Üzlet

Kell-e megszorítania Orbán Viktornak?

Hetek Online — Thu, 02 Feb 2012 09:05:30 +0100

Közgazdasági bikkfanyelven, udvarias hangvételben ugyan, de alaposan „lehúzza” az IMF legfrissebb országjelentése Matolcsy György gazdasági miniszter, nem mellesleg a kormány gazdaságpolitikai teljesítményét. Ha jól értjük, akkor a Valutaalap gazdaságpolitikai fordulatot vár el az Orbán-kormánytól a forint árfolyamát stabilizáló készenléti hitelért cserébe. Nem kormánypárti elemzők már a megszorítás szót is elővették.

Megjelent a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szokásos éves országjelentése, ám most mindenki azt próbálja kiolvasni a sorok közül, hogy vajon mikor és milyen feltételekkel kaphat készenléti hitelt Magyarország. Az IMF szerint alapvetően aggodalomra ad okot a magyar beruházások csökkenése és a munkaerőpiacon való alacsony részvételi arány, amelyek visszavetik az ország középtávú növekedési lehetőségeit. Régiós társainkhoz viszonyítva Magyarország versenyképessége igen visszaesett az utóbbi öt évben. A jelentés szerint ennek két legjelentősebb oka az adók nagysága és szabályozása, mert ezek visszavetik a vállalkozói kedvet. A válságadók bevezetése, a külföldi befektetők által uralt szektorokat sújtó diszkriminatív intézkedések és a munkaerőpiac szabályozásának rendszeres változtatása nagymértékben rontják a hazánkat övező befektetői bizalmat. Ezenkívül a finanszírozási forrásokhoz való nehézkes hozzájutás is nehezíti a vállalkozások fellendülését. Summa summarum: nagyon úgy tűnik, hogy újra kell tervezni a költségvetés számait, hogy tartható legyen a GDP-hez viszonyított hiánycél.

A számok makacs dolgok

Bár Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szerint biztosított a törvényben vállalt 2,5 százalékos hiánycél teljesítése, az IMF idénre 3,9, jövőre pedig 4,1 százalékos költségvetési hiányt prognosztizál. Az eurózóna válságának mélyülésével számoló pesszimistább változat szerint pedig akár az 5,8 százalékot is elérheti az idei hiány. A nagyságrendekkel nagyobb különbség oka az, hogy az IMF rosszabb makrogazdasági mutatókkal (például sokkal visszafogottabb növekedéssel, gyengébb forinttal) számol, és a tömegközlekedésben tervezett megtakarításokat is túl ambiciózusnak tartja. Emellett a kormány és a Magyar Bankszövetség által a devizahitelesek megsegítésére elfogadott program, illetve a bérkompenzációs csomag költsége sem szerepel a költségvetés kiadási oldalán, ezek az IMF becslése szerint 0,4 százalékát tehetik ki az éves GDP-nek.

Az Európai Bizottság - a túlzottdeficit-eljárás miatt - a kohéziós alapok kifizetésének átmeneti felfüggesztését helyezte kilátásba, ha nem sikerül tartósan 3 százalék alá csökkenteni a költségvetési hiányt. Az idei év során a nyugdíjpénztárak de facto államosítása volt csupán az oka annak, hogy formálisan teljesítettük a hiánycélt. Enélkül ugyanis 6 százaléknál nagyobb lett volna a költségvetési hiány. Ezt a lépést az IMF tavaly is határozottan elítélte, de még idén is felemlegeti. A jelentés egyébként az államadósságot idén és jövőre is 75 százalék felettire prognosztizálja (az 1993-ban életbe lépett maastrichti kritériumok 60 százalékot kötnek ki), míg az inflációt 5, a munkanélküliségi rátát pedig 11 százalék felettire becsüli.

A hiánycél teljesítése körüli bizonytalanságok mellett az intézményrendszerek átalakítását és több gazdaságpolitikai lépést is kifogásol az IMF országjelentése. A jegybanktörvénnyel kapcsolatosan nemcsak azt látják problémásnak, hogy az utóbbi három év során tizedik alkalommal változtatták meg, hanem a tartalmi változások miatt is aggályukat fejezték ki. Christoph Rosenberg, az IMF misszióvezetője felhívta a figyelmet, hogy a jegybanktörvény azt a benyomást kelti, hogy a kormány szeretné befolyása alá vonni a monetáris döntéshozatalt. Ezért arra figyelmezteti a kormányt, hogy egy, a nemzetközi gyakorlattal összhangban lévő törvénymódosítással mindent tegyen meg a Magyar Nemzeti Bank függetlenségének megóvásáért. A jelentés kifogásolja azt is, hogy a Költségvetési Tanács nem rendelkezik elegendő erőforrással és elemzői stábbal ahhoz, hogy független, naprakész és magas szakmai elvárásoknak megfelelő részletes költségvetési elemzéseket készíthessen.

Végtörlesztés, de minek?

Az IMF egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kormány devizahitelesek megsegítésére tett lépései tulajdonképpen hatástalanok voltak. Mostanra a lakossági és vállalkozói szektorban a nem teljesítő hitelek aránya elérte a 14 százalékot. A fix árfolyamon történő végtörlesztésre reagálva a Valutaalap aggodalmát fejezte ki a magánszerződésekbe való beavatkozás miatt. Ez a lépés megingatta a magyar pénzügyi szektorba vetett befektetői bizalmat, sőt tőkemegfelelési problémákat is okozott a bankoknál. Ugyanakkor nemcsak a bankok szenvedtek el veszteségeket a végtörlesztés miatt, hanem azok is, akiknek nem volt lehetőségük élni a rövid időre megnyílt kiskapuval. A svájci frank iránti kereslet ugyanis szignifikánsan megnőtt, ami számottevő árfolyamveszteséget okozott a „devizahitelben maradóknak". A rögzített árfolyamon történő végtörlesztés kétségkívül „a szorult helyzettől távol álló adósoknak kedvezett" - fejti ki a jelentés. A washingtoniak olyan elveket sürgetnek az adósságrendezésben, melyek csak a leginkább rászorulóknak elérhetőek, másfelől mindkét fél részéről önkéntesek, és a felmerülő terheket nemcsak megosztják egymás között, hanem időben is szétterítik. A devizahiteleket tekintve a törvényalkotók előtt tulajdonképpen az a kihívás áll, hogy úgy terítsék szét a veszteséget a bankok, az adósok és az adófizetők (vagyis a központi költségvetés) között, hogy az az egyik szféra fenntartását se rántsa csődbe.

Míg a magyar közéletben (beleértve a kormányzati szférát is) úgy értékelik, hogy a devizahitelesek problémája gyakorolja a legnagyobb hatást a fogyasztás, közvetetten pedig a GDP stagnálására, az IMF nem osztja ezt a véleményt. Elemzésük szerint a kapcsolat azért nem egyértelmű, mert „csak a háztartások 15 százalékának van svájcifrank-hitele", és ezek közül is egy része csak az, ahol súlyos likviditási problémák állnak fenn. A washingtoniak inkább a munkanélküliséget, a magas kamatokat, a reálbérek gyenge növekményét és a gazdaságpolitikai bizonytalanságokat említik.

Az egy kulcs nem jó kulcs

A Valutaalap másik gyakran hangoztatott kifogása a magyar gazdaságpolitikával szemben az egykulcsos adórendszer megvalósítása. Nemcsak a jövedelem-eloszlásra gyakorolt negatív hatását kifogásolják, hanem arra is felhívják a figyelmet, hogy ez rontja a növekedési kilátásokat, ráadásul a kétharmados törvényalkotás miatt a szabályozásokat később nehéz lesz visszaállítani. Meg kell jegyezni, hogy bár a törvény egykulcsos adóról beszél, a szuperbruttó részleges kivezetése két adósávot hozott létre. Az évi 2 424 000 Ft fölött keresők gyakorlatilag most is magasabb kulccsal adóznak.

Tovább bonyolítja a helyzetet az elvárt béremelés és a cserébe felajánlott kompenzáció. Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest vezetője a munkáltatók szemszögéből világított rá egy jövőbeni problémára: „Ha elvonatkoztatunk a hivatalosan is átmenetinek szánt kompenzációs rendszertől, akkor a minimálbér környékén kialakult úgynevezett adóék, a teljes munkaköltség és a nettó bér közti különbség eléri az 50 százalékot, vagyis 2 forintba kerül a munkáltatónak, hogy 1 forint kerüljön a munkavállaló zsebébe. Ez az ék nyilvánvalóan akadályozza a foglalkoztatás bővülését."

A Valutaalap elemzői arra is felhívták a figyelmet, hogy bár a nagy összegű béremelés stabilizálja a nominálbéreket, a teljes foglalkoztatást csökkenteni fogja. Kifogásolták a minimálbérek drasztikus emelését is, mely az alacsony végzettséget igénylő, jellemzően kis összegű munkabérrel megfizetett dolgozók körében okozhat elbocsátásokat.

A Valutaalap tradicionálisan a progresszív adózást preferálja, ezért valószínűsíthető, hogy a hiteltárgyalásokon kérni fogja annak visszaállítását - annak ellenére, hogy ez jelenleg kormányzati berkekben tabutéma. Romhányi szerint is logikus lépés lenne az alacsony béreket terhelő adó csökkentése érdekében a magas jövedelműek személyi jövedelemadójának növelése.

A kiadásokat „erősen ajánlott" csökkenteni

Bár az IMF elemzőinek nem feladata konkrét ajánlásokat letenni a kormányzat asztalára, mégis több „javaslat" fogalmazódott meg az - úgy tűnik, a hitelért cserébe - korrekciókra hajló gazdaságpolitikai irányítás felé. A jelentés feleleveníti, hogy 2010-ben és 2011-ben (korábbi javaslatukkal ellentétben) a kormány expanzív fiskális politikát folytatott. Tulajdonképp az volt a Matolcsy-féle gazdaságpolitika egyik alapfeltevése, hogy az adócsökkentések révén megindítható a gazdasági élénkülés. Ennek jegyében vezették be az SZJA-ból igénybe vehető gyerekkedvezményt, és csökkentették a társasági adót. Az IMF azonban úgy értékeli, hogy ezek nem hozták meg a kívánt hatást.

A jelentés helybenhagyja azonban a 2012-re tervezett irányváltást. Ez ugyanis alapvetően megszorító jellegű, tehát harmonizál az európai típusú válságkezelési modellel. A Valutaalap képviselői méltatták például a Széll Kálmán-tervet is, mint amely „jól ráérzett a magyar gazdaság működésének fő akadályaira", és amelyekre a kormány már most elfogadott olyan változásokat, melyek végrehajtása 2013-ban esedékes. Ilyen például a tömegközlekedés átalakítása, amiben az IMF komoly újraszervezést javasolt. Ez a gyakorlatban a jegyek és bérletek árának megemelkedését, a járatok ritkítását vagy akár megszüntetését is jelentheti.

A büdzsé kiadási oldala - úgy néz ki - faragásra szorulni. A Policy Agenda Intézet elemzésében arra az álláspontra jutott, hogy nagyságrendileg 500-550 milliárd forintos kiigazító csomagra lesz szükség 2013-ban ahhoz, hogy tartani lehessen a költségvetési hiánycélt. Elemzésükben felvázolják lehetséges bevételnövelő intézkedésként a közszféra bérezési rendszerének újragondolását és az egykulcsos adózás ideiglenes megszüntetését. Sőt, szerintük akár egy kvázi szolidaritási adót is be lehetne vezetni a tehetősebb rétegek számára. A Heteknek nyilatkozó, fentebb már idézett Romhányi Balázs úgy látja, hogy a foglalkoztatás növelése is jelentős bevételeket hozhatna a költségvetésnek, de ehhez aprólékos és átgondolt szabályozásra lenne szükség. Azzal, hogy egy tollvonással 6 hónapról 3 hónapra csökken a munkanélküliségi segély, még nem lesz könnyebb állást találni, különösen a legkisebb arányban foglalkoztatott alacsony képzettségű és jövedelmű rétegeknek - konstatálta.

Az IMF emellett kiemeli, hogy bár a bevételek növelése sem elhagyható, mégis a kiadási oldalon végrehajtott strukturális átalakítások lesznek igazán célravezetők. Romhányi hozzáteszi: a kiadási oldalon akár több százmilliárdot is meg lehetne spórolni kiszámítható és hiteles gazdaságpolitikával, hiszen a magyar állampapírok elvárt hozama még a lengyel hozamoknál is 3 százalékponttal magasabb (a cseh hozamoknál pedig 5 százalékponttal). Márpedig 24 000 milliárdos adósságra vetítve ez évi több százmilliárd forint „felesleges" kamatkiadást jelent.

Végtörlesztés után árfolyamrögzítés

Málnási Kinga — Thu, 26 Jan 2012 12:00:28 +0100

A napokban több hírrel is ráijesztettek a végtörlesztőkre. Kiderült, hogy az év végi törvénymódosításoknak köszönhetően szinte ellehetetlenül az ingatlaneladásból végtörlesztők helyzete. Továbbá, egyes híradások szerint, akik csak december végén indították el a végtörlesztésüket, nagy eséllyel kudarcot vallhatnak, mert új hitelkérelmekről ma már csak elvétve döntenek a bankok. Sebaj, áprilistól jön az árfolyamgát!

Igencsak a végét járja már a végtörlesztési kampány. A héten - utolsó bankként - az OTP is beszüntette a kiváltó forinthitelek folyósítását. A „kampánymérleget" tekintve - a január eleji statisztikák szerint - a végtörlesztők ötöde kapott új hitelt. Ezeknek nagyjából fele maradt a saját bankjánál, negyedük egy másik bankhoz, másik negyedük pedig egy-egy takarékszövetkezethez pártolt át. Az adósok nagy része havi sok ezer forintos többletterhet is vállalt azért, hogy saját bankjánál maradjon. Kiderült ugyanis, hogy a hitelintézetek döntő része nem részesíti jelentős anyagi előnyben saját ügyfeleit a végtörlesztési célú hitelfelvételnél. A leggyakoribb kedvezmény talán a közel 30 ezer forint költségű értékbecslés elengedése a saját ügyfelek számára - írta a portfolio.hu. Összességében tehát megérte volna a bankváltás, ám sokan mégis saját számlavezetőjüknél maradtak, hozzájárulva ezzel közvetetten ahhoz, hogy ne alakuljon ki igazi árverseny a bankok között.

Komoly akadályba ütközhetnek ugyanakkor azok a végtörlesztők, akik úgy tervezték, hogy ingatlaneladásból törlesztenek. Az Openhouse Országos Ingatlan Hálózat legújabb közleménye szerint ugyanis „fekete folt van" a végtörlesztés szabályozásában. A bankok - egy múlt év végi törvénymódosítás következtében - nem fogadhatják el az önerő igazolására a megkötött adásvételi szerződést. Márpedig a bejelentett végtörlesztéshez az adósnak legkésőbb január 30-áig igazolnia kell, hogy rendelkezésére áll az az összeg, amellyel hitelét visszafizetheti. Az adásvételnek tehát - magyarázta lapunknak Molnár Kristóf, az Openhouse tulajdonos ügyvezető igazgatója - mindenképpen le kell zárulnia januárban, nem elég az aláírt szerződés. Ez azonban nem mindenki esetében tud teljesülni, aminek ezernyi oka lehet: például, mert a vevő is hitelt vesz fel, mert ő is eladott valamit, mert nem jár le pont addig a betét lekötése, vagy mert csak később jön be neki egy nagyobb összeg. Az igazgató szerint ez akár több ezer embert is érinthet. Hozzátette: kizárt, hogy elírták volna a jogszabályt, inkább arról lehet szó, hogy nem volt jól átgondolva a koncepció, és kihagyták az egyik legkomolyabb végtörlesztő csoportot, az ingatlaneladókat. A cég azt tanácsolja ügyfeleinek, hogy ne várjanak, inkább hívják fel a vevőjüket, üljenek le és próbáljanak egyéni megoldást találni arra, hogy január végéig előálljon a kívánt összeg. Az Openhouse egyúttal a PSZÁF elnökétől is állásfoglalást kért az ügyben - erre azonban lapzártánkig nem érkezett válasz.

Azok a devizahitelesek sem késtek le egyébként semmiről, akik más módon kívánják megkönnyíteni saját helyzetüket. „A makrogazdasági helyzet változása miatt a devizahitelek idén áprilistól belépő új, fix árfolyamú törlesztése, az árfolyamgát új rendszere előnyösebb lesz, mint a végtörlesztés" - állítja a Magyar Bankszövetség alelnöke. Gyuris Dániel hozzátette: miután a forint év eleji jelentős árfolyammozgása és az állampapírok hozamainak növekedése azzal járt, hogy a forintkamatok egyre magasabb szintre jutottak, a forinthitelből való végtörlesztés napjainkban hátrányosabb lehet, mint maga az eredeti devizahitel.

Az új, tavaszra időzített konstrukció feltételeinek megfelelhetnek a jelentős fennakadás nélkül törlesztő, 90 napon túli fizetési késedelembe nem csúszott, lakóingatlan-fedezetű, deviza jelzáloghitellel rendelkező adósok. A tervek szerint, akik a bankjuknál áprilistól erre jelentkeznek, fix árfolyamon törleszthetik tovább hitelüket. Ez - ahogy már „megszokhattuk" - 180 forinton rögzített svájci frankot, 250 forintos eurót és 2,5 forintos japán jent jelent.

A Bankszövetség vezetője közölte: a devizahitelesek kölcsöneinek átlagértéke 7 millió forint körül van húszéves futamidővel. Ha például a svájci frank alapú kölcsönt 4 éve vette fel az ügyfél, azaz még 16 éve van hátra a törlesztésből, megéri bejelentkezni az árfolyamgát új rendszerébe. Az elképzelések alapján a rendelkezések kitérnek majd arra az esetre is, ha esetleg 270 forint fölé emelkedne a svájci frank és 340 forint fölé menne az euró, vagy 3,3 forint fölé ugrana a japán jen árfolyama. Ebben az esetben az árfolyamkockázatot teljes egészében a kormány viseli majd. (Munkatársunktól)

Pörögnek a német fogaskerekek

Málnási Kinga — Thu, 26 Jan 2012 11:40:27 +0100

Abszurdnak hangzik, hogy a befektetők fizessenek azért, hogy kölcsönadhassanak az államnak. Úgy tűnik azonban, hogy az eurózónán belül és kívül alig maradt olyan hely, ahová a befektetők menekíthetik a tőkéjüket, így a tavalyi év végén a német és a dán állam kötvényei még ezzel a fura feltétellel is kapósak voltak.

Pánik uralkodik a pénzpiacokon Európában, a bankok és a befektetők kétségbeesve keresnek olyan lehetőségeket, ahová viszonylagos biztonsággal elhelyezhetik a pénzüket. Erről árulkodik, hogy húsz-éves mélypontra került az év elején a német állam által fizetett hitelkamat - „mindössze" 32,8 milliárd euró, ami körülbelül az 1993-as szintnek felel meg, holott az államadósság időközben az akkori 500 milliárd euróról 1300 milliárd euróra növekedett.

Ennek egyik oka a folyamatosan csökkenő állampapírkamatok mellett, hogy az újonnan kibocsátott államkötvényekre nem kell az idei költségvetésben kamatfizetési kötelezettséggel számolnia a német pénzügyminiszternek. A hat hónapos futamidejű német államkötvényekre fizetett kamat ugyanis mínusz 0,06 százalék. Ez azt jelenti, hogy ha valaki 1 millió eurót ad a német államkötvényért, akkor a futamidő lejártával 999939 eurót fognak neki visszafizetni, nem pedig kamattal növelt értéket. Úgy tűnik azonban, hogy a 61 eurós veszteség nem tántorítja el a pénzpiaci szereplőket attól, hogy mindenáron német állampapírba fektessenek.

December végén ugyanez a folyamat játszódott le a dán államkötvényekkel is: a rövid távú futamidőre kibocsátott kötvények kamata három hónapos futamidőre mínusz 0,21 százalék volt, hat hónapos futamidőre pedig mínusz 0,07 százalék. A dán állam 2,32 milliárd korona (kb. 310 millió euró) értékű állampapírt volt hajlandó értékesíteni ezekkel a feltételekkel.

A befektetők pedig boldogan megvásárolták ezeket a papírokat. A német gazdaság az államkötvényeiért cserébe „befogadott" 3,9 milliárd eurón potom 250 ezer euró nettó profitot realizált, ez volt a „jutalom" azért, hogy a német gazdaság hajlandó volt hitelt felvenni.

Hogy vajon miért éri meg ennek ellenére is a befektetőknek a pénzüket német vagy dán állampapírba fektetni? A legjobb választ erre Ove Jensen, a dán központi bank államadósságért felelős munkatársa adta meg: „A befektetők a minőségre figyelnek, a kamat már nem lényeges. Az a fontos, hogy visszakapják a pénzüket."

Olyannyira nagy volt az érdeklődés a német papírok iránt, hogy a kibocsátott 3,9 milliárd helyett akár 7 milliárdnyi kötvényt is el tudott volna adni a német állam - ez 1,8-szoros túlkeresletet jelent. Sőt, decemberben 3,8-szor ennyi kötvényt is biztonsággal el tudott volna adni Németország. Mivel a kötvényekkel lehet kereskedni a tőzsdén, ezért természetesen a nagy túlkereslet miatt bizton számíthat akár hozamra is az, akinek sikerült „bevásárolnia", mivel a 0,6 százalékos kamatnál többet is hajlandóak fizetni a tőzsdén a papírokért, amelyekre a német precizitás és a folyamatosan megbízható szinten teljesítő német gazdaság adja a garanciát.

Természetesen nem magánbefektetők vásárolják ezeket az értékpapírokat, mivel a legkisebb megvehető címlet 1 millió euró. Ezeket a kötvényeket főként bankok, biztosítótársaságok és nagy befektetési szervezetek vásárolták meg, amelyeknek hónapok óta problémát okoz, hogy hová tegyék a hatalmas pénzkészleteiket, amiket nem mernek kihelyezni a piacon. A bankokban egyre nő a pánik és a bizalmatlanság saját versenytársaikkal szemben, attól tartanak, hogy bármelyikük bármikor csődbe mehet. Egyik sem bízik meg annyira egy másik bankban, hogy pénzt helyezzen el nála - még akkor sem, ha nagyobb kamatbevételekre számíthatna. Akkora a félelem, hogy a bankok a negatív kamatot is bevállalják, csak ne veszítsék el a tőkéjüket. Ugyanez igaz több eurózónás állampapírra is - nem látják egyelőre biztonságosnak a helyzetet a nagybefektetők, sőt arra lehet számítani, hogy a kamatok tovább csökkennek, ha a válság tetőzik Görögországban, illetve Olaszországban, ami újra megingathatja a közös fizetőeszköz stabilitását.

Viszonylagos bizalmi javulást lehet tapasztalni azonban az olasz állampapírok esetében, ahol a Berlusconi-érát váltó Monti-kormány folyamatos erőfeszítéseket tesz arra, hogy bebizonyítsa a pénzpiacoknak: valóban új korszak kezdődött az olasz gazdaságban. Ennek eredményeképpen folyamatosan csökken az olasz állampapírok kamata is, és bár még mindig 5 százalék körül mozog, és tavaly 7,56 százalék is volt, így is mintegy 7 milliárd eurónyi papírt sikerült eladnia az olasz kormánynak decemberben különböző futamidőkre. Ez is mutatja, hogy a megbízhatóság és folyamatos reformokra törekvés első jeleire engedékenyebbé válnak a befektetők.

Mindezek mellett rekordmennyiségű pénzt helyeztek el a pénzpiaci szereplők az év utolsó hetében az Európai Központi Bank cinikusan „Félelem-kasszának" nevezett új konstrukciójában is, ami nem sokkal jobb, mint egy bankszámla - rosszabb hozamot ad, mint egy látra szóló betét. Persze nem a 0,25 százalékos mini kamat vonzó, inkább az a lényeg, hogy akinek nem jutott már német vagy dán állampapír, az biztonságban tudja a pénzét - december utolsó napjaiban már rekordmennyiségű, 463,6 milliárd euró parkolt az Európai Központi Banknál.

Wolfgang Schäuble, a német pénzügyminiszter aggodalmát fejezte ki, hogy ezáltal az eurózóna krízisalapja, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) érdekei sérülnek, amelynek nagy szüksége volna arra, hogy megfelelő mennyiségű kihelyezhető pénz álljon rendelkezésére. Schäuble cáfolta, hogy gondban lenne az EFSF, így viszont a segélyek helyett valóban kénytelen lesz sokkal szigorúbb reformokat megkövetelni Görögországtól. Jó példa viszont az olaszok új keletű buzgalma - ezzel a modellel valóban úgy tűnik, hogy a pénzpiaci szereplők hajlandók, még ha igen rövid kötélre kötve is, de mentőövet dobni a süllyedő gazdaságoknak.

Ostromállapot - Kényszerhelyzetbe hozták a kormányt

Hetek Online — Thu, 12 Jan 2012 06:59:48 +0100

Államcsőd, bankbetétek államosítása, kilépés az unióból. Csak néhány kifejezés az elmúlt napok közéletéből, ami azt mutatja, hogy milyen elképesztő közhangulat alakult ki Magyarországon. A jobboldali vélemények szerint azért történik mindez, mert a kormány véget vetett annak, hogy a nemzetközi vállalatok kiszívják a pénzt Magyarországról. Így a nemzetközi kritikák mögött nemzeti - francia, német és amerikai - lobbiérdekek húzódnak. A küzdelem már ott tart, hogy ha a jegybanktörvényt, a bírók nyugdíjazását és az ombudsman elzavarását nem vonja vissza a kormány, akkor Brüsszel kötelességszegési eljárást indít. Sőt, elvehetik az évi 2000 milliárdnyi összeget jelentő EU-s támogatásokat is a rossz költségvetés miatt.

A múlt héten a jegybanki tartalékok kapcsán írtunk arról, hogy az argentin államcsődtől tartanak gazdasági szereplők. A héten mindez már odáig fajult, hogy Szelényi Iván szociológus, a Yale Egyetem professzora egyenesen arról írt, hogy a Matolcsy-Orbán páros mintha erre a megoldásra hajtana. Argentínában felfüggesztették az államkölcsönök visszafizetését, és - az IMF rosszallása ellenére - azok újratárgyalását ajánlották a nem különösebben lelkes hitelezőknek, akik elfogadták, hogy a kötvények eredeti értékének csak a 25-35 százalékát kapják meg. (Szelényi Ivánt 1974-ben a Konrád Györggyel közösen írt, Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című könyv kéziratának külföldre juttatása miatt letartóztatták, majd 1975-ben kiutasították Magyarországról.) Egy londoni stratégiai elemző is erre, a csőd bevállalásának az elképesztő következtetésére jutott. Tény, hogy egy államcsődnél átrendeződnek a tulajdonviszonyok, az adósságokat újra lehet tárgyalni, de elképesztő mélységű szociális válságot tud okozni a széles társadalmi tömeg soraiban. A dél-amerikai országban gyermekek haltak meg a legyengültségtől a válság időszaka alatt.

A másik elképesztő feltételezés, amelyre legutóbb személyesen Orbán Viktornak kellett reagálnia, hogy nincsenek veszélyben a bankbetétek. A már említett argentin államcsőd idején valóban zárolták a betéteket, a tulajdonosoknak cserébe államkötvényeket ajánlottak, de az összevetés önmagában hisztérikus politikai és gazdasági hangulatról szól.

A pénzügyi elemzők és a nemzetközi sajtó szerint kényszerpályára került Magyarország, ezért az IMF-megállapodás nélkül csak irracionális feltételekkel képes finanszírozni a devizában lévő államadósságot. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) azonban nem biztosít hitelkeretet feltételek nélkül, ráadásul a megállapodáshoz az EU bábáskodása is szükséges. Brüsszel szemében pedig egyre több a szálka hazánk jelenlegi jogalkotási gyakorlatával kapcsolatban.

Fellegi Tamás nemzetközi pénzügyi tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter a kormányfő megbízásából a hét elején érkezett Washingtonba, az IMF-tárgyalások előkészítésére. Mindezt úgy, hogy az IMF vezérkara még nem is döntött arról, hogy egyáltalán adnak-e mandátumot a tárgyalódelegációnak a hitelről szóló tárgyalások megkezdésére. Pedig a kormányban Fellegi volt egyedül, aki következetesen IMF-párti volt, soha nem mondott az elmúlt másfél évben kritikus mondatot a nemzetközi pénzügyi szervezetről, még akkor sem, amikor a fideszes politikusok mintha ebben versenyeztek volna.

A tekintélyes Washington Post kemény hangvételű szerkesztőségi cikke nagyjából összegzi azokat a pontokat, amelyek nehézzé tehetik Magyarország számára a megállapodást az IMF-fel, valamint az EU-val. A Washington Post szerint amíg Brüsszelt a görög és az olasz államcsőd elkerülése kötötte le, közben a hajdani szovjet blokkból jövő, ma már NATO- és EU-tag Magyarország potenciálisan még nagyobb kihívás lehet az unió számára. Magyarország a fizetésképtelenség határán billeg, ugyanis a tízéves lejáratú államkötvények 10 százalék körüli kamattal értékesíthetők, ami tarthatatlan. Szakértők egyetértenek abban, hogy 7 százalékos kamatig érdemes a piacról finanszírozni az államadósságot, az e feletti kamatok már ráfizetést jelentenek az ország számára, aminek következtében az államadósság drasztikusan nő. Ez a kritikus pénzügyi helyzet egyértelműen a nagy nemzetközi hitelminősítők leminősítését követően eszkalálódott. A gazdasági nehézségek mellett a Washington Post szerint a másik probléma az, hogy a magyar „jobboldali nacionalista kormány támadást indított a demokratikus intézményrendszer ellen". Kihasználva a kétharmados többségét, olyan törvényjavaslatokat „nyomott keresztül" a parlamenten, mint például az új alkotmány és más jelentős törvények, amelyekkel a lap szerint a kormány kiterjesztette befolyását a bíráskodás, a média, az egyházak, valamint a központi bank fölé. A Washington Post szerint ezekkel a törvénymódosításokkal Orbán Viktor miniszterelnök inkább az autokrata orosz és belorusz rezsimek irányába lépett, mint az uniós partnerországok demokratikus berendezkedésének irányába.

A cikk megemlíti 270 bíró „nyugdíjba kényszerítését", valamint azt, hogy az új bírák kinevezése a miniszterelnökhöz kötődő személy hatáskörébe került. A cikk éppen Fellegi Tamás IMF-fel való tárgyalásainak kezdetén jelent meg, ami kétségtelen jelzés arra, hogy komoly engedmények nélkül Budapest nehezen ír alá megállapodást Washingtonban. Nyilvánvalóan amerikai politikai körök álláspontja tükröződik a Washington Post cikkében, pedig az írást akár az Európai Bizottság is rendelhette volna, ugyanis éppen ezek a kifogások hangzanak el hazánkkal szemben a brüsszeli folyosókon is. A kifogások zöme „off the record", azaz nem hivatalosan hangzik el, azonban a rendkívüli deficiteljárás felfüggesztése ügyében tárgyaló Olli Rehn pénzügyi biztos már előre kijelentette, hogy addig nem hajlandó tárgyalni az IMF-hitelmegállapodásról, amíg a jegybanktörvény visszavonásra nem kerül, és a Magyar Nemzeti Bank vissza nem nyeri teljes függetlenségét. Ennek ellenére január 20-án Olli Rehn és Fellegi Tamás tárgyalóasztalhoz ülnek, de hivatalos hitelmegállapodási tárgyalásokról egyelőre nincs szó. A jegybanki függetlenség így sarkalatos pontja lehet a megállapodásoknak, mivel ez Washingtonban is kizáró ok lehet. A nagy kérdés az, hogy a magyar kormány hajlandó-e engedni, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök szerint az új törvény is biztosítja a jegybank függetlenségét, sőt még nagyobb szabadságot is ad számára. A Washington Post arra is külön felhívta a figyelmet, hogy az Európai Unió és az Obama-kormányzat kifejezett kérése ellenére született meg többek között a jegybanktörvény, ami Brüsszel szerint egyértelműen szemben áll a közösségi joggal.

A kritikákkal kapcsolatban a kormány válasza is érdekes. Belpolitikai használatra folyamatosan azt hangsúlyozzák, hogy a jegybanktörvény módosítása hasonló módon már szocialista kormányzás alatt is megtörtént. Valóban, az MSZP-SZDSZ-kormány is kibővítette a Monetáris Tanács tagjainak a számát négy fővel Járai Zsigmond elnökségének idején, mert folyamatos konfliktusban állt a pénzügyminiszter és a jegybankelnök. Azonban a változás csak a Monetáris Tanácson belüli szavazati arányokat borította, a jegybankelnök intézkedési jogköreit, a szakértői stábra vonatkozó menedzser jogait viszont nem. A tény, hogy a jegybanki függetlenséggel kapcsolatos jogalkotási „lejtő" ekkor kezdődött, precedenst teremtett, hogy az Orbán-kormány is megpróbáljon beavatkozni az MNB szakmai munkájába.

A kormánypártok másik érve az szokott lenni, hogy Oszkó Péter pénzügyminisztersége alatt - az IMFjavaslatára - felmerült az MNB és a pénzügyi felügyelet összevonása, amit most lehetőségként megteremtett az Orbán-kabinet. A helyzet az, hogy teljesen más politikai hangulatban zajlott akkor ezeknek az ötleteknek a felvetése. Oszkó Péter és Simor András között nem volt konfliktus, a MSZP-kormány politikusai és holdudvara nem támadta a jegybankelnököt. Nem merült fel az a kérés sem, hogy az MNB szálljon be a gazdaságélénkítésbe. Orbán Viktor múlt év vége felé egyik reggeli rádióinterjújában pendítette meg, hogy „a jegybank óriási pénzeket kezel, amelyeket az európai vagy a nyugati civilizációban különböző technikákkal a gazdasági növekedés érdekében mozgósítani lehet". Gulyás Gergely, a Fidesz jogi szakpolitikusa pedig egy interjúban azt mondta, hogy „a jogi lehetőség adott, illetve szükség esetén megteremthető", hogy a kormány hozzáférjen a jegybanki devizatartalékhoz. Lázár János is egy év eleji interjújában arról beszélt, hogy ma, amikor szinte minden ország azzal küzd, hogy kismértékű a gazdasági növekedés, vagy éppen visszaesés várható, a Nemzeti Banknak az lenne a feladata, hogy monetáris eszközökkel támogassa a kabinet gazdaságpolitikáját.

Ilyen szellemű nyilatkozatok azért azt sejtetik, hogy a Fideszben többen gondolhatják úgy, hogy az MNB-nek másként kellene működni. Mint azt a múlt héten írtuk, az elemzők attól tartanak, hogy amennyiben a kormány felél bizonyos összegeket a devizatartalékból, akkor az olyan bizalmi válsághoz vezethet, ami csak fokozná a magyar gazdaság bajait.

A brüsszeli kritikák arról is szólnak, hogy tartanak attól: az új jegybanktörvény lehetőséget teremtene egy olyan munkamegosztásra, ami Simor szerepét gyengítené, azaz ezzel az ország, és a tovagyűrűző hatása miatt Európa pénzügyi stabilitását is veszélyeztetné.

A jegybankkérdésben tett esetleges engedmény azonban nem lesz elég Budapest részéről. Az IMF többet akar, elsősorban gazdasági garanciákat. Christine Lagarde, az IMF igazgatónője a CNN hírtelevízióban elmondta, hogy az IMF a jó kapcsolatban érdekelt Magyarországgal, de nem hajlandó kompromisszumokat kötni a tárgyalások során. A Figyelő által megjelentetett IMF-„kívánságlista" tükrözheti a Valutaalap és Brüsszel igényeit egyaránt. A jegybanki függetlenség visszaállításán túl a költségvetési kiadások lefaragása, azaz további megszorító intézkedések szükségessége is szerepel a listán. Az IMF ragaszkodhat a válságadók mérsékléséhez és megszüntetéséhez is, ami leginkább a nemzetközi pénzügyi lobbi érdekeit tükrözi. Brüsszel és a Valutaalap többek között egyaránt ragaszkodik az adhoc gazdaságpolitika beszüntetéséhez, valamint a szociális juttatások megnyirbálásához. Az IMF igénye továbbá a magáncsőd intézményének a bevezetése, ami egyébként a magyar kormány terveivel is összhangban állhat.

A kormány a Magyarország elleni túlzottdeficit-eljárás megszüntetését kívánta elérni Brüsszelben, mivel Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szerint a költségvetési hiány tartósan 3 százalék alá szorításával indokolatlan a 2004 óta fennálló eljárás. Azonban a jelek szerint a kormány lobbija kudarcba fulladt, ugyanis az Európai Bizottság (EB) a hazánk elleni túlzottdeficit-eljárás következő szakaszba léptetését kezdeményezi. Az EB szerint Magyarország nem teljesítette a pénzügyminiszteri tanács 2009-es ajánlásait, és 2013-ra újra a határértékként megszabott 3 százalék fölé emelkedhet az államháztartás hiánya, mivel a hiánycsökkentést átmeneti válságadókkal és nem szerkezeti reformokkal oldotta meg a kormányzat.

Orbán korrigált?

Lemondott Járai Zsigmond, a Költségvetési Tanács elnöke. A volt jegybankelnök a döntését azzal indokolta, hogy a januárban életbe lépett gazdasági stabilitásról szóló törvény miatt a korábbinál jelentősebb feladatai vannak a tanácsnak, és ez az egyéb tevékenységeivel összeférhetetlen. Járai az MNB felügyelő bizottságának elnöke, illetve a CIG Pannónia Első Magyar Általános Biztosító Zrt. felügyelő bizottságának elnöke. A Költségvetési Tanácsban Járai helyét Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék volt elnöke vette át. Mint emlékezetes, a nemzetközi kritikák többek között a Költségvetési Tanács függetlenségének a kérdését is felvetették. A kinevezés akár Orbán Viktor korrekciós szándékát is jelezheti, hisz Kovács Árpád nem tartozik a Fidesz közvetlen holdudvarához. Sőt, önéletrajza alapján az is elmondható, hogy a Horn-kormány idején is rendelkezhetett politikai támogatókkal, hisz 1996-ban az ÁPV Rt. igazgatótanácsának elnökévé, 1997-ben pedig az Állami Számvevőszék elnökévé választották.

2012 gazdasági kulcskérdései

Hetek Online — Thu, 05 Jan 2012 07:48:37 +0100

Az újév alkalmából a Financial Times újságírói összeállítottak 18 kérdést, melyek megválaszolása - véleményük szerint - kulcsfontosságú lesz a 2012-es év során. Ezekből válogattuk össze a gazdasági folyamatokat közvetlenül érintő eseményeket. Vajon fennmarad-e az eurózóna? Az egekbe szökik-e az olajár? Érdemes lesz-e idén aranyba fektetni?

Megússza-e az eurózóna sértetlenül?

Igen. A tagországok vezetőinek - és mindenekfelett az Európai Központi Banknak (EKB) - az elkötelezettsége elég erősnek mutatkozik ahhoz, hogy egyben tartsa a valutauniót még egy évig - legalább. A sérülékeny országok kormányzatai tovább folytatják a megszorító intézkedéseket. Ezek hatásait Görögország, Írország és Portugália esetében majd kipárnázzák az IMF-programok, de mindnyájukat megtámogatja majd az EKB is - ezt pedig inkább a már viharvert bankszektoron keresztül teszi, mintsem az államadósság kezelésébe való közvetlen beavatkozásokkal. Az EKB részéről továbbra is számíthatunk kamatvágásokra és gyengébb euróra, hiszen mindkettő a fájdalmak enyhítésére hivatott. De ezek a fügefalevél-megoldások nem működhetnek a végtelenségig. Egy ponton túl az eurózónának muszáj lesz visszatérnie az erős növekedéshez - a magját alkotó államok viszonylag magas inflációjával együtt - annak érdekében, hogy a sebezhető országok versenyképességi hiányait kipótolják. Habár az örökös megszorítások szinte biztosan bukásra vannak ítélve, a 2012-re tervezett ijesztő szigornak még működnie kellene.

Az államadósság-krízis utoléri az Egyesült Királyságot?

Igen. De ez nem jelenti azt, hogy a britek becsődölnek. A várva várt helyreállás helyett a növekedés éppen stagnál, emiatt a kormányzat elnapolta a kitűzött államadósság és deficitcélok teljesítését. A folytatódó stagnálás vagy egy második recesszió hamar lerontaná az adósságdinamikát, és a kötvénypiaci befektetők körében is önbeteljesítő félelmeket aktiválna. Ha ez megtörténik, a kormányzat keze meg lesz kötve. Olyan szorosan odaláncolták már magukat a megszorítások árbocához, hogy a piacok megrémisztése nélkül már nem tudnak lazítani ezen a politikán. A központi bank kiterjesztheti a „quantitative easing" (mennyiségi lazítás) programját (az USA-ban is alkalmazott módszer, melynek értelmében a jegybank jelzálog- és államkötvényeket vásárol meghatározott összegben. Gyakorlatilag készpénzpumpa a gazdaság számára - a szerk.) annak érdekében, hogy a kötvényhozamok mégse szökjenek az egekbe. De ez a segítség nem mutat majd valami jól: a font zuhanni fog, az infláció pedig nőni. Habár mindez nem fogja végleg kisiklatni az Egyesült Királyság költségvetését, a jelenlegi kormányzat újraválasztási terveit azonban elmoshatja.

Gyorsabban fog nőni a világgazdaság 2012 harmadik negyedévében, mint egy évvel előtte?

Nem. A világgazdaság lassul, az újabb, világméretű recesszió veszélye pedig nő. Az európai politikusok 2011-ben bebizonyították, hogy az ígéreteik az euró bármi áron való megmentéséről csak üres retorika. Az euró továbbra is a szakadék szélén táncol, és egyetlen rossz mozdulat is azonnal a mélybe küldheti. Ez az egyetlen kockázat is elég ahhoz, hogy 2012-re rossz évet jósoljunk a világgazdaság számára, hiszen a világ legnagyobb gazdasági egységének összeomlása is a küszöbön áll. Bárcsak meglepnének bennünket az európai politikusok egy logikus, összeszedett akciótervvel, amely a helyreállítási munkálatok természetes erejével javítja a gazdasági kilátásokat jövő ilyenkorra!

Kirobban-e egy, az 1973-ashoz hasonló olajválság?

Nem, olyan nem. 1973 és '74 között az olajárak megnégyszereződtek. Ezt megismétlendő, az olaj hordónkénti árának most 100 dollárról 400 dollárra kellene ugrania. De az egész világ szenved majd a magas olajáraktól 2012-ben a geopolitikai nyugtalanságok miatt. Az EU olajembargót vetett ki 2011-ben Líbiára és Szíriára, és erősen fontolgatja ugyanezt Irán, a világ harmadik legnagyobb olajexportőre esetében is 2012-ben. Ez jelentősen megemelheti az olajárakat.

Csúcsra jutott már az arany árfolyama?

Nem. De kell némi idő az arany számára, amíg visszanyeri a befektetők bizalmát, miután 2011 utolsó hónapjaiban erős esésbe kezdett. Mindez helyre fog állni, hiszen - ha a válság folytatódik - kevés alternatíva kínálkozik majd. A befektetőket pedig nem kell emlékeztetni az egyéb befektetési kockázatokra, hiszen az amerikai és európai politikusok állandóan a gazdasági növekedésük és az egyre növekvő államadósságuk miatt remegnek. Legfontosabb, hogy az ázsiai és a közel-keleti befektetők - mind központi bankok, mind magánvagyon-kezelők esetében - továbbra is sok aranyat fognak vásárolni. Persze az ehhez vezető út során lesznek még esések, de az arany ára 2012-ben meghaladja majd a 2011-es csúcsot, az unciánként 1920 dolláros árat, és 2000 dollár fölé emelkedik majd - először a történelemben.

Büntettek a hitelminõsítõk

Hetek Online — Thu, 24 Nov 2011 08:30:00 +0100

Az Európai Bizottság prognózisa szerint csak fél százalékkal növekszik majd a magyar gazdaság 2012-ben. Mindhárom nagy hitelminősítő rontott Magyarország hitelképességének megítélésén, ezzel a bóvli kategória közelébe került az ország. A leminősítés hírére a piac azonnali negatív reakciója miatt a forint árfolyama soha nem látott mélységbe zuhant, a magyar részvénypiac fekete napjai jöttek.

„Magyarországnak nagyon rossz hétfője volt” – összegezte a Financial Times a forint és a budapesti tőzsdeindex látványos romlását. A fekete hétfő hátterében a hitelminősítők állnak. A lavina múlt pénteken indult, amikor a piaci zárásokat követően a Fitch Ratings hitelminősítő stabilról negatívra rontotta Magyarország hitelképességének megítélését. A mínusz kategóriába (BBB) sorolás azonnali negatív hatást váltott ki a piac részéről. A Fitch után a Standard & Poor’s (SP), a világ legnagyobb hitelminősítője szintén BBB kategóriába tette hazánkat, ami a forint árfolyamára és a budapesti részvénypiacra egyaránt lesújtott. A BBB mínusz sáv a befektetési ajánlás legalsó szintje, vagyis a még éppen ajánlott kategóriát jelenti. A harmadik jelentős nemzetközi hitelminősítő, a Moody’s „Baa3” besorolása is gyakorlatilag ennek felel meg.
Az SP további leminősítést helyezett kilátásba, amit többek között a kiszámíthatatlan gazdaságpolitikával, mint például a bankoknak jelentős veszteséget okozó devizahitelek fix árfolyamos végtörlesztésével és a gyenge gazdasági növekedéssel indokolt. Az ortodox gazdaságpolitikával való szakítás a külföldi befektetők számára bizonytalanságot jelent. Miután a magyar kormány elutasította az IMF pénzügyi segítségét, különféle szokatlan húzásokkal igyekezett extra forrásokhoz jutni. A magánnyugdíjpénztárakból az államkasszába terelt milliárdok, a multik válságadói, valamint a jelzálog-devizahitelesek fix árfolyamú végtörlesztései egyaránt olyan váratlan döntések voltak, melyek sokkoltak egyes piaci szereplőket. Szijjártó Péter kormányszóvivő nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy az ország pénzügyi helyzete stabil, hiszen „az Európai Bizottság is elismerte, hogy a magyar költségvetési deficit 3 százalék alatti lesz, amit összesen 7 uniós tagállam képes teljesíteni jövőre”. A szóvivő szerint a magyar gazdaságpolitika sérti egyes pénzügyi körök érdekeit, és ez áll a leminősítések hátterében.
A hazai ellenzék kihasználva a kínálkozó alkalmat, a leminősítés kapcsán arról beszélt, hogy az országnak bóvli kormánya van. Giró-Szász András kormányszóvivő az MTV-ben kifejtette, hogy a hitelminősítők nem prognosztizálták előre a pénzügyi válságot, az elsőként becsődölt Lehman Brothers bankot jó befektetésnek minősítették. Giró-Szász szerint a hitelminősítők sok hibával dolgoznak, országok megítélésére pedig nincs is jogosítványuk. A kormányszóvivő szerint az Európai Bizottság (EB) is elégedetlen a három nagy hitelminősítő munkájával. Való igaz, hogy az EB az elmúlt időben többször is kifejezte nemtetszését a hitelminősítők tevékenysége kapcsán. A legfrissebb botrány éppen a Standard & Poor’s téves közleménye kapcsán robbant ki, amelyben leminősítették Franciaország AAA hitelbesorolását, amire a piac azonnal hektikusan reagált. Majd megjelent egy helyesbítés, miszerint tévedés történt, és Párizs AAA besorolása változatlan. Az EB súlyos incidensnek nevezte a hitelminősítő téves információját, és intézkedéseket terveznek. Michel Barnier uniós biztos szerint a hitelminősítőknek felelősségteljesebben kell eljárniuk a jövőben, és ennek érdekében új, európai jogszabályokat kívánnak életbe léptetni. Mindazáltal Brüsszel nem tervezi „saját” hitelminősítő megalapítását, mivel azt piaci folyamatoknak kell létrehozni, de szeretnék a meglévő minősítők munkáját szigorúbb kontroll alá vonni. Másrészről az Európai Bizottság sem elégedett a magyar kormány gazdaságpolitikájával, éppen ezért nem szüntetik meg a hazánkkal szemben indított deficiteljárást. Annak ellenére, hogy idén a magyar költségvetési egyenleg pozitív tartományban lesz, és jövőre sem haladja meg az előírt 3 százalékos hiányt, Brüsszel továbbra is fenntartja a túlzott államháztartási hiány miatt még 2004-ben indított eljárást. Az EB kiszámítható és klasszikus elveken álló gazdaságpolitikát vár Budapesttől, és a nyugdíjpénztárak átcsoportosítása, valamint a válságadók csak átmeneti megoldást jelenthetnek. Olli Rehn pénzügyi biztos a BruxInfónak elmondta, hogy Magyarország 2013-ban újra túllépheti a 3 százalékos hiánycélt. A biztos szerint a magyar hiánylefaragás nem tartós, illetve nem fenntartható, és a bizottság megfelelő és állandó érvényű fiskális intézkedések meghozatala révén várja az állami túlköltekezés lezárását.
A tényleges megoldást a gazdasági növekedés beindulása jelentené, ez azonban nehézkesen halad. Ugyan jelenleg 1,8 százalékos a gazdaság dinamizmusa, viszont a magyar kormány által jövőre tervezett másfél százalékos növekedés helyett az Európai Bizottság csupán fél százalékos növekedést lát reálisnak, ami alig több a nullánál. Orbán Gábor, az Aegon Securities pénzügyi elemzője a Reutersnek elmondta, hogy az ország leminősítése kapcsán a 4,7 milliárd eurós devizahitel-állomány refinanszírozási költségei jelentősen megemelkedhetnek, különösen abban az esetben, ha a Standard & Poor’s az országot a bóvli kategóriába sorolja. Az elemző szerint senki nem kérdőjelezi meg, hogy a magyar költségvetési hiány alacsony lesz jövőre, azonban a gazdaság stagnálása esetén a magas hitelállomány finanszírozási költségének hirtelen emelkedése komoly kihívás. A leminősítést követő forintgyengülés elsősorban az alacsony jövedelmű lakosság körében okozhat jelentős életszínvonal-esést, akár már a jövő évben, ami komoly társadalmi elégedetlenség forrásává válhat, és negatív politikai következményei is lehetnek. Állami szinten pedig az euróhitelek piaci refinanszírozásának költségei szállhatnak el, ami újra a Nemzetközi Valutaalap (IMF) háza tájára terelheti a kormányzatot. A további leminősítést csak úgy lehet elkerülni, ha a magyar kormány meggyőző, világos és a nemzetközi pénzügyi befektetők számára átlátható, stabil költségvetést és pénzügyi stratégiát tesz az asztalra. A hitelminősítőket is lehet minősíteni, de amíg a nemzetközi pénzpiac rájuk figyel, addig inkább meg kell őket győzni. Ellenkező esetben bezárulhatnak a kedvező pénzpiaci finanszírozás kapui, és jöhet az IMF a maga sajátos követelményrendszerével együtt.

Itt vannak a 2012-es adótörvények

Hetek Online — Thu, 24 Nov 2011 06:47:54 +0100

Az országgyűlés a hét elején elfogadta a jövő évi adótörvényeket. Habár még az utolsó pillanatban is százoldalnyi módosítás került a képviselők elé, a honatyák mégis „biztos kézzel" (232 igen mellett és 78 nem szavazat ellenében) döntöttek a jövő évünkről. A részletek megértésével, feldolgozásával viszont egyelőre a tapasztalt adótanácsadóknak is meggyűlik a baja.

Az utolsó pillanatban kibontakozó parlamenti ötletbörzére hivatkozva az ellenzék a végső szavazás elhalasztását kérte. Ezt azonban a kormánytöbbség elvetette, majd Rogán Antal még barátságosan hozzátette: „Dolgozni kéne, nem panaszkodni." Talán van még, aki emlékszik arra, hogy Matolcsy György - mint leendő nemzetgazdasági miniszter - tavaly májusban azt nyilatkozta az MR1-Kossuth Rádió reggeli műsorában, hogy a következő három évben egyharmadával kell mérsékelni a hazai adóterheket. Úgy tűnik, azóta már úgy látja, hogy ehhez kevesebb idő is elegendő lesz, mert 2012-ben ez a csökkentés biztosan elmarad. A Fidesz annak idején azt ígérte, hogy a jelenlegi 52-ből 12-16 adónemet eltörölnek, és minden olyasmit tervbe vesznek, ami „könnyíti az életet". Sajnos az adóadminisztráció és az átláthatóság tekintetében ezúttal ez sem sikerült.

Hogy milyen jelentős hasonlóságokat, illetve különbségeket lehet felfedezni a héten publikált adótörvényekben az elmúlt tíz év csomagjaihoz képest, arra Zara László adószakértő a következőket mondja: „Az első és legfontosabb hasonlóság, hogy bonyolult. Ezek a változtatások még tovább bonyolítják a már most is eléggé komplex és nehezen átlátható rendszert. Egyáltalán nem jellemző az új törvényekre az adóadminisztráció könnyítése." Ilyen fokú komplexitás egyik környező ország adórendszerére sem jellemző, kifejezetten „magyar specialitás". Különösen igaz ez a szja-ra és a béren kívüli juttatásokat érintő változtatásokra. Tavaly egy kvázi egykulcsos rendszer működött, a mostanira viszont ezt már sokkal nehezebb ráfogni. A béremelésért járó céges kompenzációk feltételrendszeréről sem állíthatjuk, hogy pofonegyszerű. „Ami pedig a különbségeket illeti, pozitívumot nem tudok említeni" - teszi hozzá a szakember a Hetek kérdésére. Zara László emlékeztetett rá, hogy tavaly nyáron számos társadalmi szervezet részvételével - kormányzati irányítással - azon fáradoztak, hogy csökkentsék az adóadminisztráció mértékét. „Ebből most semmi sem valósult meg." Korábbi adatok szerint a hazai adóadminisztráció költsége eléri a GDP 10 százalékát. Ez pedig - a mostani változtatások következtében - a közeljövőben tovább növekedhet.

Többekben megfogalmazódhatott a kérdés, vajon számszerűsíthető-e ennyi publikus információ alapján egy együttes adóhatás? Egyes értekezések szerint ugyanis 450 milliárd forintot „vesznek ki jövőre a zsebünkből". Az adószakértők jelentős része szerint ahogyan eddig is elrejtették, úgy ezután sem láthatunk majd kormányzati szinten kommunikált háttérszámításokat a részletes hatásokról. Többek között azért sem lehet ezt pontosan kiszámolni, mivel egyelőre nem ismertek az adózók reakciói. Nem tudjuk például, hogy pontosan hányan lépnek ki az evakörből az őket érintő adókulcs megemelésének hatására (30-ról 37 százalékra), és nem tudjuk azt sem, hogy hányan mozdulnak el majd a szürkegazdaság irányába.

Egyes becslések szerint az eváról lemondók nagyságrendileg tízezren lesznek, ám Zara László még ennél is jóval többre számít. „Saját kalkulációim szerint, ha 35 százalékban maximálták volna az evaadókulcsot, akkor mintegy tíz-ezren léptek volna ki az evakörből. Így viszont, 37 százalék esetén, jóval többre számítok. Minél nagyobb ugyanis az evakörbe tartozó bevétel egy vállalkozásban, annál inkább csökken az a költséghányad, aminél már nem éri meg evásnak maradni." Azaz: a nagyobb árbevételű evás cégeknek kedvez majd a jövő, ám ez a magyar vállalkozások tekintetében csak egy igen szűk réteg lehet.

