Kereső toggle

Mississippi-projekt

„Tiszta szén”, tiszta kudarc

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Obama-kormány már gyakorlatilag a megalakulása napján központi kérdéssé tette a bolygót fenyegető klímakatasztrófa megfékezését. Ennek eszközeként szolgált a Mississippi államba telepített „tisztaszénerőmű”, amely a maga forradalmi technológájával új fejezetett nyithatott volna az energiafelhasználásban - olvasható a The New York Times aktuális elemzésében.

A többi, hagyományos szénalapú erőművel szemben ugyanis a „tiszta” erőmű a szén elégetésekor nem bocsátja ki a szén-dioxidot a levegőbe, hanem elraktározza. A kormány ígéretes lehetőséget látott a projektben, ezért hatalmas állami támogatás biztosítása mellett megbízta a Southern Companyt a szénerőmű megépítésével. A megvalósítás azonban finoman szólva sem zajlik zökkenőmentesen: a SEC, az amerikai tőzsdefelügyelet a napokban csalás megalapozott gyanújával vizsgálatot indított a cég ellen, amelynek ráadásul a helyi lakosok tömeges pereskedésével is számolnia kell.

Pedig a terv megszületésekor még mindenki optimista volt. Azt ugyanis nagyon kevés szakember vitatja, hogy a fosszilis erőforrások környezetbarát felhasználása életbevágóan fontos kérdés. Nemcsak azért, mert az eltüzelt szén közel 45 százalékban felel a légkörbe bocsátott káros anyagokért, hanem azért is, mert a globális villamosenergia-termelés háromnegyedét még mindig a széntüzelésű erőművek biztosítják. Hovatovább az Amerikai Egyesült Államok bővelkedik olcsó és könnyen bányászható szénben, sőt, a beruházással fel lehetett volna lendíteni Mississippiben a már régóta haldokló szénbányászatot is, sőt, a térség egész gazdaságát. A helyszínként kijelölt Kemper megyében azért is fogadták kitörő örömmel a bejelentést, mert az ígéretek szerint legalább 12 ezer új és jól fizető munkahely jött volna létre az Államok legelmaradottabb térségében, ahol a munkanélküliség duplája az átlagosnak.

A szóban forgó CCS (carbon capture and storage)-eljárás lényege, hogy az erőmű nem engedi, hogy a felhasznált és elégetett szénből felszabadult szén-dioxid a légkörbe kerüljön, hanem azt megköti és elraktározza. Ezután a szén-dioxidot sűrített formában csöveken keresztül elszállítják és „deponálják”. Az első tervek szerint az így eltárolt szén-dioxidot elsősorban arra használnák föl, hogy a mélyben lévő és nehezen hozzáférhető kőolajtartalékokat ennek segítségével a felszín közelébe nyomják.

A beruházás körüli első aggályok azonban már itt felütötték a fejüket. Sokaknak ugyanis szúrta a szemét az ellentmondás: minek akarjuk csökkenteni a károsanyag-kibocsátást, ha utána egy másik, ugyanolyan szennyező erőforrással megnöveljük? Ám nem ez a legnagyobb probléma a projekttel. Az erőmű üzembe helyezése ugyanis már több mint két éve késik a kezdeti ütemtervhez képest. Így aztán még mindig nem tudni, hogy mikorra lesz üzemképes állapotban, habár az eredetileg tervezett költségvetését már több mint 4 milliárd dollárral haladja meg. Mindezek tetejébe a projekttulajdonos Southern Companynak a helyi népharaggal is szembe kell néznie. A Kemper-i lakosok ugyanis megelégelték, hogy egyre több kell adót és rezsit kell fizetniük a semmiért! A remélt előnyök fejében ugyanis az építkezés kezdettől fogva helyi, pénzügyi támogatást élvezett, amit a lakosság állt megemelt helyi adók és közüzemi díjak formájában. Tom Fanning, a cég vezérigazgatója azzal védekezett, hogy az elszállt költségeket olyan előre nem látható tényezők okozták, mint a rossz időjárás, a munkaerőhiány és a tervezési bizonytalanságok.

Hat éve nyúzzák a várost

A projekt hatéves mérlege azonban több mint kiábrándító: a beígért munkahelyeknek csak egy része jött létre, az építési költségek emelkedése pedig hatalmas anyagi terhet rótt a helyi lakosokra. Mark Klinedinst, a Dél-Mississippi Egyetem nyugalmazott közgazdász professzora így nyilatkozott erről a The New York Timesnak (NYT): „Tagadhatatlan, hogy a projekt valóban teremtett munkahelyeket. Ám a beruházás káros hatásai ezen bőven túltesznek: több cég kénytelen volt elbocsátani az alkalmazottai egy részét, hogy fizetni tudja az erőmű költségei miatt megnövekedett adóterheket. A Mississippi Egyetem pedig arra kényszerült, hogy az éves tandíját fejenként 236 dollárral emelje, mert a városvezetés 1 millió dollárral megnövelte az egyetem áramhasználati díját.”

Bár hatalmas összegekről beszélünk, nem a túlfutott költségekkel volt a legnagyobb gond, de mégcsak nem is azzal, hogy a lakosoknak plusz terhet kellett vállalniuk a beruházás finanszírozásában. Az igazi probléma a helyiek szerint azzal volt, hogy a cég vezetése a valós költségeket megpróbálta eltitkolni a nyilvánosság elől, és titokban, mindenféle bejelentés vagy előzetes egyeztetés nélkül tolta át a plusz terheket a lakosokra.

A helyi adók aránytalan megemelése ráadásul felveti a városvezetés tisztázatlan szerepét is az ügyben. A NYT értesülései szerint Haley Barbournak, Mississippi állam egykori kormányzójának szoros kötődései voltak a Southern Companyhoz politikusi karrierje előtt. Miután megválasztották, 2008-ban aláírt egy törvényt, amely kimondta, hogy a megyében épülő erőművek esetén a költségek nagy része átterhelhető az adófizetőkre.

Ezzel párhuzamosan azonban nemcsak a helyi lakosok felháborodása okozott gondot az elmúlt években a Southernnek: cégen belül is többen felszólaltak az etikátlan eljárások ellen. A NYT szerint az egyik projektmenedzser például már 2012-ben kiszivárogtatta a sajtónak, hogy a cég eltitkolja a nyilvánosság elől a beruházás valódi költségeit. A teljes összeg már ekkor 366 millió dollárral lépte túl az eredetileg kalkulált ráfordításokat. 2014 februárjában a cég mérnökeinek javaslatára a menedzserek inkább már nem is ígértek fix időpontot a beruházás befejezésére vonatkozóan, a költségek valódi nagyságáról pedig folyamatosan félretájékoztatták mind az állami szerveket, mind a nyilvánosságot. De nemcsak a cég pénzügyei voltak átláthatatlanok a NYT-hoz eljuttatott belső levelezések alapján: a beruházás minősége és a biztonsági előírásoknak való megfelelés sem volt szabályos már évek óta. Néhány évvel ezelőtt tiltakozásképpen több menedzser és felelős pozícióban levő alkalmazott is beadta a felmondását, mások pedig belülről szivárogtattak ki telefonbeszélgetéseket és e-mail-eket, hogy leleplezzék a cég aggályos ügyeit. Ám a Southernnek éveken keresztül sikerült elérnie, hogy a felhozott vádak megalapozatlannak bizonyuljanak, a szivárogtatókat pedig „közös megegyezéssel” elbocsátották a cégtől.

Csontvázak a szekrényből

A dagadó botrányok és a növekvő sajtóhadjárat hatására azonban kezdett elfogyni a levegő a cég körül, végül 2015-ben egy átfogó állami vizsgálat végre fényt derített a visszásságokra. A Legfelsőbb Bíróság azonnal kötelezte a vállalatot, hogy 377 millió dollár kártérítést fizessen az adófizetőknek, amiért 2013-ban 15 százalékkal, 2014-ben pedig 3 százalékkal növelték a helyi adókat mindenféle előzetes bejelentés nélkül. Idén márciusban pedig a Munkahelyi Biztonsági és Egészségügyi Hivatal is kimondta, hogy a Southern jogtalanul rúgta ki a meghurcolt alkalmazottait.

A történet azonban nem ér itt véget. A szigorúbb és rendszeresebb vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a cég továbbra sem a valós költségekről tájékoztatja a nyilvánosságot, ráadásul a projekt minősége még mindig nem megfelelő, így a beruházó további bírságokra számíthat.

Habár a CCS-technológia működőképességét mérnökök már régen bebizonyították, sőt, már Ronald Reagan, Bill Clinton és George W. Bush is hangsúlyozta az eljárás fontosságát, az eddigi kormányok mégis vonakodtak pénzt áldozni egy komoly beruházásra. Nem lehetett ugyanis tudni, hogy mennyi pénzt emésztene fel hosszú távon, nem is beszélve a megtérülési idő hosszáról. Barack Obama politikájának már a kezdetektől központi részét képezte a klímaváltozás elleni harc, így nem meglepő, hogy az első környezetkímélő erőmű felépítése az ő nevéhez fűződik. A projektet övező botránysorozat így nem pusztán a kivitelező céget érintette érzékenyen, de a kormánynak is komoly presztízsveszteséget okozott. Ezért, hogy megelőzze a súlyosabb károkat, Obama idén májusban bejelentette, hogy a jövő évi költségvetésben 3 százalékkal visszavágja a tisztaszén-technológia fejlesztésre félrerakott forrásokat.

Bár a kormány hivatalosan nem hátrált ki a szénerőműprojekt mögül, a beruházás sorsa még bizonytalan. Nagyon valószínű, hogy a Southern Companynak újabb komoly pénzbírságot kell befizetnie, a cégvezetés nyilatkozatai alapján azonban egyáltalán nem biztos, hogy képesek lesznek saját zsebből kifizetni a büntetést. Arra a továbbikban nem apellálhatnak, hogy a költségeket – ahogy eddig – áthárítják majd a helyi lakosokra, ahhoz ugyanis mostantól egy helyi bizottság szigorú jóváhagyására lesz szükség. Bár az erőmű körüli huzavona valószínűleg még hónapokig el fog húzódni, az egész esetnek van egy nagyobb jelentősége, ami túlmutat az erőmű sorsán: át kell gondolni, hogy a fosszilis üzemanyagok helyettesítése egyáltalán megoldható-e hasonló módszerekkel – zárta írását az amerikai lap.