Kereső toggle

Tollhegy

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Olvasóink leveleit szerkesztett formában közöljük. Nem adunk helyet
szélsőséges, az emberi méltóságot sértő megnyilatkozásoknak, illetve olyan
véleményeknek, melyek fölösleges indulatokat keltenek.


Tisztelt Szerkesztőség!

Köszönöm az inkvizícióról szóló kiváló cikküket. A katolikus egyház igaz
története különösen aktuális ma, amikor a nyugati protestáns keresztények, nem
lévén tisztában a római egyház valódi természetével, lelkesen együttműködnek
vele, megtagadva ezzel a reformációt és bibliai örökségüket.

Egyetlen dolgot szeretnék pontosítani: talán nem igazságos azt mondani, hogy Luther
és Kálvin is bűnös, vagy éppen bűnösebb az eretnekek kivégzésében, mint a
katolikusok. Kálvin esetében egyetlen személyről, a Genfben megégetett Szervétről
beszélhetünk, és ehhez is kevés köze volt, bár való igaz, hogy nem fejezte ki egyet
nem értését a büntetéssel, amelyet a polgári hatóság szabott ki Szervétre,
amiért nyilvánosan tanította, hogy a Szentháromság nem létezik.

Szívélyes üdvözlettel:

Ottó Erős

Windsor, Anglia

(A lapunk 1998/24. számában megjelent cikk a német Der Spiegel magazin
összeállításának rövidített változata volt – a szerk.)


Tisztelt Szerkesztőség!

A Hetek 1998. május 30-i száma interjút közölt Tamás Gáspár Miklóssal. Ebben a
megkérdezett azt mondotta: "…az a tény, hogy egyáltalán felmerülhetett, akár
tréfa formájában is az, hogy Boross Péter ismét belügyminiszter legyen, hát ez,
mondjuk, kétségkívül felháborodással kell hogy eltöltse a liberális
közösséget."

Sajnálatos módon Tamás Gáspár Miklós nem volt mindig enynyire szigorú Boross Péter
megítélésében. Amikor én 1993. február 2-án parlamenti felszólalásomban
politikailag keményen bíráltam Boross urat mint belügyminisztert, akkor ezzel
kapcsolatban Tamás Gáspár Miklós már másnap sietett nyilatkozni a sajtónak (nem
mint filozófus, hanem mint az SZDSZ Országos Tanácsának az elnöke és
országgyűlési képviselő), nyilatkozatában pedig nem Borosst bírálta, hanem engem
dezavuált.

Felszólalásomban én a szélsőjobboldal bizonyos megnyilvánulásait támadtam és
kifogásoltam, hogy a hatóságok némán, sőt olykor cinkosan tűrik ezeket. Boross
úrról a parlamenti jobboldal zúgása és kiáltozása közepette – ezt mondtam:
"…aki a szélsőjobb képviselői előtt, kegyüket keresve, gyanús homályossággal,
valamiféle idegen szellemiség eltakarítását emlegeti, de hagyja, hogy a szeme
láttára ágáljanak a fasizmus szálláscsinálói és martalócai" – az olyan
belügyminisztert a demokrácia szempontjából politikailag megbízhatatlannak tartom.
Felszólalásom közben – minden joggal és szokással ellentétesen – kikapcsolták a
parlament mikrofonját. Tamás Gáspár Miklósnak ez ellen sem volt kifogása, sem az
ellen, amit a kormánynak és belügyminiszterének a szemére vetettem, kifogása volt
ezzel szemben az én felszólalásom ellen. No persze, "csak a hangneme ellen"…

Amikor ezek után levélben kérdeztem Tamás Gáspár Miklós urat, hogy miért nem a
szélsőjobboldalt és a vele cinkos MDF-es jobboldalt támadja, miért engem, akkor még
választ sem kaptam.

Így festett 1990–1994 között az SZDSZ egyes akkori vezető személyiségeinek
"kemény ellenzékisége". Csodálkozhatunk, ha a jobboldalnak, ezen belül a
szélsőjobbnak megnőtt a szarva?

Tisztelettel

Gadó György, Budapest


Bár szerkesztőségünk továbbra is tartja magát ahhoz, hogy
szélsőséges megnyilatkozásoknak nem ad helyet, az alábbi levelet mégis helyesnek
láttuk közölni. Hiszen ezek a sorok "csak" bennünket érintenek. No comment.

"A napokban kezembe nyomta valaki ezt a szennylapot. Eddig a létezéséről sem
tudtam. Ehhez képest a Népszabadság kismiska.

Miket irkálnak Önök itt össze? Pocskondiáznak, lázítanak és bujtogatnak. És még
Önök állítják a jobboldalról, hogy szélsőségesek. Akkor Önök mik? Nem tudom,
milyen kisebbség érdekeit védik, hisz Önök nem is magyarok. Önök nem akarják
Magyarország virágzását, jobbra-szebbre fordulását. Arra kell gondolnom, hogy vagy
szélsőséges kommunista, vagy zsidóimádó újság ez. Siratják a zsidókat, mert azok
sajnáltatják magukat. Ki a csuda bántja ma Magyarországon a zsidót? Maradjanak már
végre csendben. És hagyják abba a holocaustozást. Lássák be egyszer s mindenkorra,
hogy a múltban nemcsak ők szenvedtek, hanem a magyarok is. Vagy talán kétségbe
vonják Recsket? A Gulágot? A svábok kitelepítéseit? Az ötvenes évek
internálótáborait? És az ‘56 utáni megtorlást, akasztásokat? Itt nem a zsidók
szenvedtek, hanem maga az ártatlan nép. Félnek a Fidesztől és a jobboldaltól?
Miért? Talán bűnösnek érzik magukat? A becsületes, tisztességes magyar ember nem
fél senkitől.

Azt ajánlom, fogják vissza magukat, ne hőbörögjenek, ne lázítsanak, és akkor senki
sem fogja bántani a kedves kis zsidóikat. Az pedig ne fájjon, hogy összefogott végre
a magyar jobboldal. Vagy Önök azt hitték, egy életre bérletet váltottak itt a
posztkommunisták? Gyűlöletes a hangvételük, a huhogás és a kuvikolás. Végre
elszálltak a szabad madarak, most jönnek a kuvik madarak?

Szégyelljék magukat!

Sz. A.

(név és cím a szerkesztőségben)

Olvasson tovább: