Kereső toggle

Bevándorlók Amerikában

Egyedül nem megy?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Amerikai Egyesült Államokban a bevándorlást támogatók és ellenzők aktuális vitájának középpontjában az áll, hogy vajon a bevándorlásból származó nemzetgazdasági megtakarítások vagy a terhelő központi kiadások a jelentősebbek. Meggyőző adatokat és statisztikákat természetesen mindkét oldal fel tud már mutatni – olvasható a The Wall Street Journal (WSJ) aktuális cikksorozatában.

Természetesen a bevándorlás politikai hatásairól is számos tanulmány készült az utóbbi időben. Tekintve, hogy a republikánusok részint a bevándorlást teszik felelőssé Amerika gazdasági problémái miatt, a demokraták pedig sikerrel állítják maguk mellé a letelepedett migránsokat, a téma a jelenlegi elnökválasztási kampány során is igen érzékeny.

Ám még a különböző politikai nézeteket valló közgazdászok is megegyeznek abban, hogy az amerikai gazdaság teljesítményét jelentősen visszavetette, amikor Mexikóból és más határ menti országokból tömegesen megindult az (illegális) bevándorlás – legutóbb néhány évvel ezelőtt.  Mivel a bevándorlók általánosságban alacsonyabban képzettek, mint az amerikai állampolgárok, a bevándorlás a munkaerőpiacon speciális kínálatnövekedést okozott, és így az alacsonyabban képzett amerikai munkások jövedelme megközelítőleg 10 százalékkal csökkent – állítja elemzésében a Harvard egyik kutatója. Ez, ha kis mértékben is, de hozzájárult ahhoz, hogy az a bizonyos bérolló, azaz az alacsony képzettségűek és a középosztály jövedelme közötti különbség, tovább nyíljon.

A bevándorlást támogatók azonban hangsúlyozzák: a bevándorlók éveken keresztül több módon is segítették az ország gazdaságát. Először is, a hazai munkavállalók egy része például magasabb pozíciókban helyezkedhetett el, míg a bevándorló munkavállalók oktatásán és egészségügyi költségein is sikerrel spórolt a kormány – írja a WSJ. További érv, hogy az olcsóbb bérek például az építőiparban olcsóbb kivitelezési költségekhez vezethettek. A cégek jobb árajánlatokat tehettek egy-egy új projekt megvalósítására, ami serkenthette az ipart, ami pedig (elméletben) új munkahelyeket is eredményezhetett.

A Kaliforniai Egyetem közgazdásza, Gordon Hanson viszont részletes tanulmányban mutatja be az érem másik oldalát: a bevándorlás alakulását Arizonában. 1990 és 2005 között a bevándorlók száma ötszörösére, megközelítőleg 450 ezerre emelkedett a délnyugati, határ menti államban. Az illegális bevándorlással kapcsolatos kiadások ügye hamar kulcsfontosságú politikai kérdéssé vált Arizonában. 2004-ben egy washingtoni, bevándorlással foglalkozó kutatócsoport felmérést végzett, és kiderült, hogy az illegális bevándorlók által megfizetett adóbevételek egyáltalán nem fedezik a bevándorlással kapcsolatos költségeket. Arizonának így évente 1 millárd dollár extra költséget generált az illegális bevándorlók oktatási, egészségügyi és büntetés-végrehajtási költsége.

Ennek hatására 2004-től a helyi kormányzat bevándorlást visszaszorító kezdeményezéseket vezetett be. Így többek között megvonta a bevándorlóktól a kormányzati támogatásokat, beleértve az ingyenes egészségügyi ellátást is (kivéve a sürgősségi ellátást). A bevándorlók nem igényelhettek kártérítést polgári perben, nem szerezhettek jogosítványt, nem kaphattak ösztöndíjat, továbbá szigorúbb büntetés-végrehajtási gyakorlatokat alkalmaztak velük szemben. Bevezették a kötelező „E-Verify” rendszert is, amelynek segítségével a társadalombiztosítási számmal nem rendelkező munkavállalókat kizárták a foglalkoztatásból. Ezen intézkedések mind hozzájárultak ahhoz, hogy illegális bevándorlók tömegei hagyták el Arizonát. Így 2007 és 2012 között az illegális bevándorlók száma – az USA-ban legnagyobb mértékben! – 40 százalékkal csökkent, jelentős növekedés a számukban pedig azóta sem tapasztalható. (Más források szerint viszont 2009 és 2014 között több mint 140 ezer mexikói migráns tért haza az USA-ból, így jelenleg már összességében többen mennek, mint jönnek – olvasható az amerikai Pew Research Center honlapján.)

A migránsok kivándorlása következtében a kapcsolódó kormányzati költések is jelentősen csökkentek Arizonában. Bár a bevándorlók gyermekeinek beiskolázásáról pontos adatok nem állnak rendelkezésre, az angol tanfolyamokra beiratkozók száma 2008–2012 között 150 ezerről 80 ezerre csökkent. Ez a csökkenés évente 350 millió dollár megtakarítást jelent az államnak. Ugyanezen időintervallum alatt a nem amerikai állampolgárok sürgősségi ellátásának költsége 37 százalékkal, azaz 60 millió dollárral csökkent. A bevándorlókhoz kapcsolódó büntetés-végrehajtási költségek pedig 11 százalékkal csökkentek. Az arizonai munkaerőpiacon is új helyzet állt elő. Eddig az alacsony képzettséget igénylő munkáknak megközelítőleg 10 százalékát töltötték be a bevándorlók, az ő hiányukban a munkaerő-piaci kereslet megnövekedett, ami ebben a szektorban átlagosan 6 százalékos béremelkedést eredményezett. A központi statisztikai hivatal szerint a helyi mezőgazdaságban 10 százalékkal, az építőiparban pedig 15 százalékkal nőttek a bérek. A munkáltatóknak ma újra több erőfeszítést kell tenniük, hogy megfelelő munkaerőt találjanak, így az alapbér emelésével kénytelenek a megbízható munkavállalókat megszerezni. Az emberek már nem állnak sorba munkáért, a munkáltatók újra álláshirdetéseket kénytelenek feladni. Ma a friss diplomások az építőiparban akár 40 százalékkal magasabb órabért is kaphatnak, mint néhány évvel korábban. A mezőgazdaságban viszont helyenként már munkaerőhiánnyal küzdenek a képzettséget nem vagy alig igénylő munkakörökben. Itt a gazdák egyre inkább a gépesítést, illetve ennek megfelelően a magasabban képzett szakemberek alkalmazását tervezik.

A fentebb említett politikai tanulmányok szerint pedig a demokraták még egy mérsékelt bevándorlási ütem mellett is növelni tudják a szavazóbázisukat, hiszen a szavazópolgárrá váló bevándorlók többnyire rájuk adják le a voksukat. A bevándorlók számának nagymértékű növekedésével azonban a republikánusokra leadott szavazatok száma is növekszik, hiszen a bevándorlásellenes amerikai polgárok „létszáma” is egyre nő.

A két tendencia egymásnak egyben ellent is mond, így a szavazás végeredményénél kérdéses, hogy melyik hatás érvényesül majd jobban. A központi statisztikai hivatal adatai szerint a szavazati joggal rendelkező bevándorlók 353 kerületben támogatják a demokratákat, és csupán 55 kerületben  a republikánusokat. A szavazópolgárrá nem váló bevándorlók pedig – közvetett módon, az amerikai polgárok aggodalmait növelve – a republikánusok malmára hajtják a vizet. Bármelyik szcenárió érvényesüljön is, ha a pártok felül- vagy alulbecsülik a bevándorlás hatásait, akkor komoly meglepetések érhetik őket az idei választások során – summázza a WSJ írása.