem tudtuk volna, „kétféle fiatal létezik ma Magyarországon” – világosított fel bennünket Kocsis Máté, a kormánypárt szóvivője. Nem, nem arra utalt a Fidelitas országos választmányának ülése után, hogy vannak például fiatal fiúk, meg fiatal lányok – holott ez legalább vitán felüli, kézenfekvő megállapítás lett volna –, ő másként osztotta ketté a magyar fiatalságot. „Az egyik csoport tagjai állandóan balhéznak, törvénytelenkednek, kiabálnak és a kamerák kereszttüzére vágynak mindenféle figyelemfelhívó és erőszakos akcióval, a másik csoport pedig az, amelynek képviselőivel ma találkoztam.” Vagyis utóbbiak értelemszerűen a derék Fidelitas-tagok, akik „kevesebbet vannak a híradókban, kevesebbet szerepelnek, másképp tervezik szolgálni a hazájukat, dolgoznak szépen csendben a háttérben, s mindent megtesznek azért, hogy igazságos, élhető, jobb lehetőséget biztosító jövőjük legyen a fiataloknak”. Nem mellesleg pedig „meg tudják saját magukat és a nemzetet is védeni”.

Bár ez a tiráda mélyen jellemző a Fidesz gondolkodására és kommunikációjára, azért korántsem eredeti. A felhasznált toposzt, amely még a hatvanas évek úgynevezett szocializmusában is dívott, a múlt század közepéről kölcsönözték: az akkor előszeretettel használt frázis úgy szólt, hogy vannak a huligánok – ez a mára megkopott kifejezés Nyugatról „gyűrűzött be” –, és vannak a dolgozó nép jóravaló gyermekei, akik úgyszintén a béketábort erősítik. Kocsis tehát ezt a mintát cifrázza, amikor egyfelől kriminalizálja a „balhézó, törvénytelenkedő, erőszakos” fiatalokat – mégpedig amúgy általában mindazokat, akik tiltakozni merészelnek a különféle hatalmi törekvések ellen –, másfelől szembeállít velük egy becsületes, „nemzetvédő” többséget. Az egykori és a mai definíció között mindazonáltal nem elhanyagolhatóak a különbségek.

A „klasszikus” állampárti szlogen ugyanis nem azokat definiálta, akik politikai értelemben állást foglaltak a rendszerrel szemben, netán tüntettek ellene – hiszen azokban az években még nem létezett a demokratikus ellenzék, utcai megmozdulások pedig elképzelhetetlenek voltak. Huligánon egyfajta beilleszkedni nem akaró, túlságosan „lazának”, netán deviánsnak tekintett, hellyel-közzel munkakerülő, jobbára alkoholizáló fiatalembert kellett érteni, aki kezelhetetlenségével megzavarta a népi demokráciát „szépen, csendben” építők nyugalmát. De ez nem kifejezetten politikai, inkább társadalmi megbélyegzést jelentett; és főként senki nem mondta azt, hogy a huligánokon kívül csak öntudatos, derék KISZ-esek élnek az országban.

A Fidesz szóvivője ma viszont egyértelműen minősíti a kétféle fiatalságot; míg az egyik oldalon mihasznák kiabálnak, addig a másikon, s természetesen a Fidelitas égisze alatt találjuk a jobb jövő igazságkereső kovácsait. Ugyanakkor nem kevesebbet állít, mint azt, hogy akinek ez a kormánypárti igazság derogál, és ebbéli meggyőződésének hangot ad, attól – mint utal rá – meg kell védeni a nemzetet. Csakhogy ma állítólag demokráciában élünk, és az állam polgárainak vannak alapvető jogaik; egyebek között a gyülekezés és a szólás szabadsága. A tüntetés pedig immár nem ab ovo elítélendő viselkedésforma, hanem csakúgy a társadalmi elégedetlenség kifejezésének legális eszközei közül való, mint az állampolgári engedetlenség különböző formái. Azok a fiatalok, akik használják ezeket, igen sokak szerint éppen azért a Kocsis által emlegetett, „élhetőbb, jobb lehetőségeket kínáló országért” szállnak síkra, amikor tiltakoznak a magyar alkotmányos jogállam szisztematikus lebontása ellen.

Engedjük meg, hogy Kocsis Máté és megbízói ezt másképp lássák, elvégre túl szép is volna, ha mindenki európai értelemben elkötelezett demokrataként gondolkodna. De ettől még tudomásul kell venniük, hogy kormánypárti pozícióból sem állíthatják a „magukfajta” fiatalt kizárólagos erkölcsi piedesztálra, csak azért, mert politikai törekvéseiket az effajta hamis eszményítéssel remélik megtámogatni. Persze, ismerjük azt a hivatkozást, miszerint „a kamerák kereszttüzére vágyók” erőszakosan akarnak érvényt szerezni követeléseiknek, márpedig ez a garázda magatartás elfogadhatatlan. Kocsis annak ellenére is ezt sulykolja, hogy valójában egyetlen erőszakos megmozdulásra sem került sor; a Lendvay utcai Fidesz-székház részleges elfoglalásakor sem, noha a pártszóvivő ezzel az esettel példálózik. Bizonyíthatóan egyetlen ablak tört be, mintegy véletlenül, és a tüntetők azért is még ott, a helyszínen elnézést kértek, egyszersmind vállalták a kár megtérítését. Amikor azonban egy tévéstáb engedélyt kért, hogy az állítólagos, ennél nagyobb rombolást rögzítse, Kósa Lajos nem engedte be a kamerákat az épületbe.

De az egyetemisták és más ifjú aktivisták heteken át tartó tüntetésein sem történt semmiféle atrocitás, semmiféle „törvénytelenkedés”. Egyelőre viszont határozottan úgy tűnik, hogy Kocsis Máté kormánypárti többsége sorozatosan megsérti az Európai Unió jogi normáit. Ebben a helyzetben persze kivált érthető, hogy a Fidesz propagandistái éppen azokat a fiatalokat próbálják lejáratni, akik ezt nem tűrik szó nélkül.

Olvasson tovább: