Kereső toggle

OLVASÓI LEVELEK

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Olvasóink leveleit szerkesztett formában közöljük. Nem
adunk helyet szélsőséges, az emberi méltóságot sértő
megnyilatkozásoknak, illetve olyan véleményeknek, melyek
fölösleges indulatokat keltenek.

Tisztelt Szerkesztőség!

Noha a politizálástól elég messze állok, azért ez nem
jelenti azt, hogy nem érdekelnek a politikai események, sőt
nagyon is figyelemmel kísérem azokat. Örömmel olvastam
január 23-i számukban az Ideális m?gyerek cím? cikket.
Örülök annak, hogy a különböző országok kormányai
szorgalmazzák az emberi klónozást meggátoló rendeletek
megalkotását. Ez rendkívül fontos. Keresztények számára ez
megdöbbentő. Úgy tűnik, megfelel ez egy új kor Bábelének.
Az emberek a mai tudomány szintjén azzal próbálnak isteni
magasságokba törni, hogy bebizonyítják: ők is tudnak embert
"készíteni". Isten beszél arról, hogy az utolsó időkben
megnövekszik a gonoszság a földön. Ez is egy újabb jel az Ő
eljövetelének közeledtére. Az a szívem vágya, hogy soha
semmilyen ideológiai vagy egyéb irányzat hatására el ne
térjek attól, hogy a lehető legtöbb ember számára tudjak
segítségül lenni az örökéletre vezető út
megtalálásában, ezen munkálkodom teljes szívemből. Bár az
idézett cikkeknél, tényeknél rendszerint nem foglalnak
konkrétan állást, mégis úgy érzem, a cikk hangulatából
érzékelhető az önök keresztény megközelítése és ez
nagyon fontos: irányvonalat adni az erkölcsileg kificamodott
világban. Jónak látom például a Tucker kivégzésével
kapcsolatban megjelent cikk címét: "A világban nincs
bocsánat". Magam is naponként szembe találkozom ezzel a
gondolkodásmóddal, képtelenek vagyunk a megbocsátásra ott
is, ahol Isten már régen elvégezte. Azt hiszem, hogy a
Tamagocsi erősebb a drognál cím? cikkben a cím és a záró
mondat figyelmeztet a tamagocsi óriási veszélyére. Talán nem
folytatom. Örülök, hogy keresztény értékeket hordozó
újság jár az otthonomba.

Ficsor Károly Örömhír Alapítvány

Tisztelt Szerkesztőség!

A véletlennek köszönhettem, hogy eljutottam a Jerusalem
Lyric Trio kecskeméti koncertjére. A Hetek előző számában
bemutatott neves izraeli előadóművészekből álló együttes
kellő reklám híján csak maroknyi, zömmel szakmai közönség
előtt játszhatott. Pedig Amaila Ishak szopránénekes, Wendy
Eisler-Kashy fuvolista és Allan Sternfield zongoraművész már
több ízben adott jótékonysági koncertet Magyarországon,
többek között a Dohány utcai zsinagóga felújítására.
Ezen a műsorukon Alessandro Scarlatti "Soli tudine avenne"
kantátája mellett XX. századi zsidó zeneszerzők művei és
feldolgozásai szerepeltek. Wendy Eisler-Kashy játéka a
holocaustnak áldozatul esett cseh-zsidó komponista, Ervin
Schulhoff neoklasszikus fuvola-zongora szonátájában
bontakozott ki. A Yefe Nof cím? darab bibliai ihletés?
pasztorál, az életöröm, a természet és a haza szeretete
árad belőle. Allan Sternfield szólódarab-választása talán
kevésbé szerencsésen sikerült, a nemzeti zeneszerzőként
számon tartott Chaim Alexander Hat izraeli tánc zongorára
cím? művét játszotta. A számomra sokat ígérő cím
mögött rövid, stilizált táncok voltak. Sajnos a m?ből
hiányzott az izraeli táncok számunkra is megszokott
temperamentuma és dallamossága, nem is adott a zongoristának
komoly feladatot, így a művész az est során háttérben
maradt. A hangverseny fénypontja Amalia Ishak szopránénekes
volt, aki nem csak az opera világában van otthon. Az énekest
próbáló Scarlatti-kantátát – csakúgy, mint a kortárs
műveket – telt, de hajlékony hangon énekelte. Ez utóbbiak
közül kuriózum volt Ghil Shohat, 25 éves izraeli zeneszerző
Avraham Ben-Yitzak három versére írt dalciklusa, a "Ragyogó
tél". Annak ellenére, hogy a dalok a nehezen emészthető XX.
századi zene körébe tartoznak, Amalia Ishak rendkívüli
előadásában közel tudtak kerülni a laikus hallgatóhoz is.
Külön örömmel töltött el, hogy az énekesnő egyike azon
keveseknek, akik a legnagyobb magasságokban is képesek
tisztán, érthetően ejteni a szöveget, ráadásul mindezt
héberül... Hallottunk ladino dalokat. A ladino nyelv a spanyol
zsidóság "jiddise", a ladino zene pedig a reneszánsz és a
mediterrán muzsika találkozása. Erre a vérpezsdítő zenére
és az Énekek Énekéből vett ráadás számokra a művésznő
még táncot is lejtett. Ez a gyönyörűen hímzett ruhában, a
családias légkörben teljesen odaillő volt, nem hatott
mesterkéltnek, és igazi izraeli hangulatot adott a
befejezésnek.

