Kereső toggle

A jóllakott generáció

Németország túl elégedett?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Elégedettnek és optimistának tűnnek a németek, mindenekelőtt a kiemelkedő gazdasági eredményeikre tekintettel – olvasható a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) írásában. De valóban minden ilyen jól megy Németországban, vagy egyszerűen az úgynevezett „Merkel-generáció” önelégült és túl naiv? – teszik hozzá provokatív kérdésüket a német elemzők.

„Mi vagyunk a németek, mi vagyunk a németek!” – kiabálták diadalittasan a sokak által kritizált rigmust alig egy éve a fiatal német világbajnok focisták. Úgy tetszik, ez a büszkeségtudat azonban korántsem csak az úgynevezett késői Y-generációra és a kiemelkedő eredményeket elérő német sportolókra jellemző. „Németország az önelégültség áradatában úszik” – írta minap egy német újságírónő. Való igaz, a németek olyan optimisták, mint amilyet évtizedek óta nem látott a világ. A politikai stabilitás és a gazdasági helyzet egyszerűen elűzte a németek félelmét. Kétségtelen tény, a német gazdaság valósággal tündököl az elmúlt időszakban. Nem véletlen, hogy egyes szakértők odáig ragadtatták magukat, hogy – az ötvenes-hatvanas évekhez hasonlítva a mostani időszakot – valóságos gazdasági csodát emlegetnek. Talán ez még egyelőre kissé túlzás, habár a németeknek tényleg van oka az örömre: a központi adóbevételek rekordokat döntenek, a szociális kasszában milliárdos felesleg hever, a polgárok sokat költenek (fogyasztanak!), a vállalkozások tele vannak megrendelésekkel. A konjunktúra pedig kihat a németek életszemléletére is.

A Merkel-generáció

A 80 milliós Németország nagy teherhordozója, vagyis a középkorú generáció (30–59 év közöttiek) elégedettnek, sőt boldognak tűnik. Mintegy 35 millió emberről van itt szó, akiknek több mint kilencven százaléka (!) értékelte jónak vagy nagyon jónak a német életminőséget az

Allensbach Népességtudományi Intézet által készített reprezentatív közvélemény-kutatás során. A megkérdezettek 76 százaléka a saját, személyes életminőségét is jónak vagy nagyon jónak titulálta. Ugyan a körkérdés csak mintegy ezer megkérdezett személyt vett alapul, teljesen ráhagyatkozni nem lehet, de az arány elgondolkodtató.

„Vélhetően alig van a világon olyan ország, ahol akár megközelítőleg is hasonló eredmény született volna” – jegyezte meg Renate Köcher, a múlt héten megjelentett kutatás egyik vezetője a FAZ-nak nyilatkozva. Úgy tűnik, Németországban élni ma vonzó, mert gazdaságilag stabil és prosperáló ország. A németek esetében kevésbé érvényesülhet az a mondás is, mely szerint a „pénz nem boldogít”: a magasabb szocioökonómiai státusszal, tehát jobb végzettséggel, munkával, fizetéssel rendelkezők jóval nagyobb arányban voltak elégedettek az élet(minőség)ükkel

(94 százalék) is, mint mások. Az alacsonyabb státuszban lévő csoportokban ugyanis ez a számadat csupán 48 százalék volt. A német emberek optimizmusát azonban nemcsak a virágzó gazdaság erősíti. A megkérdezettek egy jó élet legfontosabb feltételeként ugyanis olyan ismérveket is megneveztek, mint egy jól működő egészségügyi rendszer (86 százalék tartotta ezt fontosnak), a véleményszabadság, egy jó képzési rendszer, jogbiztonság és politikai stabilitás.

A tanulmány eredményei összességében egy úgynevezett „jóllakott generációra” mutatnak rá. A „Merkel-generáció” felépített egy működő rendszert, és nem sok szándék van benne azon változtatni. Kifejező például, hogy a válaszadók többsége szerint a legégetőbb probléma a társadalomban az adóterhek csökkentése, amely – szerintük – olyan „magasztosabb” célokat is megelőz, mint az esélyegyenlőség biztosítása és a bűnözéssel szembeni küzdelem. 

De mi is lehetne a németek problémája, amikor a német gazdaság virágzik, a politikai élet stabil és nyugodt, míg a nemzeti focicsapat világbajnok? Tény és való, hogy a német gazdaság nagyon „befűtött” az utóbbi hónapokban. Mind a behozatali, mind a kiviteli értékei rekordokat döntöttek. A német gazdaság nemzetközi szerepét pedig jól mutatja, hogy az ország például Kínába nagyságrendileg annyit exportált, mint az Európai Unió más tagállamaiba összesen – ez hangulat pedig a kínai tőzsdepánik idején is változatlan maradt. „A német gazdaság továbbra is egy erős szikla marad a világgazdaság hullámaiban” – konstatálta a helyzetet néhány nappal ezelőtt az egyébként pesszimizmusáról híres Hans-Werner Sinn gazdasági szakember egy német hírügynökségnek.

Osztogató koalíció

A nagyszerű eredmények és a hurráoptimizmus ellenére sokan figyelmeztetnek: a hangulat mindössze tíz év alatt változott meg ennyire radikálisan Németországban. 2005 környékén még a stagnálás és a magas munkanélküliség miatti pesszimizmus és félelem volt jellemző az országra. Ami nem csoda, hiszen 5 millióan voltak akkor még munka nélkül… 

Vannak ezért, akik már most figyelmeztetik a németeket, hogy a legnagyobb csapda a naiv önelégültség és elbizakodottság lehet. És ennek az elbizakodottságnak az alapján játszhatja el az ország nagy esélyét az Angela Merkel által fémjelzett jelenlegi politikai koalíció is. Merkelékre valóban jellemző, hogy a mélyebb gazdaságpolitikai intézkedések és reformok helyett inkább osztogatnak, s ezt nem minden közgazdász nézi jó szemmel. A minimálbér felemelése, a nyugdíjcsomag, az egészségügyi szociális reformok és más hasonló intézkedések természetesen sok tőkét hoztak politikai szempontból a „jótevő” Merkelék számlájára. A jelenlegi kiemelkedő gazdasági adatok jövőbeli fenntartása érdekében azonban mindeddig keveset tett a két legnagyobb párt által, vagyis a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták által alkotott nagykoalíciós kormány. Márpedig Németországban is akadnak igen sürgető, eddig megoldatlan feladatok, amelyek valóságos veszélyeket jelentenek az ország és ezáltal az Európai Unió számára is.

Veszélyek sora

Németország jövőjét, a német jólétet – rövid, közép és hosszabb távon – alapvetően hét okból féltik a hozzáértők – olvasható a Die Welt egyik publicisztikájában. Az első és legfontosabb ok a német társadalom drámai öregedése. Ez az öregedés pedig néhány éven belül jelentős kihatással lehet a gazdaságra, a társadalombiztosításra és a munkapiacra is. Ennek az alapja természetesen az évtizedek óta alacsony születési ráta. A megoldást sok politikus a bevándorlásban látja. Németország azonban szemben olyan bevándorlásra épülő országokkal, mint például Kanada, nem tudja irányítani a migrációt, és nem rendelkezik ezzel kapcsolatosan tartós, hosszabb távú koncepcióval sem. Erre mutattak rá már eddig is az ötvenes-hatvanas évek, azaz a gazdasági csoda éveiben „importált” vendégmunkások integrációs problémái. Az integrációs problémák pedig inkább csak terhelik a társadalmat. A kritikusok szerint egyébként a jelenlegi intézkedéssorozat, amelynek megvalósítását tervezik (szíriai menekültek befogadása és integrálása – a szerk.), nem oldja meg a probléma magját, ugyanis hiába tódulnak az országba  a menekültek, a magasan képzett munkaerő a tapasztalatok szerint zömmel továbbáll az Egyesült Államokba és Nagy-Britanniába.

