Kereső toggle

Lemond az indiai jegy-bankelnök

Rajan eddig bírta

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Raghuram Rajan 2016 szeptembere után már nem folytatja munkáját az Indiai Központi Bank élén. A nyilvánvalóan politikai támadások miatt visszavonulót fújó Rajan most kellően megrázta a nyugati elemzőket és – sokak szerint – India strukturális reformjait is veszélybe sodorta – olvasható a CNBC riportjában.

Rajan mindössze néhány napja jelentette be, hogy nem vállal még három évet az indiai jegybank élén, hanem inkább visszamegy az egyetemre tanítani és kutatni. Ezzel ő lesz a kilencvenes évek óta az első olyan központi bankvezér, aki egyetlen ciklus után abbahagyja a pályát.

Raghuram Rajan, aki korábban az IMF vezető közgazdászaként is dolgozott, igazi „rocksztárnak” számított a jegybankárok között, miután országában mérsékelte az elszabadult fogyasztói árakat, és stabilizálta a rúpia árfolyamát.

„Amikor hivatalba lépett 2013 őszén, az indiai gazdaság az előző évhez képest 2 százalékkal esett, a fogyasztói árak viszont közel plusz 10 százalékkal szárnyaltak, a rúpiát sújtó infláció pedig éppen 16,6 százalékos volt, miközben az államháztartás folyó deficitje a GDP 4 százalékát súrolta” – írta a CNBC elemzője. Ehhez képest három évvel később az ország gazdasági növekedése évi 9,6 százalék, az általános infláció 5,8 százalékos, a rúpia egy év alatt csak 4,7 százalékot veszített értékéből, és az államházartási hiány is a GDP 1 százalékára zsugorodott. Nem csoda, ha maga Marc Faber svájci sztárbefektető is úgy nyilatkozott egy helyen Rajanról mint „az egyetlen jegybankelnök, akiben megbízom”. Míg az amerikai üzletember, Jim Rogers szerint ő „minden bizonnyal a világ legjobb jegybankára”.

Ám még a kézzel fogható eredmények és a külső dicshimnuszok dacára is számos hazai kritika érte Raghuram Rajan munkásságát. Ezek pedig többnyire a jelenlegi miniszterelnök, Narendra Modi pártjának (BJP) konzervatív képviselőitől származtak.

(És egyelőre Modi sem vette védelmébe a távozni készülő bankvezért.)

Hivatalba lépése utáni első két évben Rajan kiemelten a magas kamatokra koncentrált, miközben a fogyasztói infláció kétszámjegyű volt. Ezzel azonban magára haragított jónéhány kormánypárti politkai döntéshozót, akik folyamatosan az alacsonyabb kamatokért kampányoltak.

A BJP ugyanis 2014-ben – amikor is a GDP-növekedés már évek óta 5 százalék alatt volt – úgy került hatalomra, hogy ígéretet tett: helyreállítja a növekedést, bevonzza a külföldi tőkét, és hozzá munkahelyeket is teremt.

A szigorú monetáris politika (vagyis a magas kamat és az alacsonyabb infláció) és a fogyasztói árak csökkenése azonban idővel meghozta gyümölcsét, és a jegybank több mint 150 bázisponttal csökkentette irányadó rátáját 2015 januárja óta. Persze ez a vita nem csak a kamatlábakról szólt. Az ötvenhárom éves Rajan arra kérte a felügyelete alá tartozó hitelintézeteket, hogy „tisztítsák ki a könyveiket”, azaz nyomást gyakorolt egy olyan területre (például a hitelezés), amelyet jellemzően a politika irányított. Emellett többször kritizálta a kormány szociális intézkedéseit, az urambátyám rendszeren alapuló kapitalizmust, a korrupt rendőri erőket és a jelenlévő vallási erőszakot. Ahogy erről egyik 2014-es beszédében is szólt: „Talán a rendszer azért tűri el a korrupciót, mert a dörzsölt politikusok jobban értenek ahhoz, hogyan ácsoljanak kerekeket a bürokrácia szekeréhez.”

A helyzet úgy elmérgesedett, hogy Subramanian Swamy parlamenti képviselő idén májusban azt kérte Moditól, hogy menessze Rajant, mondván, hogy a magas kamatlábak „tönkretették az ipart, és megnövelték a munkanélküliséget”. Később már Rajan személyét is támadta: kikezdte külföldi tanulmányait, amerikai kötődését. „Úgy dolgozik itt Indiában, hogy közben az Amerikai Egyesült Államok kormányának zöldkártyája is ott lapul a zsebében. Így aztán, a gondolkodását tekintve, nem is lehet teljes mértékben indiai” – mondta róla Swamy. (Rajan ugyanis minden évben átutazott Amerikába, hogy meghosszabbítsa az ottani munkavállalási engedélyét.)

Habár a nemzetközi porondon sokan reménykedtek a maradásában, távozása sem volt igazi meglepetés. „Tekintve az elmúlt hetek spekulációit és Narendra Modi hezitálását, sokan tartottak Rajan korai távozásától” – mondta Alastair Newton, az Alavan Business Advisorytól.

De távozásának egyik legégetőbb kérdése, hogy mekkora befolyása lesz ezután a kormányzatnak a monetáris politikára, azaz arra a területre, aminek – a nemzetközi stratégák szerint – alapvetően függetlennek kellene lennie? (Habár a politika és a jegybanki vezetés szembenállása nem újkeletű és nem is csak Indiára jellemző.) De menjünk tovább! Milyen indirekt üzenete van annak, ha egy „osztályelső” jegybankárt egyszerűen leléptetnek? Vajon a megkezdett strukturális reformok most végleg abbamaradnak a karizmatikus vezető nélkül? Rajan távozásával a nemzetközi befektetők aggodalmai tovább nőhetnek, hiszen Modi a kétéves kormányzása alatt eddig nem váltotta be a saját gazdasági ígéreteit. Rajan munkája nélkül pedig nagy kérdés, hogy egyáltalán képes lesz-e rá?

Szerencse, hogy Rajan számos szakmai lépését intézményesítette, azaz utódjának eleinte könnyű dolga lesz, hiszen az idei inflációs célt már kitűzték, a rossz banki hitelek kisöprését pedig csak le kell vezényelni. „A probléma nem is annyira az utódlással vagy az utód személyével van, hanem inkább India erősen megosztott politikai térképével” – nyilatkozta a CNBC-nek a J. P. Morgan egyik szakértője.

„A jegybankárok Japántól Európáig mind azon dolgoznak, hogy a gazdaság növekedjen, haladjon, miközben a politikusok rendre elmismásolják a szükséges reformokat. A jegybankok világszerte sokat tettek a gazdaság stabilizációjáért, most már a kormányzatoknak kellene átvenniük a stafétabotot és továbbfutni vele” – tette hozzá.

Információk szerint jelenleg hét jelölt neve is közkézen forog, mint Rajan utódja, Modi azonban még nem döntött róluk. A Citibank elemzői szerint a folytonosság megtartása lesz a legfontosabb, habár – ők is úgy látják – Rajan intézkedéseinek jó része már (szerencsére) visszafordíthatatlan. Elemzők többsége egyetért abban, hogy ez a bizonytalanság mindenképpen érződik majd az indiai piacokon. Amennyiben pedig az új bankelnök képes lesz jó egyensúlyt tartani a folytonosság és a változások vonatkozásában, a piacok és a makromutatók is könnyen helyrezökkenhetnek.