Hogy végső soron ki jár jövőre rosszabbul, és mennyire: a munkavállaló vagy a munkáltató, arra Zara László azt mondja, hogy ha ezt nem is lehet megbecsülni, egy már most kijelenthető: „Koncepció nincs a rendszerben." Habár a 4-5 százalékos inflációnak köszönhetően így is, úgy is drágul az élet 2012-ben, és a megnövekedett 27 százalékos áfa is kivétel nélkül érint mindenkit, aki vásárol; az alkalmazottak számára az adójóváírások megszüntetése lehet a legfájdalmasabb lépés - egyeznek meg az elemzők. Egyes kommentárok egyenesen „amputációnak" minősítették ezt az intézkedést.

Évekkel ezelőtt az adójóváírás intézményének létrehozását azzal indokolták hivatalosan, hogy mivel ennek a rétegnek nincs lehetősége a költségelszámolásra, ezzel lehet őket kompenzálni. „Ez viszont már akkor sem volt igaz. Véleményem szerint inkább egy lassú kivezetést kellett volna alkalmazni, sávos megoldásokkal" - mondja Zara László.

Balog Ádám, a Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyekért felelős helyettes államtitkára viszont úgy nyilatkozott erről, hogy az adójóváírás teljes megszüntetésére azért van szükség, hogy „minél előbb átálljon az adórendszer egy új szemléletre". Ennek az új szemléletnek volna az egyik eleme, hogy a cégek kompenzációt kapnak az elvárt bérnövelésért cserébe. Ez az elgondolás azonban több sebből vérzik, hiszen - az eddigi hírek szerint - a kompenzáció feltételeinek teljesítése sem egyszerű feladat, nemhogy maga a béremelés. Egyelőre, a hazai vállalkozások esetében az evát érintő már említett változások, valamint a kötelező béremelés a leghúsbavágóbb tételek. Habár a munkaügyi ellenőrzés során nem bírságolják meg azt, aki elmulasztotta a bruttó 300 ezer forint alatti bérek értékének megőrzését, ez a momentum mindenképpen jegyzőkönyvbe kerül, és egy következő alkalommal súlyosbító körülményként esik latba.

Havi fixszel könnyebb viccelni

Hetek Online — Thu, 17 Nov 2011 09:20:01 +0100

Mi lesz velem, ha 50 éves korom felett elveszítem az állásomat, és a nyugdíj még messze van? Vagy most ugyan elégedett vagyok az életszínvonalammal, de nem tudom, miből költök majd, ha nyugdíjas leszek. De az is előfordulhat, hogy aggódom az édesanyám miatt, mert nem tudom, hogy fog kijönni a nyugdíjából, és egyébként is nehezen tudja beosztani a pénzét. És az is elképzelhető, hogy valaki így érzi: nem akarom gyorsan elkölteni a jutalmamat, és nincs időm arra, hogy figyeljem a befektetési ajánlatok különböző változatait. Egyszerűen szeretném biztonságban tudni a pénzem. Számunkra lehet megoldás a DIMENZIÓ Biztosító Havi Fix járadékbiztosítása.

Dr. Orosz András, a DIMENZIÓ Biztosító, az 50 felettiek életbiztosítójának ügyvezető igazgatója két hete bemutatta a régi (új) DIMENZIÓ-t, és érintőlegesen a szeptembertől bevezetett új biztosításokról is beszélt. Ezek közül múlt héten a Kincsem életbiztosításról kérdeztük részletesebben, most pedig a magyar piacon egyedülálló járadékbiztosításról.

Miért olyan különleges egy járadékbiztosítás?

- Talán azzal kezdeném, hogy Magyarországon a DIMENZIÓ Biztosító Egyesület az elmúlt 20 évben komoly tapasztalatot szerzett a járadékfolyósításban, piacvezetők vagyunk, nálunk élvezik a legtöbben az életjáradék előnyeit Magyarországon. A Havi Fix járadékbiztosítás azért különleges, mert a rugalmasságát tekintve egyedülálló a piacon, ez egy személyre szabható járadékbiztosítás. Az egyik legfontosabb problémát próbálja meg kezelni, a nyugdíj-kiegészítés kérdését. Havonta garantált kiegészítést biztosít a nyugdíj mellé, de ha valaki nyugdíjas kora és a védett kor előtt veszíti el például sajnálatosan az állását, számára is megoldást biztosít azzal, hogy bármikor indíthatja a járadékot, tehát onnantól kezdve minden hónapban fixen számíthat kiegészítésre.

Miért volt a DIMENZIÓ Biztosító számára ennyire fontos, hogy a nyugdíjkiegészítéshez önálló biztosítási megoldást kínáljanak?

- Egyre többet foglalkozunk azzal, vajon miből élünk majd legalább olyan életszínvonalon nyugdíjasként, mint aktív korunkban. Az elmúlt évben az egyik legfontosabb kérdés, amivel szembesülnünk kellett, hogy ha abbahagyjuk az aktív munkát, mennyi lesz a havi fix bevételünk, honnan lesz jövedelmünk. Az 50 felettiek legnagyobb félelmei az egészségi problémákkal és a megélhetési gondokkal kapcsolatosak.

A nyugdíjcélú megtakarításaik szerények, a nyugdíjba vonulók egy részének minimálisak voltak a nyugdíjjárulék-befizetései, így alacsony nyugellátásra jogosultak. Akik ma nyugdíjba mennek, azoknak jelentős része vagy kényszervállalkozó volt, vagy sajnos sokszor éppen alkalmazott, akit nem, vagy nem teljes összegre jelentettek be. Amit az államtól a befizetései után kapni fog, az minimális. Az 50 felett állásukat elvesztők nagyon rossz eséllyel tudnak érvényesülni a munkaerőpiacon, az aktív korukban felhalmozott TB-befizetésük és a felhalmozott megtakarításuk, esetleges vagyontárgyaik kell hogy fedezetet biztosítsanak a nyugdíjas időszakra.

Miből lehet az embernek járadéka nyugdíjas korában?

- Az aktív korban megtakarított pénzt a nyugdíjas évekre szóló járadékra lehet váltani. Mi alapvetően ezt is tanácsoljuk. Akinek van megtakarítása, fektesse járadékbiztosításba, hogy abban az időszakban, amikor már nem dolgozik és kap fizetést, legyen mihez nyúlni. Már az is rendkívüli segítség, amikor egy hónapban biztosan tudja valaki, hogy a rezsiköltségeket, az ingatlanfenntartás költségeit miből fogja tudni előteremteni. A villanyszámlát, meg a gázt kifizetni nem kis összeg havonta, és őrült tehernek tűnhet, amikor megváltoznak a jövedelmi viszonyok.

Azt mondja tulajdonképpen, hogy egy újabb használati tárgy vásárlása helyett havi garantált kiegészítést érdemesebb választani?

- Ha valaki hosszú távon és felelősen gondolkodik, mindenképpen ezt tanácsolnám neki. A járadékszolgáltatás élete végéig havi fix nyugdíj-kiegészítést biztosíthat. Ajánlott már az első munkába álláskor elkezdeni a nyugdíjcélú előtakarékosságot, de 45 éves kortól feltétlenül javasolt. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nem mindenki gondol az öngondoskodásra időben, sőt a mai 50 év felettiek csak az utóbbi években hallhatták folyton azt, hogy már 20 évesen el kell kezdeni a nyugdíjra gondolni. Ők jogosan teszik fel a kérdést, és velük mi lesz, nekik ezt korábban nem mondta senki. A Havi Fix például számukra jelent lehetőséget. Azt szoktuk mondani, hogy a Havi Fix járadékbiztosítással mindenki a jelenben alapozhatja meg a jövőben szükséges nyugdíj-kiegészítését. Közvetlenül nyugdíjba vonulás előtt is megoldást adhat a kiegészítésre, és aki a szülei miatt aggódik, az is gondoskodhat vele az idősödő szülei biztonságáról.

A Havi Fix úgynevezett egyszeri díjas biztosítás. Mit jelent ez?

- A biztosítás vásárlója, átváltója megmondhatja, mikortól van szüksége a kiegészítésre, tehát a járadékra. Bármikor jelezheti, hogy most kezdjük folyósítani a járadékot. Lehetőség van arra is, hogy ne élete végéig kérjen valaki kiegészítést, hanem fixen 10 évig, például, mert egy rendszeres hiteltörlesztés miatt van szüksége a havi biztos bevételre. Ez az összeg nyilván magasabb, mint az élethosszig tartó járadék. A Havi Fix egyébként tőkegarantált biztosítás, tehát a járadék összege a befektetések révén emelkedhet. Mondok egy példát. Vegyünk egy 45 éves egyéni vállalkozót, akinek a tb-befizetései eddig nem voltak túl magasak. Úgy számolja, hogy az állami nyugdíja mellé biztosan szüksége lesz még havi fix kiegészítésre. Most van 1 millió forint félretett pénze, amit befizet, és utána rendszeresen - vagy ahogy lehetőségei engedik -, de akár havonta is egy-egy alacsonyabb összeggel, például 25 ezer forinttal kiegészíti. Így 65 éves kora után, 10 éves járadék formájában, 10 éven át minden hónapban garantáltan kap 89 ezer forintot, évente 5 százalék hozamot feltételezve.

Mi a helyzet az örökölhetőséggel?

- A DIMENZIÓ Havi Fix járadékbiztosítás 70 éves korig köthető, és ahogy azt már érintettük, két szakaszból áll: egy gyűjtési (megtakarítási) szakaszból az aktív években, és egy járadékos szakaszból. Újdonság egyébként a piacon, ahogy az örökölhetőséget kezeljük. Ha valaki 85 éves kora előtt meghal, a szerettei 100 százalékban örökölhetik a garantált járadék még ki nem fizetett összegét. Ha az aktív gyűjtés évei-ben halna meg, kifizetjük a járadék fedezetét hozamokkal növelten, egy összegben az előre megjelölt személynek. Ha a járadékos éveiben, 85 éves kora előtt hal meg, a garantált járadék fedezetét egy összegben szintén kifizetjük. Megtakarítás tehát nem veszhet el. (Folytatjuk.)

Egy életre szóló ajándék Öntõl

Hetek Online — Fri, 04 Nov 2011 20:20:11 +0100

„Amikor elköltöztem otthonról, és a feleségemmel szerettünk volna saját családi fészket kialakítani, nagyon hiányzott otthonról a támogatás. Ezért is örültem annak, hogy létezik már olyan konstrukció, amellyel előre gondoskodhatok arról, hogy a gyerekemnek könnyebb legyen, ne éljen át ilyen helyzetet” – mondta el az egyik szülő, aki elsők között választotta a DIMENZIÓ Biztosító Kincsem megtakarítási életbiztosítását.

Dr. Orosz András, a DIMENZIÓ Biztosító, az 50 felettiek életbiztosítójának ügyvezető igazgatója múlt héten már bemutatta a régi (új) DIMENZIÓ-t, és érintőlegesen a szeptembertől bevezetett új biztosításokról is beszélt. Ezek közül most a Kincsem életbiztosításról kérdeztük részletesebben.
Miért hívják ezt a biztosítást „unokabiztosításnak” is?
Miközben a bevezetés előkészületei zajlottak, a kollégáim kezdték így nevezni a Kincsemet, mert az 50 felettiek élethelyzeteihez és igényeihez igazodva egy olyan biztosítást szerettünk volna létrehozni, amely elsősorban a nagyszülők és az unokák közötti viszonyt erősíti. Mindenki szeretne nyomot hagyni az unokája életében, és persze a közös emlékeken, a vasárnapi ebédeken és a gőzölgő házi süteményeken túl az is nagyon jó érzés lehet, ha az ember hozzájárulhat ahhoz, hogy az unokája az ő segítségével induljon el az önálló életébe. De a Kincsem nemcsak az unokák, hanem a gyerekek számára is megoldást jelenthet. Sok szülő, nagyszülő szeretne mindent – vagy legalábbis, amit csak tud – megadni a gyermekének, unokájának, de tudja, hogy a lehetőségei korlátozottak. Szívesen fogadták ezért azt a megoldást, amit mi javaslunk. Egy konkrét életeseményhez igazítva, havonta akár kicsit is félretenni, szép summát jelenthet 5 vagy 10 év után is, és persze mindig a legjobbkor jön. Nem beszélve arról, hogy a Kincsem megoldja azt a régi dilemmát: hogy adjak úgy pénzt a gyerekemnek, unokámnak, hogy ne szórja el, mint a zsebpénzt, és pont akkor férjen hozzá, amikor arra valóban szüksége van.
Melyek ezek az Ön által legfontosabbnak nevezett élethelyzetek, események?
Arra gondoltunk, hogy több ilyen helyzet is létezhet persze, ezért meghagytuk a választás lehetőségét a szülőnek, nagyszülőnek. Eldönthetik, hogy melyik eseményt választják, mikor fizessük ki a megtakarítást a gyereknek, az unokának. Akkor, amikor már betöltötte a 18. születésnapját, felvették egy felsőfokú iskolába és megkezdi a tanulmányait, vagy akkor, amikor megházasodik, vagy éppen lakásvásárláskor? Ha egyik helyzet sem áll elő, akkor legkésőbb 23 éves korában fizetünk, egy összegben, hozamokkal növelten. A legfontosabb tulajdonsága szerintem a Kincsemnek pont ez az előre meghatározott élethelyzet, hogy csak akkor férhet hozzá a pénzhez a gyerekünk vagy az unokánk, amikor az a legindokoltabb lehet. Minimalizáltuk annak az esélyét, hogy a pénzt bárki is elkótyavetyélje. A Kincsemnek számos előnye van egyébként. Minden 18 év alatti gyerekre köthető, tehát ha egy családban több gyerek van, akkor akár mindegyikükre. Volt olyan ügyfelünk, aki jelezte, hogy neki 6 unokája van, és mindnyájukra szeretne biztosítást kötni. Nem mondom, hogy ez mindennapos, de nagyon örültünk.
A Kincsem egy megtakarítási életbiztosítás. Kiknek és miért ajánlható?
A Kincsem egy egyszerű és átlátható biztosítás. Múlt héten elmeséltem a kedvenc példámat a pár tízezer forintból élő nagymamáról, aki mindannyiunk környezetében él, és aki racionális számítások szerint képtelenség, hogy mindig elő tudja teremteni a kisunokája számára a karácsonyi, a szülinapi ajándékot vagy a „dugi zsebpénzt”. Amikor a Kincsemet kitaláltuk, ez a támogatási vágy volt az, amire a biztosítást építeni szerettük volna. Arra az érzésre, hogy nyomot tudjak hagyni a gyerekem, az unokám életében azzal, hogy segítem az indulását. A zsebpénz többnyire nem marad meg, könnyű elszórni, de a Kincsemmel is meg tudom élni azt, hogy hónapról hónapra azért teszek félre, hogy a legféltettebb kincsemnek egyszer könnyebb legyen. Ezért választottunk alacsony havi minimumösszeget, hiszen a Kincsem már havi 5000 forinttól köthető. Azokra is gondoltunk a Kincsemmel, akik úgy érzik, nem biztosak benne, hogy tudnak mit hagyni az unokáikra, ezért inkább hónapról hónapra gyűjtögetnek számukra biztonságos körülmények között. De azoknak a szülőknek, nagyszülőknek is optimális lehet, akiknek van egy kis megtakarításuk, és szeretnék tovább gyarapítani azt, illetve hozammal növelni. A Kincsem tőkegarantált biztosítás, vagyis a befektetések többlethozama révén emelkedik az eredeti összeg. A Kincsemmel mindenki gondoskodhat gyermeke, unokája életkezdésének támogatásáról életkorától, egészségi állapotától függetlenül. Kamasz gyermekre is elindítható, mert a minimum 5 éves gyűjtés alatt is bárki megtakaríthatja a kívánt összeget. Ráadásul extra juttatásként – soha ne legyen rá szükség persze – balesetbiztosítást is tartalmaz a Kincsem, ami azt jelenti, hogy ha a gyermek vagy az unoka például eltöri a kezét, a DIMENZIÓ gyors anyagi segítséget nyújt.
Mondana egy példát, hogy néz ki egy megtakarítás a Kincsemmel?
Mondjuk azt, hogy Ön 44 éves. A kislánya most 6 éves, most ment iskolába. Ha havonta 10 ezer forintot félretesz a számára, az Ön segítségével 10 év gyűjtés után, évente 5 százalék hozamot feltételezve, 1 millió 549 ezer forinttal kezdheti meg az önálló életét 23 éves korában. Ez mindenkinek jól jön.
Ha jól értem, a Kincsem egy hosszú távra, felelősen gondolkodó szülő vagy nagyszülő számára akár értelmes karácsonyi ajándék is lehet?
Igen, bár a gyerekek egy dinócsaládnak vagy egy kreatív játékkonyhának biztosan jobban örülnek, mégis azt mondom, érdemes lehet a Kincsemen elgondolkodni. Most egyébként az első 100 szerződő, aki DIMENZIÓ Kincsem megtakarítási biztosítást köt, a gyermeke vagy az unokája számára az önálló életkezdéshez nyújtott anyagi támogatáson túl egy díszdobozos művészi készlettel is kedveskedhet a fa alá, tehát, ha máshogy nem is, a gyerekek számára is azonnal élvezhetővé lehet tenni egy biztosítást mint életre szóló ajándékot.
(Az ajándékakció 2011. december 19-éig megkötött szerződésekre érvényes.)
(Folytatjuk.)

Ha szeretne többet megtudni a DIMENZIÓ Kincsem megtakarítási biztosításról és Ön lenni az elsô 100 Kincsem-szerzôdô egyike:
• nézze meg a www.dimenziobiztosito.hu weboldalt;
• hívja ingyenesen a +36 80 201 417 zöld számot;
• írjon a hetek [at] dimenziobiztosito [dot] hu
e-mail címre;
• lájkolja a Facebookon!
www. facebook.com/dimenziobiztosito

Egy (régi) új „DIMENZIÓ” a biztosítók palettáján?

Hetek Online — Fri, 28 Oct 2011 07:59:10 +0200

Ügyvezető úr, tegyünk egy képzeletbeli sétát az Ön által vezetett biztosító területén.
– A DIMENZIÓ Biztosító, teljes nevén a DIMENZIÓ Biztosító és Önsegélyező Egyesület kevesek által ismert, de húszéves múltra visszatekintő szervezet. Annak idején a távközlési-telekommunikációs szektor hozta létre, és alapvetően ma is ez a legfontosabb pillére a DIMENZIÓ-nak.
Húsz éve? Tehát semmiképpen sem beszélhetünk egy új pénzintézetről, csupán új szolgáltatásokkal jelentek meg?
– Az elmúlt húsz évben a munkáltatókon keresztül nyújtottunk életbiztosításokat, amelyeket béren kívüli juttatások formájában adtak a cégek a dolgozóiknak. Ebben jelentős tudást, tapasztalatot és piaci pozíciókat értünk el. Ma a járadékfolyósításban – ezt kevesen tudják – a DIMENZIÓ Magyarországon piacvezető. Büszkék vagyunk a húszéves tradícióra, az útra, amelyet eddig bejárt a DIMENZIÓ, de a változó környezetben egyre fontosabbnak éreztük, hogy egy második pillért, egy lakossági oldalt is felépítsünk, hogy meg tudjuk szólítani az embereket. Hosszú felkészülés és egy igazán izgalmas munkafolyamat során elemeztük a piacot, Magyarországot, az emberek igényeit, a biztosítással kapcsolatos számokat. Azt láttuk, hogy a magyar biztosítási piacon vannak olyan területek, ahol borzasztóan erős verseny van, de ezek alapvetően nem biztosítási tartalomról, hanem befektetési konstrukciókról szólnak. A klasszikus életbiztosításokkal, amelyekkel magunkról, saját életünkről, egészségünkről, biztonságunkról gondoskodhatunk, nagyon le vagyunk maradva a nyugat-európai országokhoz képest.
A másik fontos szempont az volt, hogy szerettünk volna egy szegmensre koncentrálni. Magyarországon ez kevésbé ismert konstrukció, illetve stratégia. Az adottságaink, a szemléletünk, a jövőképünk és az értékek, amelyeket fontosnak tartunk, sokkal jobban érvényesíthetők, ha egy célcsoportot próbálunk megszólítani. Az elemzések azt mutatták, hogy az ötven felettiek társadalmi csoportjára érdemes fókuszálni.
Tehát az ötvenes és az afeletti éveikben járó kortársaink a most megszólított célcsoportjuk?
– Sokszor halljuk, hogy „csak a tizennyolc–negyvenkilenc érdekel”, ők vannak a szolgáltatószektor fókuszában. Eközben mi azt érzékeltük, hogy nagyon hamis képet sugallnak az ötven felettiekről, és ha picit sarkosan fogalmazunk is, de azt mondom, előítélettel vélekednek erről a korosztályról. Mellőzve, a periférián kezelik. Más országokban azt láttuk, hogy pozitívabb, aktívabb, vitálisabbnak tekintett szakasza ez az életnek. Magyarországon inkább a magányosságot, a feladat- és célnélküliséget jelenti. Ma egy nyugdíjas embernek illik, hogy valamije fájjon, illik, hogy semmi másról ne beszélgessen, mint hogy mikor megy az orvoshoz; a feladata legfeljebb annyi, hogy vigyázzon az unokákra, de már ne nagyon legyenek céljai. Ezt persze most szándékosan felnagyítom, de ha körülnézünk, a közvetlen környezetünkben is gyakran tapasztalunk hasonlót. Ezzel szemben azt gondolom, hogy az lenne a normális, ha valakinek ötven-hatvan között még bőven lenne terve a következő húsz-harminc aktív évre. A statisztika azt mutatja, hogy ha ma valaki a hatvannyolc éves kort megéri, akkor nagyon jó eséllyel megér még legalább tíz évet. Nem igaz, hogy úgy kell tekinteni erre a korszakra, mint egy inaktív, magunkba forduló és passzív időszakra. Valaki azt mondta nekem egyszer, és nagyon tetszett, hogy „amikor én nyugdíjba mentem, az egy új élet kezdete volt”. A nyugdíjas években több idő van arra, amire a munka miatt kevesebbet lehetett áldozni: lehet végre élni a hobbiknak, eljárni közösségekbe, több időt szánni a családra, és igenis lehet terveket, álmokat megvalósítani.
Az ötven feletti éveket legalább két szakaszra lehet osztani: aktív és nyugdíjas évekre. Az aktív, még munkában töltött szakasz a pénzügyek vonatkozásában a legtermékenyebb időszak lehet. Akkor már nincs vagy lényegesen kevesebb a hiteltartozás, a gyerekek már kirepültek, vagy legalábbis egyre önállóbbak. És valószínűleg a jövedelemben, a bevételekben is termékeny időszak ez, hiszen a vezetői pozíciók is ebben a korosztályban gyakoribbak. Van persze más tendencia is, de mi részben arra építettünk, hogy az ötven feletti korosztályban magasabb a megtakarítással rendelkezők aránya. Persze fontos megjegyezni, hogy nem minden ötven feletti dúskál a pénzben, de akinek van ma megtakarítása, annak nagy része ötven feletti.
Hadd mondjak egy számot, száz emberből ma harmincheten ötven fölöttiek Magyarországon. Mindenki tudja, hogy néz ki a korfánk, világtendencia, hogy idősödik a társadalom. A harminchét lesz harmincnyolc is, harminckilenc és negyven – a növekedés egyértelmű. Egyébként azt gondolom, morálisan is nagy felelősség, hogy kezeljük ezt a kérdést, és ezt az amúgy rendkívül heterogén korosztályt. Fontos szerepe van a családnak, a közösségeknek, az államnak, a kormányzatnak, az iskoláknak, és azt mondom, az üzleti szférának is. Üzletileg is racionális döntés ezeket az embereket megszólítani. Magyarországon eddig zömében a gyógyszergyáraknak voltak fontosak, ami azért elég szörnyen hangzik.
Azt mondtuk, hogy kifejezetten olyan szolgáltatásokat szeretnénk nyújtani, amelyek abból indulnak ki, hogy az ötven felettieknek mik a preferenciái, az igényei, milyen élethelyzetekkel találkoznak. Ez nagyon más, mint az eddigiek. Ne felejtsük el, micsoda különbség, ha valaki a harmincas, negyvenes, ötvenes években volt gyerek. Egészen más módon szocializálódott, mást tapasztalt, egészen más korszakban dolgozott, más dolgokat fogyasztott, más a kapcsolata az internettel, a mobiltelefonnal, és más értékekkel találkozott az élete során. Én azt gondolom, nagyon lényeges, hogy odafigyeljünk arra, nekik mi fontos. Természetesen azt is mondták nekünk az induláskor, miért hasonlítjuk a magyar nyugdíjasokat más országokéhoz: Nyugat-Európában magasabbak a nyugdíjak, más az életszínvonal. Azt mondom, igazuk van, az idősebbek többségének anyagi helyzete kifejezetten rossz, de azt is gondolom, hogy ez nemcsak anyagi kérdés, hanem társadalmi felelősség, figyelem és szándék.
A kedvenc példámat hadd meséljem el. Minden családban ismerik azt a nagymamát, akinek minden közgazdasági racionalitás szerint minden hónapban éhen kellene halnia. Ezzel szemben nincs olyan születésnapja az unokának vagy karácsony, hogy ne lenne akármilyen kicsi ajándék, amit tőle kap az unokája, sőt azt mondja, „neked tettem félre a pénzt kisunokám, hogy segítsek”.
Mindannyian ismerünk a környezetünkben ilyen nagyszülőket. Átalakulnak a fogyasztási szokásaik, fontos az egészségük, és szeretnének picit részesei lenni az unokájuk életének. A nagymama azt mondja például, szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy az unokája az ő segítségével indulhasson el az önálló életbe, szeretne segíteni, hogy valóban elmehessen az egyetemre. Mi azt látjuk az első hónapok tapasztalata alapján, hogy nagyon örülnek és hálásak az emberek, hogy erre valaki figyel. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az értékesítők is felfedezték ezt az irányt, és látnak benne fantáziát. Magyarországon először, egy szegmens életbiztosítója, szakértője szeretnénk lenni. Ebben a témában szeretnénk minél mélyebbre ásni, és olyan termékeket, szolgáltatásokat adni, amelyek fontosak az embereknek. Szeptember elsejével indultunk el az új termékekkel, egyéves intenzív előkészítő munka után.
Hallhatnánk a termékekről kicsit többet?
Három biztosítási megoldással indultunk. A három termék egyike sem befektetési termék, hanem mind klasszikus életbiztosítás. Az első neve Ráadás, ez egy teljes életre szóló kockázati életbiztosítás. Szemben a biztosítók zömével, ahol hatvan-hatvanöt évnél húzzák meg életbiztosításnál a határvonalat, nálunk nyolcvanéves korig köthető, kilencvenéves kor felett pedig nem kell fizetni érte. Ráadásul lényeges eltérés, hogy nincs kizárás, mindenkivel kötünk biztosítást.
Egészségi állapottól függetlenül?
– Egészségügyi vizsgálatot nem, csak egészségügyi nyilatkozatot kérünk. Nyilván a díj ennek függvénye.
Tehát ezt az életbiztosítást egészségügyi nyilatkozattal együtt bárki megkötheti nyolcvanéves korig, akármilyen beteg? Nos, ilyen tényleg nincs a piacon. Milyen termékük van még?
– A másik biztosításunk neve Kincsem. Az „unokabiztosítás” a beceneve. Abban különbözik más biztosításoktól, hogy úgy tud félretenni a szülő vagy a nagyszülő a gyerekének, az unokájának, hogy nem a tízéves futamidő végén, vagy amikor lejár az időtartam, akkor férhet hozzá az unoka vagy a gyerek. Az a tapasztalatunk, hogy aki csak félretesz a gyerekének vagy az unokájának, azt szeretné, hogy olyan élethelyzetben vehesse igénybe a megtakarítást, amikor arra igazán szüksége van. Senki sem szeretné látni, hogy a gyermeke, az unokája elszórja a pénzt, de amikor hiányzik, akkor már sehol semmi belőle. Amit a szülő-nagyszülő összegyűjt, ahhoz akkor fér hozzá a gyermek vagy az unoka, ha elmúlt tizennyolc éves, és lakást vesz, vagy ha megházasodik, vagy ha elkezdi a felsőfokú tanulmányait, és a tanuláshoz szükséges a segítség, vagy ha egyik sem történik meg, akkor huszonhárom éves korában kapja meg. Nyilván hozamokkal növelten, mert a pénz az évek során kamatozik. Ez is merőben új szemlélet, ami – úgy tűnik – egyre népszerűbb.
A harmadik az egyik legfontosabb problémát próbálja meg kezelni, a nyugdíj-kiegészítés kérdését. Ennek Havi fix a neve, hiszen ma Magyarországon a legnagyobb probléma, hogy ha valaki abbahagyja az aktív munkát, mennyi lesz a havi fix bevétele, honnan lesz jövedelme. Akik ma nyugdíjba mennek, azoknak jelentős része vagy kényszervállalkozó volt, és tébét, nyugdíjjárulékot alig fizetett, vagy sajnos, sokszor éppen alkalmazott volt, akit nem vagy nem teljes összegre jelentettek be. Amit az államtól a befizetései után kapni fog, az minimális. Ezeknek az embereknek jellemzően van megtakarításuk és ingatlanjuk is. Mi azt látjuk, hogy Magyarországon az ingatlan szent dolog, nem szívesen válunk meg tőle. Aktív korban a rezsi a havi jövedelemnek körülbelül a 10 százaléka, de amint nyugdíjba megy valaki, bődületesen nagy összeg, mire kifizeti a gázt, a villanyszámlát meg a biztosítást. Viszont ha van megtakarítása, azt szerintünk váltsa át járadékra, és amit összespórolt, azon ne újabb és újabb használati tárgyakat vegyen, hanem olyan járadékszolgáltatást vásároljon, amivel élete végéig havi fix nyugdíjkiegészítést biztosíthat. Ami itt újdonság, hogy ez egy egyszeri díjas termék. Folyton azt hallani, hogy kezdjek el húszévesen félretenni a nyugdíjamra, de mi van akkor, ha én már ötvenéves vagyok, milyen lehetőségem van, nem lehetek újra húszéves, és anélkül múlt el az életem jelentős része, hogy félretettem volna. Tehát ez egy „last minute” lehetőség. A legtöbb termék a piacon a nyugdíjba menetelhez kötődik, de ne felejtsük el, hogy ha ma valaki ötven év felett elveszíti a munkáját, nagyon nehezen talál állást. Azt találtuk ki, hogy miért ne úgy csináljuk meg ezt a biztosítást, hogy megmondhatja a termék vásárlója, átváltója, hogy mikortól van szüksége a járadékra. Előfordulhat, hogy valaki elveszíti az állását, de most van szüksége segítségre, mert esetleg még hitele van, és a gyereke iskolába jár. Bármikor azt mondhatja, hogy most kezdjétek folyósítani azt a járadékot. Nagyon fontos, hogy ilyen helyzetben segíthessünk. Azonnal.
Hány éves kortól indítható ez az egyszeri díjas termék?
– Bármikor. Mi azt mondjuk, hogy az a racionális döntés, ha valakinek ötvenévesen van egy-két millió forintja, azt befizeti, és vállalja, hogy időnként, akár havonta mellé tesz tíz-húsz-harmincezer forintot, amíg dolgozik. Ez jelentős kiegészítést jelenthet havonta élete végéig.
Tehát az aktív évei során, amikor még tud, hozzátesz.
– Igen, pontosan. Lehetőség az is, hogy valaki nem élete végéig, hanem például egy hiteltörlesztés miatt hozzá szeretne férni a pénzhez, akkor választhatja, hogy tíz évig kér kiegészítést, azaz járadékot. Ilyenkor nyilván magasabb a havi kiegészítés összege, mint az élethosszig tartó járadéknál. Az utóbbi választásánál szintén újdonság, hogy ha valaki nyolcvanöt éves kor előtt hal meg, akkor az örökös mindenképpen kap kifizetést. Megtakarítás nem vész el. Ezekhez az alapbiztosításokhoz egyébként fejlesztettünk egy nagyon olcsó baleseti kiegészítő biztosítást, amely már napi nyolc forinttól elérhető.
További biztosításokkal készülünk a közeljövőben, de azt gondolom, a fentiekből is kiolvasható az a merőben más szemlélet, ami bennünket jellemez. Már meglévő biztosítási konstrukciókhoz a jogosultságok és a szolgáltatások vonatkozásában rendhagyó módon közelítettünk. Nálunk nincs apró betű! Ehhez ragaszkodunk. Nagyon figyelünk arra, hogy teljes körű legyen a tájékoztatás, hogy olyan „nyelven” beszéljünk a weboldalunkon, a tájékoztató kiadványainkban, ami kerüli a biztosítási szakkifejezéseket, és mindenki világosan értheti. Azt gondolom, hogy ebben egyre többen a követőink lesznek.
(Folytatjuk.)

Ha szeretne többet megtudni a DIMENZIÓ Biztosítóról:
• nézze meg a www.dimenziobiztosito.hu weboldalt;
• hívja ingyenesen a +36 80 201 417 zöld számot;
• írjon a hetek [at] dimenziobiztosito [dot] hu e-mail címre;
• lájkolja a Facebookon! www. facebook.com/dimenziobiztosito