Kereső toggle

Nigéria: Kína nyomdokain

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vajon sikerülhet-e Nigériának olyan pályát befutnia Afrikában, mint amilyet Kína esetében figyelhetett meg a világ az ázsiai kontinensen? A BBC legutóbbi helyszíni riportja erre kereste a választ.

Az írás apropóját az adta, hogy a BBC riportere nemrég költözött Pekingből Lagoszba, Nigéria korábbi fővárosába, amely nemcsak az ország legnagyobb városa, hanem egyben Kairó után Afrika második legnépesebbje is. A költözés iránya azonban nem tartozik a leggyakoribbak közé. A szerző viszont – ennek ellenére – egyaránt észlelt rengeteg hasonlóságot és különbözőséget is a két város között.

Mindkét országról elmondható, hogy a saját kontinensük legnépesebb országai, és egyúttal a gazdaságuk is a legjelentősebb erőt képviseli az adott földrészen. Kínával ellentétben azonban Nigéria relatív gazdasági erejéről kevesebbet hallani: az egész kontinens vásárlóerő-paritáson vett GDP-jének több mint negyedét adja a Niger folyóról elnevezett ország. Gazdasági szempontból a földrész legnagyobb országává 2013-ban vált, amikor évtizedek után első alkalommal előzte meg hivatalosan is a Dél-Afrikai Köztársaságot. Ez részben annak köszönhető, hogy 1990 után újra kiigazították a saját GDP-adataikat, és javítottak azok pontosságán.

A Kína és Nigéria közötti hasonlóságokat nemcsak külső szemlélődők veszik észre, hanem úgy tűnik, hogy a nigériaiak is egyre hajlamosabbak a két ország közötti párhuzamok hangsúlyozására. A szerző ezt az új nigériai kormány beiktatási ünnepségével szemlélteti, ahol a megnyitó beszédben említésre került a kínai nagy fal, méghozzá feltehetőleg olyan értelemben, hogy a kínaiaknak sem volt elég felépíteniük a falat, hanem ezen felül még biztosítaniuk kellett azt is, hogy a kormány és az emberek ne legyenek megvesztegethetőek. Ezzel a felvezetővel aztán a BBC újságírója el is jut az ország egyik komoly problémájának azonosításához, amely akadályt képezhet a siker elérésében, vagyis a korrupcióhoz. Ahogyan írja, Nigériában bevett dolog „levágni a sarkokat”, azaz eltulajdonítani az állami pénzeket.

A szerző ezt legplasztikusabban azzal szemlélteti, hogy Lagoszt a generátorok városának nevezi, mivel az ország eddig képtelen volt rendbe tenni az elektromos hálózatát, s emiatt ma is gyakoriak (még a reptereken is!) a többórás áramkimaradások. Bár korábban is voltak arra törekvések, hogy kiépítésre kerüljön az infrastruktúra az országban, de az erre szánt összegek leggyakrabban korrupt hivatalnokok és állami vezetők zsebében landoltak.

A megfelelő infrastruktúra hiánya jól látszik az ország gazdasági szerkezetén is: a GDP közel 40 százalékát adja a mezőgazdaság, 20 százalékát az ipar és csak közel 40 százalékát a szolgáltatói szektor (2014-es becsült adatok alapján). Emellett pedig beszédes az a tény is, hogy (2013-as adatok alapján) a lakosságnak körülbelül 70 százaléka él a szegénységi küszöb alatt.

Ugyanakkor azt is kiemeli a cikk írója, hogy az embereket – Kínához hasonlóan – egészen különleges vállalkozói szellem jellemzi, kezdve az utcai árusoktól a kisboltok üzemeltetőin keresztül egészen a nagyvállalatok vezérigazgatóiig, amelynek köszönhetően a mostoha körülmények ellenére is képesek a növekedésre. Újságíróként pedig különösen szembeötlő változás volt számára, hogy szemben a kínaiakkal, akik rendkívül szűkszavúan szoktak nyilatkozni – és emiatt hosszasan kell értelmezni az általuk elmondottakat, hogy vajon mire is gondolhattak –  a nigériaiakból csak ömlik és ömlik a szó, és inkább az okoz problémát, hogy a sok információ közül a lényegeseket (és valósakat) megtalálja a hallgató. Amikor azonban velük beszélget az ember, akkor látja csak igazán, hogy mennyire vágyakoznak a Kína által befutott pálya hazai megvalósítására. Ehhez pedig maguk is érzik – a fejlődés elindulásához nélkülözhetetlen – infrastrukturális beruházások megvalósításának szükségességét.

A nigériai író, Chinua Achebe szavait idézi a BBC riportere, amikor arról ír, hogy „a nigériai probléma abban áll, hogy az ország vezetőiből hiányzik az akarat és a képesség arra vonatkozóan, hogy felnőjenek a felelősséghez és a személyes példaadás kihívásához, amelyek az igazi vezetőket fémjelzik”.

Úgy tűnik, hogy ebből a szempontból is fordulóponthoz érkezhet az ország Muhammadu Buhari, az egykori ezredes idei megválasztásával, aki kikezdhetetlen őszinteségéről és integritásáról híres. (A 73 éves politikus korábban többször, de sikertelenül indult, legutóbb viszont a szavazatok 54 százalékával nyert, azaz 2,5 millió szavazattal kapott többet, mint a hivatalban lévő vezető.) Most tőle várják az emberek azt, hogy az oly régóta áhított építkezések és fejlesztések beinduljanak, és többé ne korrupt hivatalnokok nyúlják le a közpénzeket. Sok millió ember várakozása nyomja most Buhari államfői vállait, és kérdés, vajon el tudja-e ezeket hordozni, és sikerre tudja-e vinni az országot. Az biztos, hogy az a tény, hogy évente kétmillió nigériai lép be újonnan a munkaerőpiacra, sürgető megoldás után kiált, hogy ezt az ország egyfajta „demográfiai osztalékként”, és ne demográfiai katasztrófaként élje meg. Bár az újságíró ellenérveket is lát maga előtt, mégis amellett teszi le a voksát, hogy megfelelő vezetéssel Nigéria sikerrel járhat.