Társadalmi veszélyek

A minősítés

A jog különbséget tesz egyszer? és minősített b?ncselekmények között. Az emberölést például súlyosabban bünteti akkor, ha különös kegyetlenséggel követték el. A b?ncselekményre szövetkezők is keményebb ítéletet kapnak, mint az ugyanolyan b?nt elkövető egyéni tettes.
Ám azok, akik egy népcsoportot folytatólagosan és módszeresen gyaláznak, tudatosan és az indulatok felszítása céljából terjesztenek róla hazugságokat, rágalmakat, még abban az esetben sem minősülnek különösen kegyetlen és gonosz rágalmazóknak, uszítóknak, ha olyan népcsoportot vesznek célba, amely ugyanilyen rágalmak és uszítások következtében életek százezreit és millióit veszítette el csak az utolsó száz évben is. 
A "Cion bölcsei jegyzőkönyvei" kiadói és terjesztői – hogy most csak ezt a példát említsem – eközben nyugodtan pózolhatnak riporteri mikrofonok és kamerák előtt a meghurcolt ártatlanság képével.

Az indokok

Aligha akad betörő, aki azzal védekeznék a bíróságon, hogy szereti a pénzt, és mindössze emiatt követte el tettét.
A "Jegyzőkönyv" egyik reproduktora és terjesztője mintha mentségnek találta volna az efféle indoklást, mert hiszen azt mondta az újságíróknak, hogy őt csak a kiadványon remélhető nyereség ösztökélte. Vagyis: ő nem náci, talán még csak nem is antiszemita, mindössze – üzletember.
Más szóval és valójában: mindegy, hogy kikbe és hogyan gázol bele az uszító, hazug szöveg: neki nincsenek elvei, csak a pénz jöjjön. Miért lenne az szennyes?
Vannak tanok, amelyeket a tudományok előrehaladása, a történelem, a társadalmi tapasztalat megcáfolt, ezért legfeljebb történetileg érdekesek. Ilyen tan például a Föld-központú világkép tana. Nem véletlen, hogy a legpénzéhesebb könyvkiadó sem áll elő olyan könyvvel, amely mondjuk az ókori Ptolemaiosz elméletét igazságként, vagy legalábbis vitára érdemes felfogás gyanánt több ezres példányszámban igyekeznék népszer?síteni. De az is igaz, hogy egy ilyen könyv nem lenne alkalmas indulatok keltésére azok ellen, akik szerint nem Földünk a világ közepe.
A fajelmélet, amelynek a mondanivalója legtöbbször a zsidóság ellen irányul, vagy az a (rög)eszme, miszerint a világ bajait összeesküvő csoportok idézik elő (és ezek között is elsősorban a "cionisták", a zsidók), avagy például az a nézet, amelyet a maga zavarosságában Hitler fejtegetett annak idején a Mein Kampfban, egy fikarcnyival sem tudományosabb és megalapozottabb, mint a ptolemaioszi világkép volt. Tudomány és történelem egyaránt megcáfolta őket. Ám gy?lölet keltésére alkalmasak.
Így aztán nem hiányoznak azok a könyvkiadók, kereskedők és propagandisták, akik hol a tárgyilagosság, hol a tudományos ismeretterjesztés, hol meg a "téves nézeteket is meg kell ismerni" indokán, azaz ürügyén újra meg újra mérgezik a világot ezzel a szellemi mérgezőanyaggal. Mert a gy?löletpropaganda jövedelmező. 

A veszélyesség

"De hát miért lenne mindez veszélyes? – kérdezik némelyek jóhiszem?en, mások együgy?en, megint mások álszent módon. – Hiszen a társadalom nem vevő az ilyen eszmékre és tanokra, legfeljebb az ilyen tartalmú kiadványokra." "Csekély a deliktum társadalmi veszélyessége" – vélte a bíró a Mein Kampf egyik illegális terjesztője ügyében. "Nem állapítható meg okozati összefüggés a náci és antiszemita könyvek terjesztése, meg az itt-ott előforduló és fajgy?lölet által motivált tettlegességek között" – érvelnek mások.
De kérdezem: mennyire veszélyes – mondjuk – egy második világháborús kézigránát, ha valahol most előkerül? Társadalmi arányokban egyáltalán nem az, csak annak az egy-két embernek lesz pechje, akinek a kezében vagy a lába alatt felrobban, ha nem teszik idejében ártalmatlanná. De azzá teszik! És ha valaki ebben megakadályozná a t?zszerészt, pórul járna! Az ötven év előttről vagy még régebbről itt maradt rozsdás szellemi gránátok azonban szabadon mutogathatók, hurcolhatók ide-oda, sőt másolhatók.
És mennyire veszélyes – mondjuk – az a higanytartalmú ipari hulladékanyag, amelyet szabálytalanul tárolnak valahol, és lassan a talajba szivárog? Ha mennyisége viszonylag csekély, és ha nem halmozódnak sokáig hasonló anyagok azon a helyen, akkor a veszély nem nagy. A hatóság mégis azonnal intézkedik a mérgező anyagok eltávolításáról, a talaj megtisztításáról és a felelősök megbüntetéséről – mielőtt a veszély nagyobb lesz, mielőtt a rossz példa elterjedhetne.
Azon a Magyarországon, ahol jó fél évszázada irtottak ki a gy?lölet megszállottjai több százezer zsidót, abban a Közép-Európában, amelynek peremén csak alig néhány éve százezrek életét követelte a soviniszta gy?lölet, lehet-e a szellemi méregnek, a még oly rozsdás szellemi aknagránátnak oly kis mennyisége, amely veszélytelennek minősíthető?

A sérelem

Azzal próbálnak der?re hangolni, azzal vigasztalnak, érvelnek egyesek, hogy oktalanság panaszkodni, "félreverni a harangokat", hiszen nem történt és nem is történik semmi végzetes: magyar városok és falvak utcáin senkit sem ölnek meg zsidó voltáért, és ha három évben egyszer netalán el is csattan valahol egy pofon zsidózás és fenyegetőzés közepette, hát semmiség az. Toleránsnak kell lenni a szóbeli intolerancia iránt.
Mintha ölni csak golyóval vagy doronggal lehetne, mintha bántást csak testileg lehetne elszenvedni, mintha az élők és holtak szisztematikus és cinikus sértegetése, rágalmazása éretlen kölykök csínytevése volna. Mintha egy közösség, egy népcsoport az első vérig (vagy tán még tovább is?) t?rni volna köteles az olyan gyalázkodásokat, amilyenek ellen az egyént, az egyes állampolgárt törvény védi, és védekezés joga illeti meg. 

A bánásmód

Ha aztán sok ezer példány megjelentetése és akadálytalan elterjesztése után, hónapok és évek elmúltával nagy nehezen (és mindig csak a sértettek feljelentésére, nem pedig a b?nüldöző szervek kezdeményezésére!) vizsgálat indul a zsidóellenes vérvád propagálói, a cégéres antiszemita uszítók, a véreskez? és véresszájú nyilas gyilkosok posztumusz felmagasztalói ellen, a magyarok országát – a hazánkat – romba döntő fasiszta háborús b?nösök "tisztára" mosdatói ellen, akkor látnunk, hallanunk és t?rnünk kell, hogy nem a meggyilkoltak leszármazottait, nem a megrágalmazott és gyalázott közösség képviselőit faggatják egyes újságírók (hogy mit szólnak ehhez a sz?nni nem akaró gazsághoz), hanem a gyilkosok cinkosait és eszmei cimboráit, a gátlástalan rágalmazókat, a mocskos pénzért minden hazugságot és szennyet a gyanútlan közönség elé zúdító firkászokat és gondolatüzéreket szólaltatják meg mikrofonban és képernyőn: mit szólnak ahhoz a méltatlansághoz, amely velük most megesik?
Hát ebben az országban még mindig a gazembereknek állítanak ki menlevelet, mindig a meggyalázottakat intik türelemre?

A szó hatalmával az újfasizmus ellen

Demonstrációt tart február 13-án a budavári Dísz téren a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) az újfasizmus térnyerése ellen, s a rendezvényen felszólal Ormos Mária, Vitányi Iván, Tímár György, Tamás Gáspár Miklós és Hanti Vilmos. "Akkor, amikor hazánkban is azt tapasztaljuk, hogy (…) leértékelődött a demokrácia szent oltára, a parlament szerepe, jelentősen csökkent az állampolgároknak a pártatlan, igazságos jogrendbe vetett hite, a széles körben tapasztalható korrupcióba, hazugságba zuhanó közmorál mind-mind egyre inkább a szélsőjobb markába araszolja társadalmunkat" – olvasható a meghívóban. A tüntetéshez kapcsolódott többek között a Civil Fórum valamennyi szervezete és a Martin Luther King Egyesület is. Támogatását fejezte ki több egyház, valamint az ellenzéki pártok. (A rendezvényre a MIÉP-en kívül minden parlamenti pártot meghívtak.) A köztársasági elnök és a kormány tagjai még nem reagáltak az eseményre történt invitálásra.
A MEASZ egyúttal a sajtóhoz, illetve lapunkhoz is eljuttatott közleményben tiltakozik az ellen, hogy február 14-én a Szemere Bertalan Társaság Csendőrségi Szakosztálya "»tudományos konferenciát« és felmentő megemlékezést kíván tartani a háborús b?nökről, a dolgozó emberek elnyomásáról, a parasztok megfélemlítéséről, a zsidók deportálásában aktívan közrem?ködő közismerten b?nös csendőrségről". (Hetek)