Kereső toggle

Az agresszív hulla

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Valami bűzlik Dániában" – mondá Hamlet dán királyfi. És nem kellett sokáig tanakodnia azon, mi okozza ezt.

Valami bűzlik Magyarországon. Mi több, itt szörnyen büdös van. Igaz, nem könyny? első szóra megmondani, mi árasztja az alig elviselhető szagot. Mi minden árasztja: az a nem tudom hány millió tonnányi szemét (a szó fizikai értelmében), melyről valahol azt olvastam, hogy huszonöt évig is eltarthat az eltakarítása (ha lesz hozzá pénz), vagy az az ország pincéjétől a padlásáig érő korrupció, amelybe minduntalan beleragad az ember cipője, amíg gyanútlanul járkál erre-arra. Igen, ez is, az is. 

A bűz legfontosabb forrása azonban más. Egy oszló, bomló, elpusztulni és elenyészni mégsem akaró hulla. Itt ugyanis hullaszag az országos bűz legfontosabb összetevője. A nácizmus, a fasizmus temetetlen hullája párolog, és fertőzi a levegőt.

Valamirevaló kis község, ha szeretné kifejleszteni az idegenforgalmát, és kitenni az "Üdülőhely" táblát, nem engedi meg lakosainak a korlátlan sertéstartást, és előírja, hogyan kezeljék a gazdák az istállókat. Valamirevaló kis ország, ha Európa megbecsülésére tart igényt (sőt, még Országimázs Központot is fenntart!), nem engedheti meg sertések felvonulását fővárosa promenádján, és azt sem, hogy a nácizmus dögteteme a parlamentben, a parlamentből rontsa az ország levegőjét.

Nem engedhetné, ha…

E sorok írója már 1991-ben – országgyűlési képviselőként – szót emelt a szélsőjobb ellen, és figyelmeztetett: a hullát nem piedesztálra helyezni és ereklye gyanánt tisztelni kell, hanem gyorsan és határozottan eltakarítani. Azóta a szélsőjobb hihetetlen mértékben elpimaszodott, a hulla – mely nem akarja tudomásul venni, hogy föld alatt a helye – agresszívvá vált.

Az agresszív pimaszság eszkalációja nem ismer már mértéket, a publikum meg csak bámul (együgy?bb vagy hitványabb része lelkendezik, és mélyeket lélegzik a hullaszagból, azt hívén, hogy virágillat). Felelős közéleti tényezők pedig úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. ("Kérem, nem én bűzlök, nem mi bűzlünk, hanem csak a hulla…")

Ki tagad, ki mit sem tud, ki felháborodik (nem a hullaszagon, hanem azon, hogy némelyek tiltakoznak ellene). Van, aki elemezget, van, aki definiál, prognosztizál vagy – sokat mondok – elhatárolódik. De kik ragadnak ásót, lapátot, hogy a hulla ne ronthassa tovább a levegőt?

Nem lehet csak két hétig is úgy távol lenni az országtól, hogy ha visszatér az ember, a bűz újabb, még penetránsabb hulláma ne csapja orrba. Elutaztam Bognár képviselő úr épületes nyilatkozata után, és amikor megjöttem, már Csurka képviselő úr még épületesebb dolgozatáról kellett hallanom. Meg Franka képviselőjelölt úr elképesztő szövegeiről, amikhez foghatót 1944 óta legálisan senki sem mert produkálni Magyarországon. Elutaztam, amikor még csak ("csak") Hitler és Szálasi "történelmi", "elméletei" fejtegetéseit kínálták bizonyos könyvesboltok, és amikor visszaérkeztem, ott láttam már az 1944-es "Harc" komplett anyagát, a Duna-parti tömeggyilkosságok konkrét előzményét. Jöhet-e még valami, ha nem a direkt felhívás a pogromra? Bár ifj. Hegedűs tiszteletes úr mintha ebben az irányban is hajlamos lenne lépni… Azon filóznak egyesek a református egyház felelős vezető köreiben, nem kellene-e ifj. Hegedűs megnyilatkozási után valamit talán mégis lépni. El ne kapkodják! Felmerül, hogy netán a lelkészek pártpolitikai tevékenysége elé kellene gátat emelni. Nos, nem az én dolgom a református papság lelkészi és politikai működése közötti harmónia kérdéseiről elgondolkodni, de azt nem ártana megfontolniuk, hogy in concreto nem akármiféle politikai tevékenységről van szó, hanem a náci szellemiség térnyeréséről.

Manhattan lakosai a brutális terrortámadás után napokon át légszűrő álarccal, orruk-szájuk elé tett kendővel jártak az utcán. A por végül is leülepedett, a romok eltakarítása folyik. Nem lehet állandó létforma, hogy orrunk elé tett zsebkendőt tartva járjunk. Idehaza is el kell takarítani az ideológiai romhalmazt, el kell földelni a politikai hullákat. Ám a magyar parlamentben senki egy percre sem fogta be az orrát, amikor a nácizmus politikai hullája újabb gáztömeget bocsátott ki magából. Az elnök nem vonta meg a szót, a képviselők nem hagyták el az üléstermet.

Itt a többség még mindig gyöngyvirágillatnak véli a hullabűzt?

Olvasson tovább: