Kereső toggle

Magánvagyon állami támogatással

Tony Blair birodalma

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tony Blair volt miniszterelnök nemrég azzal borzolta a kedélyeket, hogy egy CNN-interjúban meglehetősen bűnbánóan nyilatkozott az iraki háborúról, holott tizenéve még nagy támogatója volt a katonai beavatkozásnak. Ezzel most újra reflektorfénybe került a volt politikus, akinek 2007-es leköszönése óta rekordméretűre nőtt a magánvagyona – olykor nem csekély adófizetői támogatással.

Blair néhány hete bocsánatot kért amiatt, hogy az iraki háborút megelőző hírszerzési adataik nem voltak helyesek, valamint elismerte, hogy az iraki háború vezetett közvetett módon az Iszlám Állam felemelkedéséhez – tudósított az említett interjúról a The Guardian. A volt brit miniszterelnök tulajdonképpen már sokadszor kért elnézést a Szaddám Husszein 2003-as eltávolítása utáni hibák miatt, ezzel azonban még nem győzött meg mindenkit. Sokan úgy vélik, ez is csak egy retorikai húzás, amivel most az éppen megjelenés előtt álló, tényfeltáró „Chilcot-riportot” akarták beelőzni, ami minden bizonnyal jogos kritikával fogja illetni a volt kormányfőt, akit azóta már a világ egyik legjobban fizetett szónokaként és politikai tanácsadójaként tartanak számon.

Blair karrierváltásának mikéntje egyáltalán nem kirívó, hiszen a leköszönő államfők, kormányzati intézményvezetők általában tanácsadói karrierbe kezdenek (mint az egykori amerikai jegybankelnök Ben Bernanke), vagy saját – általában pénzügyi – vállalkozást indítanak (mint a volt francia elnök Nicolas Sarkozy magántőke alapja), esetleg mindkettőt egyszerre. Blair utóéletét viszont viszonylag gyakran éri kritika és talán nem is alaptalanul. A The Telegraph 2015-ös feltáró cikksorozata alapján kiderült, hogy Tony Blair előszeretettel osztogatja tanácsait diktátor-aspiránsoknak (azaz nem éppen liberális államok vezetőinek), miközben közel-keleti ENSZ-különmegbízottként a térség békéjét próbálta elősegíteni. (Igaz, ez utóbbi posztjáról idén ünnepélyesen lemondott.)

Tony Blair 1997 és 2007 között volt az Egyesült Királyság miniszterelnöke és 1994-től a Munkáspárt vezetője. Bár népszerűsége 2007-re erősen megkopott, leköszönése után hatékonyan tudta kamatoztatni kvalitásait az üzleti és tanácsadói világban. Posztpolitikusi karrierjét még 2010-ben megjelent memoárja sem tudta megtörni, habár komoly bojkottfelhívások közepette került a polcokra. A díszbemutatóra az említett ellenállás miatt nem is ment el, ám a könyvéért 4,6 millió font jogdíjban részesült. Már akkor úgy tartották számon, mint a „világ egyik legjobban fizetett szónokát”, akiért sorban állnak a neves rendezvények szervezői. Sajtóbecslések szerint a volt brit kormányfő – csak ezzel a tevékenységével – több mint 15 millió fontot keresett 2007 és 2010 között.

Gyakran megfordul itt-ott

A memoár kiadása azonban csak a kezdet volt. 2010 májusa és 2012 ősze között Blair tiszteletét tette a fél glóbuszon. Argentína, USA, Kanada, Arab Emirátusok, Ausztrália, Omán, Jordánia, Izrael, Katar, Kína,  Kazahsztán és Burma is szerepelt az úticéljai között. Ezek közül Izraelt, az Emirátusokat, Katart, Kínát és Kazahsztánt 2012-ben például egy hét leforgása alatt érintette. Körútjain előszeretettel használja a kormányzati és egyéb magánrepülőgépeket – legyen az amerikai iparmágnásé vagy afrikai bányatulajdonosé. Utazásai során többnyire jótékonysági ügyeket és magán üzleti tevékenységeket bonyolít.

Blair jó néhány emberét kapták lencsevégre nemrég Tiranában (többek között még felesége jogi cége, az Omnia Strategy képviselőit is) amint „munka után szimatoltak”, miközben a volt brit miniszterelnök éppen tanácsadónak szegődött az albán kormány mellé. Később az albániai brit nagykövet is hivatalos jelentésben tudatta, hogy a volt kormányfő tanács-adói csapatot gründol a helyi kormány számára „külső forrásokból”.

Ahol megfordul, ott csakis a legszebb hotelekben éjszakázik. Így például Abu-Dzabiban 7000 fontért töltött el egy éjszakát, a katari Four Seasons-ben Blair egész csapata napi 600 fontért vendégeskedett fejenként, míg a pekingi szálloda elnöki lakosztályában 4000 fontért hajtotta álomra a fejét. Így aztán nem meglepő, hogy egyesek szerint üzleti útjai során 57 millió fontot költött el 4 év alatt.

Kellemeset a hasznossal

Utazásaira közel 12 fős kíséretet visz magával. Az ő feladatuk a helyszínek feltérképezése, a találkozók megszervezése. Ezen kívül minimum egy tucatnyi fegyveres londoni rendőr (Metropolitan Police) is vigyáz rá, akik gyakran szintén az ötcsillagos hotelekben vannak elszállásolva. Ez szigorúan véve azt is jelenti, hogy a brit adófizetők heti 16 ezer fonttal támogatják a volt miniszterelnököt üzleti birodalmának kiépítésében. Dokumentumok igazolják – írja a The Telegraph –, hogy miközben Blair magánemberként egy hét alatt 5 országban fordult meg, 14-16 ezer fontnyi közpénzt füstölt el.

Blair – úgy látszik – nehezen tud elszakadni a Világbanktól, amelynek 2007-ben majdnem elnökévé választották. Ugyanis most éppen a román kormány mellett tanácsadóskodik egy, a Világbankkal kötött 1,1 millió fontos szerződésnek köszönhetően. A Világbank megvédte Blairt, miszerint cége adta a „legversenyképesebb árat és szakmaiságot”, míg Blair szóvivője szerint a munkájuk itt „nem a profitról szól”.

Blair romániai megbízatása mellett még közel-keleti ügyekben is dolgozik a Világbanknak. Továbbá, miközben csábító kereskedelmi ügyleteket köt Abu-Dzabiban, közben az Emirátusokkal a Közel-Keleten is tárgyal mint hivatalos világbanki küldött a palesztinok anyagi támogatásáról. Habár Blair ezt határozottan tagadja, egy volt nagykövet szerint a világbanki pozíciója mögé rejtőzve tárgyal magán üzleti ügyeket a közel-keleti kormányokkal. Tény azonban, hogy 10 év után, miután utoljára lépett ki miniszterelnökként a Downing Street 10. ajtaján, pontosan ugyanezen a napon lett az ENSZ, az EU, valamint az USA és Oroszország közös közel-keleti különmegbízottja.

Diktátorok tanácsadója

Habár Blair a miniszterelnöksége idején buzgón támogatta az iraki és afganisztáni katonai szerepvállalásokat, leköszönése után már nem tartózkodott attól, hogy együttműködjön kétes rezsimekkel. Eddig a legnegatívabb visszhangot az váltotta ki, amikor kiderült, hogy a kazah elnöknek is ötleteket adott arra vonatkozóan, miként állítsa helyre az imidzsét, miután fegyvertelen civileket öltek és sebesítettek meg a bányászsztrájk leverésekor kirobbanó kormányellenes tüntetés során. Nurszultán Nazarbajev elnöknek írott levelében leszögezte, hogy „ugyan tragikus (a 14 civil tüntető halála), de nem szabad elfelejteni, hogy az ország milyen nagy fejlődésen ment keresztül”. Majd az elnök soron következő cambridge-i beszédére vonatkozóan azt javasolta, hogy ne is említse a vérontást, és ne kérjen bocsánatot miatta (miközben emberi jogi szervezetek kínzásokról is beszámoltak az eset kapcsán). Blair személyesen javasolt részleteket beemelni Nazarbajev beszédébe, amelyben saját vezetői kvalitásait és hazaszeretetét hangsúlyozza. Az ilyenfajta imázs-menedzsment, valamint a közvélemény manipulálása – úgy tűnik – régen sem állt távol tőle: egy néhány éve nyilvánosságra hozott feljegyzés szerint Blair és George W. Bush volt amerikai elnök már egy évvel a háború kitörése előtt döntöttek a katonai fellépésről, és Blair vállalta, hogy „eladja a háborút a közvéleménynek”. (Cserébe Bush igyekezett egyenlő partnerként és nagyformátumú világpolitikai játékosként feltüntetni Blairt, aki ettől persze a hazai népszerűsége növekedését remélte.) Nem meglepő, hogy a volt miniszterelnök ezek után még inkább a polgárjogi aktivisták célkeresztjébe került. Ennek ellenére az elmúlt években további ügyfelei között tudhatta az azóta meggyilkolt Moammer Kadhafit, a guineai véreskezű vezetőt, Alpha Condé-t és az egyiptomi katonai juntát is.

A The Telegraph írása szerint Blair még mindig előszeretettel támaszkodik a helyi brit politikai képviseletre, ha speciális információkra van szüksége. Így tett 2010-ben is, amikor Torontóban járt. A helyi attasé félhivatalos találkozón fogadta, ahol „publikus, nem titkos információkat osztott meg vele” az akkori politikai körülményekről. Hasonló történt, amikor az albán és macedón kormányoknak adott tanácsokat: irodája megkereste a helyi nagyköveteket, hogy konzultációra hívja őket a helyi állapotokról. Hasonlóképpen járt el 2013-ban a burmai brit nagykövettel is. A volt miniszterelnök szóvivője szerint azonban mindez „az adott ország érdekeit szolgálta”, így semmi kivetnivalót nem találnak benne.

Blair mindemellett rendszeresen tart szűk körű, exkluzív előadásokat is. Egy megjelenésért általában 200 ezer fontot kér, miközben napjai teljesen be vannak táblázva, így egy-egy előadásra gyakran csak 10 perc jut. Széles körű üzleti kapcsolatai között tudhat „nagyágyúkat” és nem egy üzleti „rosszfiút” is. A Google társalapítóját Sergey Brint és Soros Györgyöt is személyesen ismeri, valamint a JP Morgan vezetőjével is gyakran kvaterkázik – mi több, Líbiában komolyan lobbizott az amerikai „botrányhős” befektetési bank érdekében. Életmódja alátámasztani látszik népszerű jelmondatát, miszerint „91 éves kora előtt nem tervezi a nyugdíjba vonulást”.