Kereső toggle

A temetetlen kádárizmusról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tisztelt Kornis Úr!

Csak gratulálni szeretnék a Hetekben megjelent interjújához. (Velünk
élő árulás, 2006. november 24.
) Sok olyan igazságot világít meg, ami
alapvető a „megtisztuláshoz”! Apám sohasem volt kommunista, mégis mindig
megvédte Kádárt az angliai vendégeink előtt. Vallásos emberként is elhitte
őszintén, hogy Kádár csak jót akar az országnak, meg hogy megszenvedett a
hitéért. Harmadikos koromtól kezdve nem értettem ezt az egészet, elég sok
fejtörést okozott az ellentmondásos infók boncolgatása.

Tisztelettel:

G. Zs., United Kingdom

***

Tisztelt Kornis Úr!

Azzal a gondolattal különösen egyetértek, hogy kádárista a mai politika, és
mindkét oldal. Ebben szocializálódtak; modelljeik, használt frázisaik vagy
szlogenjeik tartalmilag egyszerűen tetten érhetően, és számomra is érthetően
kádárista dumák, csak a használt szavak tévesztik meg az embereket. Önnek igaza
van, változás kell ebben is!

Üdvözlettel,

V. A.

***

Tisztelt Kornis Úr!

Rég nem érzett KATARZIS (nem véletlenül írtam csupa nagybetűvel e szót, mert
manapság nincs túl sok belőle) lett rajtam úrrá a hallottak miatt. Gratulálok,
Önnek sikerült, amit annyi író kortárs kollégájának a napokban tett
nyilatkozataiból hiányolok: velejébe látott egy egész nép kollektív tudatalatti
problémájának, tusakodásának, amelynek tünetei mint láz viharzanak át az
országon. Köszönöm Önnek ezt a személyes élményt. 33 éves lévén szocializációmra
hatást gyakorolt ez a kor, tevékenyen nem vettem benne részt, de valóban érzem
magamon a nyomait. Ugyanakkor jómagam előremutatónak találom (talán ezért
naivnak is tűnhetek) azt a közéleti attitűdöt is formáló próbálkozást, miszerint
talán könnyebb ismét egymással leülni, ha tudjuk, hogy ez a hihetetlen indulat
valójában 33 év kőkemény probléma előli menekülése, és nem a másik, szemben álló
fél veleszületett, eredendő bűnének a terméke.

L. P.

Olvasson tovább: