Kereső toggle

Csernomirgyin, a békehírnök

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A jugoszláv válság a mai napig Oroszország fő politikai témája. A Kreml, miközben
igyekszik tisztes távolban maradni a konfliktustól, a probléma diplomatikus megoldását
szorgalmazza. Jelcin különmegbízottja, Viktor Csernomirgyin volt miniszterelnök
kinevezésével úgy tűnik, igyekszik meggyengíteni a jelenlegi kormányfő, Primakov
tekintélyét és hatalmát. Ugyanis, ha Csernomirgyinnek sikerül elérnie bizonyos
sikereket, akkor máris Oroszország tekintélye és nemzeti érdekei megmentőjeként
emlegethetik. Ez pedig erkölcsileg is indokolttá tenné, hogy Jelcin Csernomirgyinnel váltsa
fel Primakovot, ezáltal is gyengítve a baloldali erők, sőt az egész ellenzék pozícióját.

Csernomirgyinnek igen hamar lehetősége nyílt érzékeltetni, hogy hol is helyezkedik
el egy elnöki különmegbízott a politikai hierarchiában. Amikor ugyanis Wolfensohn, a
Világbank elnöke Moszkvába látogatott, Primakov helyett vele találkozott először. A
jelenlegi miniszterelnök, akiről sokan úgy tartják, hogy szinte ő az egyetlen, aki képes
külföldi hitelt szerezni, a látogatás során háttérbe szorult.

Csernomirgyin kinevezése nem váltott ki minden politikustársából lelkesedést. Mihail
Gorbacsov is szeretett volna a békés rendezés missziójának élére állni. Ebben
egyik legfőbb támogatója Belorusszia elnöke, Lukasenko volt, akit úgy látszik, nem
igazán elégít ki a Kreml hozzáállása a jugoszláv válsághoz. Köztudott, hogy
Lukasenko az egyik legaktívabb szószólója Oroszország, Jugoszlávia és Belorusszia
szövetségének. Jelcin viszont egyelőre nem sieti el a dolgot, ugyanis túl nagy a háborúba
sodródás veszélye. A Jugoszláviával való szövetséget szorgalmazó Duma is meglehetősen
ellenséges az új különmegbízottal szemben. Amikor Csernomirgyin visszatért első
belgrádi útjáról, az alsóház nem fogadta el az egyik képviselő azon indítványát,
hogy hallgassák meg az elért eredményekről szóló beszámolóját.

Az ellenséges hangok ellenére megfigyelhető az aktív törekvés is a jugoszláv válságból
való kilábalásra. Oroszország igyekszik új szövetségesekre is szert tenni a FÁK
tagállamain belül. Főleg a "kevésbé megbízható", azaz a NATO-tagságra vágyakozó
országok – Grúzia, Azerbajdzsán és Ukrajna – iránt nőtt meg Moszkva érdeklődése,
nem véletlenül utazott Csernomirgyin elsőként éppen ezekre a helyekre. E látogatások
során megfigyelhető volt Oroszországnak az eddigiektől merőben eltérő elvi hozzáállása
a koszovói problémához. Csernomirgyin egyik nyilatkozatában kifejtette: "Az etnikai
tisztogatás elfogadhatatlan. Ám elfogadhatatlan a szeparatizmus is. Mindkettő súlyos következményeket
vonhat maga után." Moszkva mindeddig ennél jóval rugalmasabb álláspontot képviselt,
bár nem mondott le arról, hogy demonstrálja a NATO-csapásokkal szembeni ellenérzéseit.
Nem küldött delegációt a washingtoni jubileumi csúcstalálkozóra sem. Grúzia,
Azerbajdzsán és Ukrajna elnökei azonban annak ellenére, hogy alig pár napja konzultáltak
Csernomirgyinnel a balkáni válságról, kiutaztak.

Oroszország elvi álláspontja, miszerint lehetetlenség Milosevicset bombák és rakétatámadások
által jobb belátásra bírni, és némely NATO-tagországnak a szárazföldi hadműveletek
tervétől való tartózkodása arra késztette Solanát, hogy kijelentse: "Nagyra értékelem
Oroszország erőfeszítéseit és sok sikert kívánok Csernomirgyinnek." Ezt a
nyilatkozatot látszik megerősíteni az is, hogy nem sokkal a jubileumi találkozó után
Moszkvába látogatott Strobe Talbott amerikai külügyminiszter-helyettes. Érkezését
egy Kreml-beli gyűlés előzte meg, amelyen a jugoszláv problémát elemezték
Csernomirgyin, Ivanov külügyminiszter és más magas rangú tisztviselők részvételével.

A Kreml aligha várt komoly eredményeket a Talbott-tal folytatott tárgyalásoktól: a
tanácskozásokat ugyanis nem Jelcin, hanem adminisztrációjának új feje, Volosin
vezette. Olyan személy, aki az orosz hatalmi körökben újnak számít, és nem
rendelkezik túl nagy tekintéllyel. Az eredmény előre látható volt. Talbott a tárgyalások
befejeztével – semmilyen konkrétumot nem említve – így nyilatkozott az újságíróknak:
"Nagyon jól megértettük egymást." Csernomirgyin azonban világossá tette, hogy
Oroszország, az USA és a NATO pozícióiban lényegi változás nem történt. Ivanov
kiemelte, hogy Oroszország fellép az Egyesült Államok és a többi NATO-tagország
Jugoszlávia elleni olajembargójával szemben is. Az orosz külügyminiszter szavai
szerint ehhez hasonló szankciókat csak az ENSZ vezethet be, de semmiképpen sem a NATO
vagy az EBESZ.

Az orosz politikában világosan nyomon követhető az a vágy, hogy az ENSZ visszanyerje
korábbi tekintélyét és hatalmát. A meggyengült Oroszország számára ez lenne az
egyik lehetőség arra, hogy ellenálljon az USA diktátumának, és létrehozzon egy, a
NATO-t visszatartó mechanizmust. Éppen emiatt hívták meg Moszkvába az ENSZ főtitkárát,
Kofi Annant, aki zárt ajtók mögött tárgyalt Csernomirgyinnel. Az elnök különmegbízottja
rögtön ezután Jugoszláviába repült. Másnap olyan hírek láttak napvilágot,
miszerint Csernomirgyin és Milosevics megvitatta a békefenntartó erők felállítását
Koszovóban. Ezzel egyidejűleg az orosz tömegkommunikációs csatornák azt erősítették,
hogy a NATO már nem követel vezető szerepet a békefenntartó kontingensben, bár a részvételhez
továbbra is ragaszkodik.

Úgy tűnik, Csernomirgyinnek sikerült rábeszélnie Milosevicset arra, hogy tegyen
engedményeket és egyezzen bele a NATO-csapatokat is magában foglaló kontingens felállításába
Koszovóban. Jelcin különmegbízottja ezért az Egyesült Államokba utazott az elnök
személyes üzenetével. Amerikai információk szerint az orosz fél javaslatot tett egy
olyan biztonsági haderő felállítására, amelyben Oroszország, Ukrajna, Belorusszia,
Románia, Magyarország és néhány más NATO-tagország csapatai vennének részt. Ezen
belül a NATO-tagországok csapatai csak könny?fegyverzettel lennének felszerelve, míg
a nehézfegyverzetet Oroszország és Ukrajna biztosítaná. Washington konkrét válasza
még nem ismert, az azonban figyelemreméltó, hogy Clinton most beszélt először a bombázások
szüneteltetésének lehetőségéről. Még ennél is lényegesebb azonban, hogy
Csernomirgyin "győztesként" tért vissza Moszkvába, és az orosz–amerikai tárgyalásokban
egyértelm? előrelépés történt. Ugyanígy az orosz diplomácia sikereként értékelik
a bonni értekezlet eredményeit is. Bár az ülés első napján az orosz külügyminiszter-helyettes,
Avgyejev elégedetlenségének adott hangot: "Azt akarják, hogy mindent jóváhagyjunk,
amit a NATO Jugoszlávia ellen tesz". A találkozó végén kijelentette, hogy "olyan
dokumentum született, amely minden tekintetben kielégíti az orosz diplomáciát".

Mindezek ellenére a politikai megfigyelők arra figyelmeztetnek, hogy a béketeremtő babérkoszorúja
még várathat magára. Sem az USA, sem a NATO nem érdekelt közvetlenül a békében, másrészt
Milosevics maga is felveheti velük a kapcsolatot, Moszkva közreműködése nélkül.
Csernomirgyin mindenesetre – a végeredménytől függetlenül – már eddig is
sikeresen szerepelt, amit eredményesen használhat ki odahaza.

Olvasson tovább: