Kereső toggle

Áldás és átok Rióban - Kockázatos üzlet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Augusztus 5-én rajtol a 2016. évi nyári olimpia Brazíliában. Habár olimpiát rendezni nem éppen egyszerű feladat, a riói előkészületekről szóló negatív hírcunamit, a helyi belpolitikai csatározásokat és gazdasági recessziót látva valószínűbb forgatókönyvnek tűnik egy botránysorozat, mint egy sikertörténet kibontakozása. Arról nem is beszélve, hogy a költségek már most több mint 50 százalékkal meghaladják a tervezett szintet.

A brazil olimpia költségei jelenleg egészen pontosan 1,6 milliárd dollárral kerülnek többe, mint kellene, noha az ország már második éve szenved a recessziótól – írta nemrég a The Financial Times (FT) egy friss oxfordi tanulmány alapján. Az elemzés arra is figyelmeztetett, hogy a túlköltekezések ellenére Rio de Janeiro még mindig sokkal olcsóbbnak bizonyul (a maga 4,6 milliárd dolláros büdzséjével), mint elődei, akár London vagy Barcelona.
Az ilyen megarendezvények költségeit és hozadékait előzetesen csak félrebecsülni lehet – állítják a szakértők. Az akadémikusok szerint pedig az olimpiarendezésnek nincs is közgazdaságilag értelme – írta erről korábban a Business Insider. A költségek rendre magasabbak, mint hisszük, a profit viszont rendre alacsonyabb, az eseményre felépített inrastruktúra sosem olyan, mint amit utána a hétköznapokban is szívesen használnánk, a szükséges biztonsági intézkedések pedig általában csak akadályozzák a helyi vállalkozások jövedelmezőségét.
„Amikor Rio jelentkezett az olimpiai tenderre, a brazil gazdaság jól teljesített. Ám ennek már lassan tíz éve” – teszi hozzá az FT. Az ország azóta súlyos krízisbe került, amit negatív növekedés és a költségek fedezetének teljes hiánya kísér. Ráadásul – a CNN Money és a Moody’s jelentése szerint – az olimpia nem is fogja kisegíteni az országot a bajból.
Az idézett oxfordi tanulmány 15 nyári olimpia adatait vetette össze az 1960-as római játékoktól kezdve napjainkig. Konklúzió: olimpiát rendezni az elképzelhető legkockázatosabb üzlet, amibe egy város (és ország) csak belevághat. A vizsgált rendezvények közül egyik sem tartotta az eredeti büdzsét, és szinte minden második megduplázta tervezett költségeit. A csúcstartó eddig London 15 milliárd dollárral (2012) és Szocsi 22-vel (2014). A legbotrányosabb pénzügyi terveket Montreál produkálta 1976-ban, 720(!) százalékos tévedéssel, a „legprecízebbek” pedig a kínaiak voltak 2008-ban, mindössze 2 százalékos eltéréssel. A kanadai metropolisz ezek után 30 évig nyögte az adósságait, a 2004-es  athéni olimpia pedig  – köztudottan – hozzásegítette Görögországot egy közel 10 évig tartó pénzügyi válsághoz.
Az átlagos költés egyébként 3,1–5,2 milliárd dollár közé tehető olimpiánként. (A Budapestet is érintő 2024-es olimpia költségeit például az egyik versenytársjelölt, Los Angeles csapata 4,1-4,6 milliárd közé saccolja.) A vendéglátók és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) azonban sosem őszinték ezen a téren – állítják az oxfordiak. „A brit kormány például közölte, hogy London a terveken belül teljesített, holott a valóságban 76 százalékkal lépte túl a pénzügyi kereteket. Rio esetében az egy sportolóra jutó költség 400 ezer dollárra lett tervezve, miközben az átlagos érték 600 ezer, Londonban pedig 1,4 millió volt a fej-kvóta” – olvasható a tanulmányban.
Ezek után nem is csoda, ha lassan már hálóval kell fogni a jelentkezőket a soron következő olimpiák megrendezéséhez. A Business Insider szerint például a 2022-es téli játékokat sem akarta senki igazán bevállalni. Már a 2014-es jelentkezési folyamat is drámaian alakult: a demokratikus országok sorra kiszálltak, így maradt Peking és a kazahsztáni Almati. Végül pedig az előbbi került ki győztesen a folyamatból.

Nem csodaszer

Az olimpia mindenképpen segíti majd a brazil infrastruktúra fejlődését, ám a turizmus időszakos felfutása sem húzhatja ki a gazdaságot jelenlegi – a 30-as évek óta a leghosszabb – recessziójából. A CNN Money cikke szerint Brazília gazdasági lejtmenetben is 7,1 milliárd dollárt költött a helyi infrastruktúra fejlesztésére (például vasútépítésre). Ez pedig jóval több, mint amit anno a futball-világbajnokság idején invesztált, habár az akkor 12 várost érintett.
2008 és 2014 között Rio bevétele a tengerentúli turizmusból közel egymilliárd dollárral nőtt – többnyire a 2014-es futball-világbajnokságnak köszönhetően. Most nyáron 400 000 turistát várnak a játékokra, így az idegenvezető cégek nagy versenyre számíthatnak. Az általános vélekedések szerint az olimpia jó hatással lesz a vendéglátásra és a helyi kereskedelemre, de gazdasági robbanást azért nem fog előidézni. A worldfinance.com idevágó írása szerint ráadásul a vendéglátó országnak mindig észben kell tartania, hogy ha ebben leszerepelnek, az bizony negatívan hat a turizmusuk jövőjére is.
És sajnos úgy tűnik, ezek a befektetések itt mit sem érnek: a brazil gazdaság tavaly 3,8 százalékkal esett, idén pedig „csak” 3,5-tel zsugorodik. Az IMF szerint pedig a gazdasági növekedés iránya 2017-ben sem lesz jobb. Brazilok milliói kerültek az utcára, a munkanélküliség kétszámjegyű. Tombol az infláció, a fizetőeszközük (a reál) pedig gyakorlatilag két év alatt elértéktelenedett. A recesszió miatt pedig még az is bekövetkezhet, hogy jóval kevesebb helyi megy majd el megnézni a játékokat, mint remélték.
Ráadásul a brazil kormány mintha elfelejtkezett volna néhány apróságról: az olimpiát anyagilag támogató cégek ugyanis masszív adókerülésbe kezdtek, ugyanakkor a kormányzat egyelőre nem tervezi, hogy a helyieknek ingyen részvételt biztosítana a versenyeken – az ott élők nagy bánatára. A brazil vezetésnek tehát ideje volna megerősítenie a kapcsolatát a helyi közösségekkel és megnyernie őket az „ügynek”, ha szeretnék, hogy a remélt bevételek tényleg befolyjanak – hangzik a jó tanács.

Osztani tudni kell

Hiába tehát a sok bevétel, a szervezéshez hatalmas pénzügyi és emberi (induló) tőke szükséges. Rio esetében pedig úgy tűnik, hogy elsősorban a helyi lakosok isszák meg a levét mindennek. A kedvező helyszínek és megoldások érdekében a kormány 385 családot telepített ki a tavalyi év során – nem éppen botránymentesen. Mindezt egy új gyorsforgalmi autóbuszvonal érdekében. Majd csúcsra járatták a belpolitikai káoszt, és vesztegetési ügyek miatt – három hónappal az olimpia előtt – felfüggesztették a brazil elnökasszonyt, Dilma Rousseffet.
De más hírek is borzolhatták az érintettek idegeit. A legfrissebb „skandalum” szerint a versenyen induló sportolóknak például majd közös tévén kell néznük a műsorokat, mert a szobájukban nem lesz készülék, és a VIP-részlegen is csak tradícionális ételeket (babot, rizst) szolgálnak majd fel a „szokásos” gourmet fogások helyett. De említhetjük még a nemrég beszakadt kerékpárutat is, amely egyelőre két ember életét követelete, viszont olimpiai versenyszámban is használták volna. Vagy felidézhetjük a hírhedt Guanabara-öböl sztoriját is, amelynek baktérium- és vírusfertőzöttsége miatt több nyomozás is indult, habár evezős versenyszámok helyszínéül szánják. És még ehhez jön a Zika-vírus jelenléte és beláthatatlan következményei, ami miatt 200 nemzetközi hírű szakértő kérvényezte a játékok elhalasztását, illetve áthelyezését – emlékeztetett a worldfinance.com összefoglalója.
A nemzetközi olimpiai büdzsék általában az operatív költségekről szólnak, és nem fedezik a tetemes, induló tőkeberuházásokat, mint például az olimpiai falu, a stadionok (Rióban éppen 12 darab), a médiaközpont létrehozását. Az illetékes NOB legfőbb feladata pedig a bevételek számontartása és elosztása. Becslésük szerint a bevételek 70 százaléka versenyek sugárzásából termelődik majd. Rio esetében pedig szerintük kétszer annyi pénz folyhat be, mint anno Athén esetében. A vonzó szponzorációs szerződések szintén komoly bevételt jelentenek ilyenkor. (A NOB becslései szerint 20 százalékot tesznek majd ki.) Rio esetében hivatalos nagyszponzor a Coca-Cola, a McDonald’s, a Samsung, a Panasonic és a Nissan is. A licensz- és marketingjogok pedig 300 millió dollárt hozhatnak a konyhára. A bevételek 10 százalékára azonban általában a NOB tart igényt – ez megy az adminisztratív kiadásokra –, míg a maradék 90 százalékból osztanak a 204 nemzeti olimpiai bizottságnak, és adnak a vendéglátó város költségeire is.