Kereső toggle

OPEC-csúcs

Turbó üzemmódban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem sikerült megegyeznie az új kitermelési plafonról az OPEC (Kőolaj-exportáló Országok Szervezete) tagjainak a múlt pénteken tartott bécsi találkozón - tudósítottak a nemzetközi sajtóorgánumok. Így gyakorlatilag mindenki annyit termel, mint eddig, azaz marad a baljós  túltermelés.

Utoljára 2011-ben történt, hogy megállapodás nélkül álltak fel az asztaltól a felek. Akkor Szaúd-Arábia – a kartell de facto vezetője – győzködte a csoportot, hogy növeljék a kitermelést az éppen dúló líbiai polgárháború „árrobbantó” hatására hivatkozva, ám támogató nélkül maradt. A mostani közgyűlést követő hét elején viszont az olajárzuhanás drámai módon folytatódott és csaknem hétéves mélypontra esett, így már nemcsak az amerikai WTI (West Texas Intermediate) nyersolaj hordónkénti ára van 40 dollár alatt, de a Brent is közelíti ezt a szintet. Mint ismeretes, az olajárak majdnem megfeleződtek az elmúlt 18 hónap alatt, ami nem kis veszélybe sodorta az OPEC-országok költségvetését. Míg a találkozó idején a Brent hordója 43 dollár körül járt, a Goldman Sachs előrejelzése szerint ez még tovább is eshet, akár a hordónkénti 20 dollárig, ahogy erősödik a túlkínálat, és vészesen fogynak az olajtárolási lehetőségek – írta a Reuters.

Újabb megállapodás híján ugyanis – ami egyébként az előzetes várakozások alapján nem volt túl meglepő – a tagországok által az előző közgyűlésen elfogadott napi 30 millió hordós termelési küszöb maradt érvényben, amit így sem tudtak betartani az érintettek, hiszen rendre napi több mint 31 millió hordó olajat termelnek. A pénteki találkozó eredményeként tehát folytatódhat az árháború, miközben a nemzetközi olajpiac már így is erősen túltelített.

Erre emlékeztette többek között az OPEC tagjait az iráni olajipari miniszter, Bijan Zangeneh is. Zangeneh közölte, hogy addig nem hajlandók további kitermelési korlátozásokat elfogadni, amíg Irán vissza nem kapja az elmúlt évek nyugati szankciói miatt elveszített piaci részesedését. (Az Iránnal kapcsolatos szankciók feloldása egyébként 2016-ban esedékes.) Az iráni delegáció már a találkozó előtt világossá tette álláspontját: legalább egymillió barrellel (vagyis a globális fogyasztás egy százalékával) növelik a napi termelésüket, miután a szankciókat feloldják. (Habár a globális termelési többlet már így is napi 2 millió hordó felett jár.)

Abdullah al-Badri, az OPEC főtitkára így nyilatkozott: nem tudtak megegyezni, mert nem tudták megbecsülni, hogy Irán mennyi olajat dobna piacra a fennálló szankciók miatt. Badri igyekezett menteni a mundér becsületét, mondván: az OPEC továbbra is erős, mint mindig. A teremben ülő újságírók viszont – a Reuters szerint – csak „hangos nevetéssel” jutalmazták érte. Az Allianz Global Investors egyik elemzője, Chris- topher Wheaton szerint az OPEC úgy működik, mint egy „diszfunkcionális család”, amelyben alapvetően mindenki járja a maga útját, csak most egy évben egyszer összejöttek egy kicsit.

A jelenleg is érvényben maradt kvótákat egy évvel ezelőtt szintén a szaúdiak nyomták át a többieken, hogy megvédjék a saját piacukat a kitermelés visszafogása helyett, hiszen abban reménykedtek, hogy így térdre kényszerítik az olyan magas költségen kitermelő szereplőket, mint például (és elsősorban) az USA, a maga palaolajával. Az idei évre a szaúdi olajügyi miniszter viszont azt ígérte, hogy mindenkit készek meghallgatni. A Reuters helyi forrásai szerint a tanácskozás első óráiban még úgy tűnt, hogy a miniszterek a plafon megemelését hagyják jóvá, ami például a 13. visszatérő OPEC-tag, Indonézia számára is napi 31,5 millió hordót jelentett volna a korábbi 30 helyett. A hangulat azonban hirtelen a visszájára fordult, de nem tudni, hogy mi történt pontosan a zárt ajtók mögött.

Hiába hegyezték a fülüket az elemzők a közgyűlést megelőző napokon, hogy valamiféle hiteles információmorzsát kapjanak, az előzetes pletykák mind egymással ellenkező irányba mutattak. De elsősorban azok tévedtek, akik bármiféle új egyezményben reménykedtek. A The Wall Street Journal cikke szerint a szaúdiak és a Perzsa-öböl királyságai készek lettek volna csökkenteni a kitermelésüket, de csak akkor, ha Irán, Irak és Oroszország is csatlakozik hozzájuk. A CNBC riportjában megszólaló szakértők viszont azt várták, hogy a közel-keleti olcsón termelő országok tovább növelik a kitermelésüket. Tudniillik – tették hozzá – ha a vágás mellett döntenek, utána még nehezebb eldönteni, hogy ki legyen az „áldozat”. Arról nem is szólva, hogy döntésükben mindig szerepet játszanak az OPEC-en kívüli szereplők is.

A szaúdiak például csak akkor vágtak volna, ha ezt a többi partner is követi. De miután Irán közölte, hogy mindenképpen emel, Irak és Oroszország pedig egyáltalán nem tervezi a csökkentést, miért tennék ezt pont ők? Mint ismeretes, a ’80-as években Szaúd-Arábia jelentősen visszafogta a kitermelését, és ezek után 25 évébe telt, mire visszanyerte piaci pozícióit – emelte ki a CNBC. Ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy az OPEC szegényebb tagjai majd a termelés visszafogása mellett érvelnek, hiszen őket teszi leginkább tönkre a kialakult árverseny.

A jelenleg is igen erős dollár pedig tovább nyomhatja lefelé az olajárakat, tekintve, hogy a nyersolaj-befektetők most inkább a több profittal kecsegtető devizára cserélnék a megvásárolt árut. Ami a keresleti oldalt illeti, jövőre Kína várhatóan megduplázza a nyersolaj felvásárlását, tekintve, hogy tavaly nyár óta több mint 60 százalékkal esett annak piaci ára. Elemzők szerint Kína 70-90 millió hordó olajat tesz majd hozzá a készleteihez, hogy létrehozza a saját „stratégiai petróleumtartalékát”.

A találkozót követő sajtótájékoztatón az OPEC elnöke, Emmanuel Ibe Kachikwu elegánsan úgy fogalmazott, hogy a kartell a „kivárás és megfigyelés” stratégiájában állapodott meg, és legközelebb 2016 június elején ülnek össze újra. Ennél korábban csak akkor üléseznek, ha a piaci folyamatok ezt megkívánják – tette hozzá. Ez utóbbira viszont egyesek szerint nem lesz túl nehéz okot találniuk.

 

Amit az OPEC működéséről tudni érdemes

Piaci befolyás
A 12 OPEC-tag a tavalyi év során mindössze 4,4 százalékát adta a világ össztermelésének, habár területileg lefedik a szárazföld negyedét. Ellenőrzésük alatt tartják az olajtartalékok 73 százalékát, és évek óta úgy befolyásolják az olajpiacot, hogy a kitermelési szintekkel trükköznek. Ennek köszönhetően óriási befolyásuk van a világgazdaságra.
Indonézia és Irán
Indonézia eredetileg 1962-ben lett az OPEC tagja, majd 2009-ben elhagyta a kartellt. Idén annak (hiú) reményében tér vissza a közgyűlésbe, hogy a csoport megemelje a kitermelési kvótáját, ami jelenleg nincs összhangban a gazdasági teljesítményével. A nemzet, amelynek kedvéért pedig biztosan nem tenne egyetlen lépést sem az OPEC, az Irán. Irán konkrét kérése, hogy a tagok vágják vissza a kitermelésüket annak érdekében, hogy az Iszlám Állam is piacra léphessen a közeljövőben. A szaúdiak és a Perzsa-öböl országai ezt elutasítják, miközben az USA és a nyugati hatalmak az Irán elleni olajszankciók feloldását tervezik az iráni atomprogram féken tartásáért cserébe.
Külső szövetségek
Sokan abban látják a kitermelési válság megoldását, ha Szaúd-Arábia sikeresen szövetkezik Oroszországgal. A világ két legnagyobb olajkitermelője ugyanis szorosabbra fűzte a kapcsolatot az elmúlt években. A szaúdiak 10 milliárd dollárt fektettek különböző infrastrukturális és energetikai projektekbe Oroszországban. Továbbá nemrég grundoltak egy munkacsoportot is, amely arra hivatott, hogy a két ország gáz- és olajügyi együttműködéseit menedzselje. Sokak szerint azonban ennek a szövetségnek a működőképessége erősen kétséges, tekintve, hogy a szaúdiak és az oroszok jelenleg ellentétes oldalon állnak a szíriai polgárháborúban. Továbbá az is kezdi elmérgesíteni a viszonyt, hogy miközben Oroszország egyre többet exportál Kínába a „Szibéria Ereje” nevezetű vezetékén, addig Szaúd-Arábia folyamatosan „tilosban jár”, amikor Lengyelországgal vagy más európai államokkal kokettál.