Kereső toggle

Kína nem olcsó többé

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Immár több évtizedes az a vélekedés, ami minden nyugati fogyasztó fejében ott van a kínai termékekről: valahányszor meghalljuk a „made in China” kifejezést, olcsó dolgokra asszociálunk. Csakhogy lassan fel kell hagynunk ezzel a tévhittel, ugyanis ma már több vállalat esetében még Amerikában is kifizetődőbb gyárat létesíteni, mint a távoli Kínában, ahol az energia és a munkaerő ára egyre drágábbá teszi a termelést a nemzetközi vállalatok számára.

Kína munkásosztálya korántsem szenvedte el szó nélkül a kétezres évek elején ráosztott szerepet. Miután sztrájkok sorozata hívta fel a kormány és a világ figyelmét az embertelen munkakörülményekre, újabb és újabb törvények születtek a munkások védelmében, a minimálbérek pedig emelkedésnek indultak.

2010-ben rázta meg a világsajtót az a hír, hogy a Foxconn vállalat alkalmazottai közül tizennégyen követtek el öngyilkosságot, közülük több a gyár területén történt. (A jelenség hátteréről lásd 18 nap munka pihenőnap nélkül című keretes írásunkat.) A Foxconn olyan vállalatok termékeinek összeszerelését végezteti a kínai munkaerőpiacon, mint az Apple, Dell és Hewlett-Packard, így nem csoda, hogy az ügy nagy nyilvánosságot kapott. Az öngyilkosságok száma valójában egybeesett az ország öngyilkossági rátájával. Hogy egy friss példát említsünk, a Walmart kínai alkalmazottai napjainkban is sztrájkolnak, mivel munkaadóik ismét kísérletet tettek a fizetéseik megnyirbálására.

Még több erővel bírnak azonban az olyan sztrájkok, mint a japán Honda üzemében megszervezett tüntetések, ahol egy iskolázott, műveltebb réteg állt ki a jogaiért, azt tűzve a zászlajukra, hogy miért keres többször annyit egy japán, mint egy kínai munkás. A megmozdulás példátlan sikerrel járt, a dolgozók 47 százalékos fizetésemeléssel diadalmaskodtak a munkaadóikkal szemben.

Csak tavalyhoz képest 29 százalékkal emelkedett a kínai munkaerő bére, így ők immár kétszer annyit keresnek, mint vietnami, és négyszer annyit, mint bangladesi sorstársaik.

2015-ös tanulmányában a Boston Consulting Group kimutatta, hogy Kína fő exporttermelő ipari zónáiban a termelés költségei már elérik az egyesült államokbeli költségeket, figyelembe véve a béreket, a munkaerő hatékonyságát, az energiaárakat és más tényezőket.

Ezt a tendenciát tükrözi a BCG felmérése, mely szerint 2015-ben a Kínában termelő amerikai vállalatok 24 százaléka nyilatkozta, hogy aktívan telepítik vissza a gyártást a tengerentúlról, vagy a következő két évben vannak erre vonatkozó terveik. Ez az arány 2012-ben csupán 10 százalék volt.

Habár a kínai termelés ára nagymértékben megemelkedett, sok vállalat számára egyelőre még nem a hazaköltözés a cél. Az Amerikai Kereskedelmi Kamara szerint a tagok negyede tervezte, hogy új helyszínre tervezi áthelyezni gyártósorait, többségüknek még mindig fejlődő ázsiai országok a céljaik. Egyre magasabb az Észak- és Közép-Amerikát megcélzók aránya is, a megkérdezettek 40 százaléka tervez gyártást létesíteni az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban.

Sokan emlegetik Vietnamot a következő Kínaként. Az összehasonlítás annyiban igaz, hogy Vietnam olcsó, az egy főre jutó bevétele kevesebb, mint harmada a kínai béreknek, viszont az ország korántsem rendelkezik akkora mennyiségű munkaerővel, mint északi szomszédja. A Kommunista Párt Vietnamban már elrendelt egy két számjegyű fizetésemelést, miközben a vállalatok már egy új munkaügyi törvény miatt morgolódnak, így valószínűsíthető, hogy hosszú távon nem Vietnam lesz az az ország, amely miatt a nemzetközi vállalatok elhagyják Kínát.

Bár Kína a világ legnépesebb országa, a világ összeszerelő műhelyének munkaereje az ország keleti partjain már fogyóban van, ahogy ezt a folyton emelkedő bérek is jelzik. A Chinese Academy of Social Science elemzései szerint a kínai munkaerőpiac annyira szegmentált, hogy az országban egyszerre létezik  munkaerő-felesleg vidéken és munkaerőhiány a keleti parton. Ezért nagy részben Kína földpolitikája, illetve háztartás-regisztrációs rendszere tehető felelőssé, mely kevés mobilitást biztosít a vidékiek számára. A falusi emberek könnyedén elveszíthetik a családi birtokaikat, ha nem művelik őket megfelelően, ám közben nem írathatják át gyermekeiket városi iskolákba, illetve nem részesülhetnek közhasznú szolgáltatásokban, míg nem minősülnek regisztrált városi lakosnak. Ez sokszor éveket vesz igénybe.

A munkaerő mobilitásának hiánya mellett jelentős probléma a társadalom elöregedése. Ahogy a falusi emberek egyre idősebbé válnak, a munkáltatóknak egyre magasabb béreket kell felajánlaniuk ahhoz, hogy költözésre bírják őket, és habár többségük még negyven év alatt van, a harmincasok már igencsak nehezen mozdíthatók el a parcelláik mellől.

Ezt sok vállalat igyekszik oly módon megoldani, hogy az ország belseje felé költözik, ám ezzel csupán tovább növeli a költségeit, tekintve, hogy a legtöbb esetben nem áll rendelkezésre megfelelően kiépített infrastruktúra ezen területek elérésére.

Így vagy úgy, az ország lassan kifut munkaerő-feleslegéből, mindenesetre a folyamat már megkezdődött. Ezzel párhuzamosan az energiaárak 2004 és 2014 között Kínában 138 százalékkal emelkedtek, míg Amerikában 25-35 százalékkal csökkentek a nagy volumenű palaolaj- és palagáz-feltárásoknak köszönhetően. Egyes becslések szerint legelőször az elektronikai ipar, a bútorgyártás és szállítóeszközök gyártásának visszatelepítését várják, mivel ezek relatíve alacsony bérköltséggel és magas szállítási költségekkel rendelkeznek.

Kína nem titkolt célja, hogy az olcsó, összeszerelési munkákra szorítkozó iparágakból a magasabb hozzáadott értékkel rendelkező szektorok felé mozduljon el, ehhez azonban még sokat kell alakítania a gazdasági struktúráján, hogy vonzóvá válhasson ilyen jellegű vállalatok számára is. Mindenesetre egyre kevesebb ideje marad cselekedni a lassuló gazdasági növekedés és a kínai munkaerő elöregedése miatt, amely már egyre kevésbé képes mozgásban tartani a nemzetközi vállalatok összeszerelő sorait.

 

18 nap munka pihenőnap nélkül

A Kínai Munkaügyi Felügyelet szerint az Apple-beszállító Pegatron gyárában az alapfizetések annyira alacsonyak, hogy az alkalmazottak kénytelenek túlórát vállalni, csak hogy megéljenek – írta az atv.hu, hozzátéve: a vállalatnál egy munkás átlagosan 2020 jüant, azaz 86 ezer forintot keres havonta. Az iPhone5 Kínában 4488 jüanba, vagyis 191 ezer forintba kerül.
A Pegatron azzal védekezett a korábbi vádak ellen, hogy betartják a havi 80 óra túlmunkát engedélyező előírásokat, az Apple pedig többször is hangoztatta, hogy a szállítói is ragaszkodnak a cég etikai kódexéhez. Ennek ellenére egy 26 éves munkás családja azzal vádolta meg a céget, hogy a fiatal férfi azért halt meg, mert gyakran napi több, mint 12 órát dolgozott. Tian Fuleit február harmadikán holtan találták egy diákszállón, amelyen más munkásokkal osztozott, nem messze a Pegatrontól. A bíróság „hirtelen halált” állapított meg, de nem rendelt el boncolást. Tian családja azt állította, hogy a fiú a könyörtelen túlórákba halt bele. A BBC ezt követően arról számolt be, hogy az Apple kínai beszállítói közül a már említett Pegatronnál a csatorna beépített újságíróját 18 napon át dolgoztatták pihenő nélkül, míg a Foxconn betiltotta (!) dolgozói számára az öngyilkosságot. (atv.hu)

 

Foxconn: 60 ezer dolgozó helyett robotok

Az Apple egyik kínai beszállítója, a Foxconn Technology Group elbocsátott 110 ezer dolgozójából 60 ezret, akiknek a munkáját mostantól ipari robotok végzik. A kínai cég szerint a lépés célja a hatékonyságnövelés és a kiadáscsökkentés.
A Fox News beszámolója szerint a példa ragadós. Kínának abban a térségében, ahol a Foxconn Technology Group gyára van, további mintegy 600 technológiai cég tervezi a termelésben az embereket részben robotokra cserélni. Ezek a cégek tavaly mintegy 51 millió notebookot és 20 millió okostelefont gyártottak.
A kínai ipari és információtechnológiai minisztérium a hónap elején azt közölte, hogy az ázsiai ország vállalatai megháromszorozzák, évi 100 ezerre növelik az ipari robotok gyártását 2020-ra.
Jelenleg mintegy 20 millió ipari robotot alkalmaznak a termelésben világszerte, számuk évi átlagban 30 százalékkal nő, „élethosszuk” 10 évről 15-re emelkedett.