A második legnagyobb gond a képzési rendszer – folytatja a cikk. Sokan hiányolják a csúcsteljesítményeket és az országban maradó, kiemelkedően magasan képzett fiatalokat. Az erősen növekvő szakemberhiányra nem jelent megoldást a menekültáradat. Sőt ezáltal válhatnak a német iskolák reménytelenül túlterheltté, miközben a felnőttek között sok az analfabéta is.

Ugyancsak problémákat vet fel Németországban az infrastruktúra állapota is. Például a hidak, az utak jelentős része egyszerűen elhasználódott. Érdekesnek tűnik, hogy épp az infrastruktúra fejlesztése vonatkozásában tűnik a német vezetés kifejezetten spórolósnak. A rekordbevételekkel számoló állam márpedig éppen ott fogja vissza a kiadásokat, ahol azokra szükség lenne, míg a fogyasztási jellegű kiadások folyamatosan emelkednek.

Sokak szerint rosszul menedzselt Németország úgynevezett „energia-fordulata” is. Ebből rögtön két probléma is származik: a német energiaszektor bizonytalan jövője és az atomenergiáról való leválás átgondolatlansága. Szakértők példaként hozzák fel, hogy a megújuló energiaforrásokra való átállás miatt nem tudják kihasználni a jelenlegi olcsó energiaárakban rejlő lehetőségeket sem.  Kétségtelenül óriási potenciál rejlene az energia-átállásban a német gazdaság számára. Ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása azonban egyelőre még erősen kérdéses. Az átállás során ugyanis vállalkozások sora és egész iparágak fognak eltűnni. A kérdés azonban még mindig ugyanaz:  mi következik azután?

De menjünk tovább! Németország ipara jelenleg versenyképes, ugyanakkor az is megállapítható, hogy a jövő nagy játszmái nem a németeknél folynak, egyes szakértők pedig kifejezetten elöregedett gazdasági struktúráról beszélnek. A digitalizációt például – nemzetközi összevetésben – éppen egy ilyen elmaradott területnek tekintik.

Végül, de nem utolsó sorban pedig, maga az európai közösség is állandó problémák forrása a németek számára. Az olyan európai dilemmák, mint Görögország válsága, a reformok bevezetésével szembeni ellenszenv Franciaországban és Olaszországban, az államadósságokkal kapcsolatos súlyos problémák, illetőleg az Európai Központi Bank kockázatos pénzpolitikája stb. Németország jövőjét is befolyásolhatják.

 

„Németország egy hippi állam”

A brit politológus, Anthony Glees szerint Németország magatartása a menekültek kérdésében abszolút nem demokratikus. Azzal, hogy Németország úgy döntött, a Magyarországon állomásozó migránsokat felveszi, nem tartotta meg az EU jogszabályainak előírásait. Nagy-Britanniában az a benyomás uralkodik a politológus szerint, hogy Németországnak „elment az esze” – nyilatkozta a BBC-nek. A németek magatartása azért is ellentmondásos, mert néhány hónapja a görögökkel kapcsolatos nagy válság során folyamatosan az uniós szabályok megtartásának jelentőségét hangsúlyozták. „Sok szó esik arról, hogy mi történik Magyarországon. Pedig amennyiben Németország nem tartja be a szabályokat, egyszerűen szétesik az Európai Unió” – magyarázta Glees a BBC-nek. Szerinte Németország most úgy hat, mint egy „hippi állam, amit érzelmek alapján irányítanak”. Érzelmek helyett ésszel is kellene cselekedni – javasolta a politológus. Glees azt a kérdést is feltette, hogy ha a németeknek fontos a szír nép sorsa, akkor abból a katonai kezdeményezésből, amelyben többek között Nagy-Britannia is benne van és az Iszlám Állam ellen irányul, miért marad ki Németország. Szerinte ez nem teszi jobbá Berlin megítélését a brit közvéleményben.