Ez a forgatókönyv ismert a történelemből, minden politikai, vallási egyeduralom kezdete a jogi megkülönböztetés, a jog felhasználása a célok eléréséhez. A hagyomány szerint az ilyen államfelfogást az emberi döntési szabadság tiszteletének hiánya jellemzi, ahol minden olyan változtatási kísérlet, mely eltér a politikai és vallási uralom akaratától, a jog eszközeivel felszámolandó. Ez esetben az állam védelme, ami egyet jelent az állampolgárok védelmével, összemosódik az adott politikai, vallási irányzat védelmével, és ennek érdekében törvényesnek, sőt kötelezőnek tartja a jogi fellépést bármely más irányzattal szemben. Alapgondolata e rendszerfelfogásnak, hogy a személyes döntés, ha ütközik a vezetés által képviselt értékrenddel, bűncselekmény. A jog alapja a fennálló hatalom által jónak ítélt értékek mellett való kiállás mértéke lesz, így az állami és a vallási vezetésben felfelé haladva nő a másokkal szemben használható jogi erő, hogy végül a rendszer élén állónak mint a jó legteljesebb képviselőjének és letéteményesének végképp megszűnjön a törvényi korlátozottsága, hogy többé semmi ne akadályozza a közjóért való munkájában. Cselekedeteinek helyességét már nem polgártársai ítélik meg, az erkölcsi értékrend legmagasabb szint? képviselete önmagában elegendő ehhez. Ő a döntéseiben megkérdőjelezhetetlen, a csalhatatlan vezető. A történelem azonban bebizonyította, hogy minden jogi alátámasztás ellenére előbb-utóbb a tévedhetetlen vezető eszménye összeomlik, miután a képviselt értékek hiánya egyre szembeötlőbbé válik.
Nem kérdéses, hogy a törvény szembeállítása az állampolgárok többségének döntési akaratával azt jelzi, hogy újra megjelent az a jól ismert törekvés, mely az emberek választási lehetőségét egyetlen abszolút jó elfogadására korlátozná. A jelenlegi korszak ugyan már nem kedvez az egyeduralom kialakításának, de a törvények felhasználása a jogalkotó akaratával, vagyis az állampolgári jog biztosításával szemben mindenképpen erős riasztócsengőhang. Ha a legkisebb mértékben is megengedhetőnek fogadja el a társadalom, hogy a szabályok alól felmentést adjon magának bármely politikai, vallási vezetés, pusztán az önmagáról alkotott véleménye alapján, abban a pillanatban teret enged az egyszer? polgárral szembeni hatalmi visszaélésnek.
A jog nem eszköz a célok megvalósításához, hanem minden állampolgár számára egyforma szélesség? keret, mely ugyanakkora mozgási lehetőséget ad mindenkinek, legyen bármely politikai vagy vallási értékrend képviselője.
Tisztelettel: Kátai Attila