Patkó Sándor Kecskemét

Gazdaság mint kampánytéma

Szívesen hangoztatott érv a magyar gazdaság vezető szerepe
a térségben, amit leginkább azzal szokás indokolni, hogy
idejön a legtöbb külföldi tőke. Holott ennek szomorú
magyarázata van: a magyar munkabér még a csehországihoz és
lengyelországihoz képest is rendkívül alacsony (alig több
mint a fele). Nem csoda, hogy a magyar gazdaság külföldi
megítélése igen jó: viszonylag fejlett infrastruktúra és
jól képzett, olcsó munkaerő áll rendelkezésre, laza
környezetvédelmi előírások és a profit szabad kivitelének
lehetősége mellett. A hazai népesség azonban mindezekből
vajmi keveset profitál. Mivel a jelenlegi gazdaságpolitika az
ország versenyelőnyét nem a humántőkébe való
befektetéssel, hanem a bérek és a társadalmi juttatások
leszorításával véli megteremteni, megkérdőjeleződnek azok
a kormányzati ígéretek, amelyek az életszínvonal jövőbeni
emelkedésére vonatkoznak. Az MSZP-nek ma kétségtelenül jó
esélye van arra, hogy akár az 1994-es eredményeinél is jobban
szerepeljen. Ez azonban nem azért van, mert a lakosság nagy
része méltányolja a gazdasági helyzet javulását. Egyrészt
ezek az eredmények részletes vizsgálódás után felettébb
vitathatóak. Másrészt ha méltányol is valamit a lakosság,
az nem annyira a valóságos állapot, hanem annak a médián
keresztül való tálalása. Egy olyan országban, ahol a sajtó
minimum 90 százaléka a kormánypártok oldalán áll, minden
lehetőség adott arra, hogy eredményes legyen a hivatalos
sikerpropaganda. (Talán nem véletlen, hogy a szabadságjogok
érvényesülését vizsgáló tekintélyes nemzetközi
szervezet, a Freedom House az országot 1995-ben a "szabad"
országok közül visszasorolta a "részben szabad" országok
közé, éppen a korlátozott sajtószabadság miatt.) Mindehhez
hozzájárul a miniszterelnök kétségtelenül jó
kommunikációs képessége, ami sikeresen idézi fel a
gulyásszocializmus után nosztalgiázókban a Kádárra
jellemző összekacsintó, kisemberi stílust. Ilyen
sajtóviszonyok mellett a meglepetés az lenne, ha az ellenzék
győzne. A domináns médiabefolyás ugyanis a valóságos
helyzet javulása nélkül is a kormányzó pártok
újraválasztását eredményezheti – mint ahogy azt
térségünkben Iliescu, Meciar és Milosevic példája is
mutatja.

Hegedűs Tamás Pécs

Olvasson tovább: