Kereső toggle

Drámai szakadék a szegények és a gazdagok között

Szűkülő elitklub

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Világszerte nagy megdöbbenést váltott ki az a néhány hete nyilvánosságra hozott gazdasági tanulmány, amely szerint drámai mértékben nőtt a szakadék a szegények és a gazdagok között. Ugyan a különféle gazdasági adatok és kimutatások jelentősen árnyalhatják ezt a képet, annyi azonban bizonyos: a társadalmi különbségek globális növekedésével szemben egyelőre kevés igazán hatékony eszköz áll a rendelkezésünkre.

Ma a leggazdagabb 62 magánszemélynek együttesen annyi vagyona van, mint a világ szegényebb felét kitevő több mint 3,6 milliárd embernek – áll az Oxfam non-profit szervezet legutóbbi jelentésében. (Lásd erről bővebben keretes írásunkat!) A változás üteme szintén megdöbbentő: 2010-ben ugyanehhez az arányhoz még 388 szupergazdag kellett. Így elmondható, hogy ennek a 62 személynek a vagyona 2010 óta 44 százalékkal, azaz 542 milliárd dollárral emelkedett, miközben a világ szegényebbik felének vagyona majdnem ugyanilyen arányban zsugorodott. Az Oxfam nemzetközi szintű felmérését pedig csak megerősítette az az éppen a napokban Németországban publikált másik kutatás, amely a legerősebb gazdasági alapokkal rendelkező európai ország egyenlőtlenségeire mutat rá. A kép itt is kiábrándító: a német háztartások 10 százaléka rendelkezik a teljes német vagyonállomány több mint felével (nettó értékben!) – állítja a helyi szociális ügyekért felelős minisztérium. Ez majdnem 10 százalékos különbség a kilencvenes években tapasztalt állapotokhoz képest. Lényeges azonban, hogy ez a kimutatás kihagyta a képből az alsóbb rétegeket vélhetően sokkal jobban sújtó adósságokat és egyéb kötelezettségeket (mint például egy lakáshitel).

Az Oxfam nemrég megjelentetett tanulmánya arra is rámutat, hogy ezek a különbségek gyorsuló ütemben növekednek világszerte. Tehát az egész földkerekségre kiterjedő felmérés szerint a világ 62 leggazdagabb embere éppen annyi vagyonnal rendelkezik, mint a teljes népesség fele. De talán ennél is drámaibb a felmérésnek az a része, amely arról értekezik, hogy a világ lakosságának leggazdagabb egy százaléka több vagyonnal rendelkezik, mint a maradék 99 százalék. Tehát 70 millió ember jóval gazdagabb, mint az őket követő 7 milliárd.

A fenti számadatok valószerűségét természetesen sokan kétségbe vonták. Egyesek szerint a gazdasági adatok arányos összevetése eleve óriási problémába ütközik még egy országon belül is, pláne egy globális kimutatás során. Mások szerint pedig semmi másról nincs szó, mint tőről metszett hangulatkeltésről a gazdagokkal szemben – ahogyan az már az emberi történelemben oly sokszor megtörtént. Tény és való, hogy az Oxfam – mint nonprofit szervezet – legfőbb célkitűzése éppen a szegénység teljes felszámolása, így elképzelhető a szervezet elfogultsága a téma kapcsán.

Ami a német adatok valóságtartalmát illeti, egyes szervezetek mutatói egyáltalán nem igazolják a különbségek – legalábbis ilyen drámai mértékű – növekedését. Egy német szervezet, a DIW (Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung) szerint például Németországban még csökkenhetnének is a mérhető egyenlőtlenségek, amennyiben a nyugdíjjuttatásokat is figyelembe vennék a statisztikák. Egy másik szervezet, az IW (Institut der deutschen Wirtschaft Köln) szerint pedig – a 2008-as gazdasági válság előtti állapothoz képest – bizonyos időszakokban kevésbé volt kitárva az a bizonyos „szegénységi olló”.

Való igaz, hogy az adatok becslése és az egyes mutatók figyelmen kívül hagyása jelentősen fals képet eredményezhet. Mégis, ha a legnagyobb nemzetközi szervezetek statisztikáit is végignézzük, úgy tűnik, az Oxfam mégsem jár túl messze az igazságtól. Az OECD és a Credit Suisse szerint például Németországban még jelentősebb az aránytalanság a vagyon eloszlása tekintetében, mint a minisztérium fenti kimutatása szerint. Ráadásul még az olyan „mintaországokban” is hasonló a helyzet, mint Svédország vagy Dánia: a magát egyes társadalmi kérdésekben a „nagy igazságosztónak” tekintő Svédországban a társadalom legfelsőbb 10 százaléka rendelkezik a vagyon 72 százalékával! Dániában sem sokkal jobb a helyzet, itt ez az arány 67 százalék.

Az első világháborút megelőző évtizedekben drámai egyenlőtlenségek alakultak ki a társadalmakban. A vagyoni egyenlőtlenségek hatalomkoncentrációt is eredményeztek, ezt jól mutatta a világméretű gyarmatbirodalmak létrejötte. A különböző nemzetközi megállapodások és a globális gazdaság kialakulása (kialakítása?) részben éppen az ilyen egyenlőtlenségek elkerülését célozta meg – úgy látszik, kevés sikerrel. A szakemberek szerint a „klasszikus Jolly Joker”-en kívül nem sok más eszköz áll rendelkezésre a helyzet kezelésére. Ez az ütőkártya pedig nem más, mint az adózás. Az Oxfam az egyenlőtlenségek kialakulásának okaként az igazságtalan adóztatást és – mindenekelőtt – az adóelkerülést jelölte meg. A nagy nyereségeket a mamutvállalatok adóparadicsomokba menekítik, így spórolva milliárdokat – egyúttal pedig kivonva ezeket az összegeket az állami újraelosztó gépezetből. Az adókat ugyanis a nyugati államok nem csak saját működési költségeikre használják fel. Az állami bevételek egy jelentős részét – éppen az egyenlőtlenségek enyhítése érdekében – szociális alapon osztják szét a társadalomban. Megoldásként a vagyonadók és szigorúbb adóztatási szabályok bevezetését javasolják a szakemberek. A szigorú adóztatás és jogi korlátok felállítása azonban jelentős mértékben korlátozza a gazdasági szabadságot. Ami viszont – ördögi kör – ugyancsak a társadalmi mobilitást, azaz az alsóbb rétegek felemelkedését akadályozza.

A 62 fős élcsoport

Mit tudunk a mai világgazdasági elitről? A világ leggazdagabb 62 emberének listáján egyértelműen az amerikaiak dominálnak.
A lista majd felét teszik ki az USA szupergazdagjai (összesen 571 dollármilliárdos él ott), élükön természetesen a világ leggazdagabb emberével, Bill Gatesszel.
A világon jelenleg mintegy 12 millió dollármilliomos él, de közülük csak 2325 a milliárdos. Így elmondható, hogy ők a világ populációjának kevesebb mint 1 százalékát adják, miközben a világ vagyonának 40 százalékát az ellenőrzésük alatt tartják.
A dollármilliárdosok 60 százalékára igaz, hogy a vagyonukat maguk grundolták és nem örökölték.
Bill Gates például minden másodpercben 250 dollárral gazdagodik, azaz 20 milliót keres naponta, és 7,8 milliárd dollárt egy egész évben.
Ha Gates egy ország volna, akkor a világ 37. leggazdagabb állama lenne. 90 éves koráig – vagyis 31 éven keresztül – napi 6 millió dollárt kellene elvernie ahhoz, hogy végleg tönkremenjen.
Viszont, ha minden embernek a Földön adna 10 dollárt, akkor is maradna neki körülbelül 2,26 milliárd.
Érdekesség még, hogy az arab államokat csak egyetlen személy képviseli a listán: Bin-Talal Alsaud, Szaúd-Arábia hercege.
A listán messze a legfiatalabb Mark Zuckerberg (31).
Emellett szép számmal képviseltetve van a női nem is, a kilencedik helyen a leggazdagabb franciával, az immár 93 éves Liliane Bettencourt-ral, aki a L’Oréal tulajdonosa.
Minden bizonnyal nem lesz gond a nyugdíjas évekkel a Walton-családban sem: összesen négyen (!) kerültek fel a listára, mindjárt az első 15 helyezett közé.
Így igazán hálásak lehetnek a már elhunyt Sam Waltonnak, aki 1962-ben megalapította a Wal-Mart Stores kereskedelmi láncot.
Ott van a listán még természetesen Warren Buffett, George Soros, valamint az újabban az amerikai elnökjelöltséggel is kacérkodó Michael Bloomberg. (Forrás: Oxfam, Economy Trivia)