Kereső toggle

A képernyő hatalma

Beszélgetés Vince Mátyással, az MTI elnökével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Magyar Távirati Iroda 400 fővel, 14 külföldi tudósítóval, naponta mintegy 600 hírrel kapcsolja be Magyarországot a világ vérkeringésébe. A részvénytársaság története forradalmak, nemzetközi kapcsolatok, milliónyi titkos és nyilvános híranyagok krónikája. 

Részlet a cég belső szabályzatából: Az MTI munkatársainak kérdései ugyanúgy nem tartalmazhatnak véleményt, állásfoglalást és szubjektív felhangot sem, mint ahogy az általuk megírt tudósítás sem. E nemzetközileg is elismert hírgyár objektív "táviratokat" szerkeszt.



Vince Mátyás: Adott esetben egy híradós műsorvezető a miniszterelnökkel azonos nagyságrendben tud hatni Fotó: Somorjai L.

– Szabó István Oscar-díjas filmrendező egyszer azt mondta: ha tőle a tv-híradó tudósítást kérne egy konferenciáról, akkor anélkül, hogy ő bármit is meghamisítana – kivágna vagy bevágna – két teljesen ellentétes tartalmú és hangulatú, objektívnek mondott filmet tudna készíteni az eseményről. Be tudja mutatni azt is, hogy izgalmas, teltházas előadások voltak és az ellenkezőjét is, attól függően, hogy ki a megrendelő. Vince úr, Ön a magyarországi hírgyártás egyik vezetője. A Magyar Távirati Irodánál emberek dolgoznak, akik gondolkoznak, sőt véleményük is van. Mit gondol, valóban létezik objektív és tárgyilagos tájékoztatás?

– Ha nagyon sarkosan akarok fogalmazni, azt kell mondjam, hogy az objektivitás vegytiszta formában nem létezik. Tértől és időtől – sőt embertől – független objektivitás ugyanis nincsen. A magyar hírügynökségnek máshol vannak a hangsúlyai, mint például az osztráknak, s ezek a hangsúlyok függnek az adott ország hagyományaitól, kultúrájától, az ott élő emberek szokásaitól, felfogásától, erkölcsi minőségétől. Amerikában például megszokott dolog a politikai vezetők egészségi állapotáról vezércikket írni. Magyarországon ez – ha nem is tabu –, de mindenképpen illetlen dolognak számítana. Egy médiasztár betegsége ugyanakkor ma már hírérték? Magyarországon, s még talán az MTI is megírja. De azt már biztosan nem, hogy vajon daganatos betegségről van-e szó vagy másról, és ha rákos az illető, akkor az milyen stádiumban van. Hogy egy adott napon milyen eseményekből lesz hír, az tehát jócskán függ az adott ország hagyományaitól, kultúrájától. 

– Ha mi most itt az irodájában, beszélgetés közben pofozkodni kezdünk, egyikünk nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenved, és tegyük fel, hogy Ön a hibás, ebből hír lesz vagy sem? 

– Mivel én, mint az MTI elnöke, közéleti személyiség vagyok, Ön pedig egy hetilap munkatársa, hír kell hogy legyen, amelynek az MTI aznapi kiadásában meg kell jelennie. Azért is hír lenne ebből, mert Magyarországon sajtószabadság van, s ha az MTI elnöke ezt a hírt megpróbálná visszatartani vagy elsüllyeszteni, akkor Ön a Hetek következő számában ezt megírná. S én, mint a sajtószabadság egyik legfőbb magyarországi őre, szégyenben maradnék, mivel információt tartottam vissza.

– Ki dönti el azt, hogy ez egysoros, ötsoros vagy esetleg fő hír lesz aznap?

– Noha az MTI-nek, mint intézménynek elnöke vagyok, de nem szakmai elnöke. Elvileg a hírigazgató a legmagasabb szint? vezető, aki érdemben befolyást gyakorolhat egy ilyen hír kiadására. Ő is akkor teszi jól a dolgát, ha a belpolitikai főszerkesztőséget – mivel ez belpolitikai hír – a szakma normái szerint hagyja önállóan dolgozni. Leginkább a főszerkesztőség vezetőjének a felelőssége, hogy ezt a hírt a súlyának megfelelő terjedelemben kiadja. Egy ilyen intézmény akkor dolgozik jól, ha belső automatizmusai valóban működnek. Egyébként, itt dolgozom lassan három hónapja, de konkrét hírek kiadása ügyében talán háromszor mondtam véleményt. 

– A sajtószabadság egyik legfőbb őreként fogalmazta meg tömören az imént a feladatát. Ez a szerepkör, gondolom, békeidőre vonatkozik. Rendkívüli esetben, például háborús helyzetben az elnöki szerepköre mennyiben változhat?

– Sokban. Rendkívüli állapot esetén a hatályos magyar jogrend alapján nekem nem a sajtószabadságot kell védelmeznem, hanem -– kizárólag az ország érdekeit szem előtt tartva -– tájékoztatni a lakosságot a helyzetről. 

– Tulajdonképpen ki az Ön főnöke?

– Jó kérdés. Nagyon nagy a szabadságom. Ugyanakkor gazdasági ügyekben a részvénytársaság felügyelő bizottsága folyamatosan ellenőrzi a munkámat, de a döntéseket én hozom, és a felelősséget is én viselem. A felügyelő bizottság egyfajta felügyeletet gyakorol felettem a hírügynökségi törvény alapján. Az MTI Rt. Tulajdonosi Tanácsadó Testülete pedig folyamatosan figyeli, hogy miként hajtom végre mindazt, amit a pályázatomban vállaltam. Ha viszont abból a szempontból kérdezi, hogy kinek kell elszámolnom a munkám egészével, akkor erre az a válaszom, hogy az országgyűlés plénumának, ugyanis ezt írja elő az MTI életét átfogóan szabályozó nemzeti hírügynökségi törvény. Politikailag viszont senki nem szólhat rám, hogy mit és hogyan csináljak, és senki sem szólhat bele, hogy kit vegyek föl, vagy kit rúgjak ki. Elnöki pozícióm nagy függetlenséget biztosít számomra, éppen azért, mert a törvényalkotóknak az volt a szándéka, hogy ne a politikusok szerkeszszék az MTI-híreket. Továbbá kellemes helyzetben vagyok azért is, mert öt évre szól a kinevezésem, és mert csak különleges, a törvény által előírt esetekben lehet engem meneszteni a cég éléről.

– Miben szeretne változtatni az MTI-nél az előző évek gyakorlatához képest?

– Ma Magyarországon a tömegkommunikációt elárasztják a pártpolitikai hírek, ahelyett, hogy az embereket érdeklő más ügyekkel is sokszínűen foglalkoznának. Szeretnék tehát az eddigieknél sokkal több, nem politikai jelleg? hírt kiadatni az MTI-nél. A hírválaszték szélesítésén kívül elnöki pályázatomban vállaltam a hírek, események mögöttesét megvilágító háttéranyagok gyakoribb közzétételét is. Meggyőződésem ugyanis, hogy a hírfogyasztók nagy része nem rendelkezik háttérismerettel, nem ismeri a hírek előzményeit. Akár még a bőbeszédűség vádját is kockáztatva szeretném tehát, ha a távirati iroda bővebb és sokoldalúbb hírmagyarázatokat közölne. 

– A bulvársajtó népszerűsége, a valóságshow-k óriási nézettsége menynyire alakítja át az MTI-nek a fontos és közérdek? hírekről való vélekedését? Mondok egy példát. Az elmúlt napok számomra teljesen lényegtelen eseményét, nevezetesen azt, hogy a Pongó nev? úr a Big Brotherből átigazolt a Való Világ villájába, a bulvársajtó az év médiaszenzációjaként tálalja. Ezt Önök is komoly hírként közlik?

– A bulvársajtó, valamint a kereskedelmi rádiózás és televíziózás nem csak a közízlést változtatja meg, de visszahat a nemzeti hírügynökségekre, így az MTI-re is. Olyan területek felé is kinyitja az ajtót, amelyek régebben zárva voltak a hírügynökségek számára. Ha a fél ország X vagy Y halálának körülményeiről beszél – azért, mert a Blikk vagy az RTL két hete csak erről tudósít –, akkor mi az MTI-nél, szerintem, nem mondhatjuk arisztokratikus eleganciával, hogy ez bulvár téma, és mi ezzel nem foglalkozunk. Az MTI által felvállalható és megfogalmazható hírek, események, információk a közízlés és közérdeklődés változásával szinte naponta változnak, módosulnak. 

– Az előbb említett bulvármédia nem homályosítja el az MTI híreinek fontosságát, súlyát? Másképpen kérdezve, nem radírozza-e le Önöket a piacról?

– A reality show új m?faj, mondhatnám, új jelenség a kultúra történetében. Sokan fogják még ezeket a műsorokat elemezni, és sokféle következtetést fognak levonni. Egy biztos, a hatásuk hihetetlenül nagy. Az MTI hírei által gyakorolt befolyás másféle és közvetettebb. Persze nem becsülném le a távirati iroda saját közönségét, hiszen mindent összeszámolva – a napisajtótól kezdve a rádiókon át a tévécsatornákig – egy-egy MTI-hír naponta két-három millió embert is elérhet Magyarországon. Tehát vetélkedik a show-k nézettségével. A fő különbséget ott látom, hogy amíg az MTI intellektuálisan és verbálisan főleg az értelemre hat, addig a reality show-k elsősorban az ember érzelemvilágára és egész személyiségére gyakorolhatnak óriási hatást, mivel életmintákat sugallnak. Akár meglévő magatartásmintákat termelnek újra, akár deviáns magatartásmintákat értékelnek fel azzal, hogy természetesnek mutatják azokat. A valóságshow ugyanakkor nemcsak érzelmi vagy erkölcsi ügy, sokkal több, mint egyfajta folytonos kukucskálás. Mivel a néző szavaz, így részt is vesz a játékban, aktív formálója, részese annak. Ez egyfajta újkori közvetlen demokrácia, vagy másképpen fogalmazva demokráciaiskola. Azt gondolom, hogy egy reality show-kon szocializálódott néző hosszú távon azt is meg fogja követelni, hogy ne csak ebbe az álvalóságba legyen beleszólása. A kereskedelmi tévék ezt a szellemet kieresztették a palackból, és azt már nem lehet oda visszagyömöszölni. Továbbá az előszobájában vagyunk egy olyan interaktív televíziózásnak, amikor az autóversenyt már abból a kameraállásból nézem végig, amelyikből akarom. Nem bízom magam az operatőrre, az adásvezetőre, mert én – mondjuk – végig a pilóta, Senna szemszögéből akarom nézni a futamot. És ha megunom, akkor átkapcsolok a helikopteres totálra. 

– Ön szerint Magyarországon ki az a személy vagy kik azok a személyek, akik valóban a legnagyobb befolyással bírnak, akik leginkább formálják és alakítják az itt élő közel tízmillió ember életét és gondolkodását?

– Azok az emberek, akik szinte napi rendszerességgel a képernyőn vannak és beszélnek. Képernyő nélkül valódi tömeghatást elérni ma már nem lehet. 

– Mondana neveket?

– Mondani tudunk mindannyian: politikusokat és médiasztárokat. Medgyessy vagy Friderikusz, Orbán vagy Verebes, a televíziók híradóinak és háttérműsorainak frontemberei: Baló, Sváby, Pálfy és a többiek. Aztán persze a reality show-k népszerű szereplői is. Úgy vélem, ez az a kör, amely jelentős napi befolyást gyakorol az ország lakosságának gondolkodására. Magyarországon több mint négy óra a napi tévénézés átlaga. Ráadásul a statisztika szabályai szerint ez úgy jön ki, hogy van, aki hét órát nézi és van, aki kettőt.

– Komolyan gondolja, hogy például a híradós műsorvezető jobban befolyásolja az országot, mint a miniszterelnök?

– Nem azt mondom, hogy jobban – persze adott esetben ez sem kizárható –, hanem azt, hogy ugyanabban a nagyságrendben tud hatni. Ez a média hatalma a huszonegyedik század elején. 


Vince Mátyás

Született 1946. december 31-én Budapesten.

1970-ben végzett a Közgazdaságtudományi Egyetemen.

1973-ban egy évet töltött Vietnámban a magyar békefenntartók tolmácsaként.

1979. április elsején kinevezték az akkor induló Heti Világgazdaság főszerkesztőjévé.

1988-ban Washingtonban a Világbanknál megalapította kollégáival a Transition cím? kiadványt.

1989-ben Rózsa Ferenc-díjjal és Opus-díjjal tüntették ki.

A 90-es évektől a Napi Világgazdaság, a Magyar Hírlap és a HVG elektronikus kiadásának főszerkesztője. 

2002. december 1-jei hatállyal Mádl Ferenc köztársasági elnök ötévi időtartamra kinevezte a Magyar Távirati Iroda Rt. elnökévé.

Olvasson tovább: