Tisztelt Szerkesztőség!
31 éves orvos vagyok, és jelenleg katonai külszolgálati misszióban dolgozom Afganisztánban, egy spanyol vezetés? tábori kórház sürgősségi ambulanciáján a kabuli reptéri bázison, a KAIA-n. Rendszeres olvasója vagyok a Heteknek, érdeklődéssel olvasom írásaikat innen 4380 km távolságból Budapesttől.
Munkánk során rendszeresen találkozunk Kabulban élő afgánokkal, akik a támaszpontunkon dolgoznak. A közelmúltban a Com KAIA (azaz a mi repülőtéri támaszpontunk katonai parancsnoka) családi napot rendezett. Ez azt jelentette, hogy a helyi munkásaink behozhatták a gyermekeiket, akiket egy bőséges ebéddel láttunk vendégül, majd megmutogattuk nekik az Apache helikoptereket és a tűzoltóautót, ami még oltási bemutatót is tartott nekik. Egy filmvetítésre is meghívtuk a családokat, majd a gyerekek kis ajándékot kaptak. Az ebéd után a Com KAIA beszédet tartott, a gyerekek pedig virágcsokrokkal kedveskedtek nekünk, katonatiszteknek. Számomra, aki rendelkezem bizonyos összehasonlítási alappal, volt az egésznek egy kis szocialista utánérzése. Csak itt nem Bástya elvtárs tartotta a beszédet, hanem a Com KAIA, és nem a szovjet tisztek jelenléte emelte a nap fényét, hanem a NATO tiszteké.
Tisztelettel:
Dr. Turóczy Krisztián
orvos főhadnagy
Kabul, Afganisztán
