Kereső toggle

Mit tanulhatunk Kim Dzsong Un kudarcaiból?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha közelebbről megvizsgáljuk az észak-koreai vezér, Kim Dzsong Un munkamódszereit, rengeteg kivetnivalót találunk benne. Ez viszont azt is jelenti, hogy sokat is tanulhatunk belőle – írta nemrég az érzelmi intelligencia (EQ) egyik szakértője, Travis Bradberry a blogján.

„Ha vezetésről van szó, akkor általában az üzleti, politikai, művészi szféra ünnepelt ikonjaitól akarunk tanulni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak ezektől az emberektől tanulhatunk. Sőt. Valójában legalább ugyanennyit tanulhatunk azoktól, akik bukással zárták karrierjüket a történelem során” – írja bevezetőjében Bradberry. Ezek után cikkében fel is sorol öt olyan tanulságot, amelyeket az észak-koreai „kedves vezetőtől” már eddig is elleshettünk.

1. Ne semmisítsd meg az ellenségeidet!

Erőskezű vezetők nem félnek az emberek eltérő véleményétől, inkább keményen dolgoznak azon, hogy valós hűségre inspiráljanak. A gyengekezű uralkodók viszont, amint fenyegetést érzékelnek, mindent megtesznek annak érdekében, hogy elfojtsák azt, és így biztosítsák az uralmukat. Miután Kim 66 éves védelmi minisztere elszundított egy gyűlésen, a vezér kivégeztette őt egy ZPU–4-es légvédelmi ágyúval (egy erős, négycsövű gépfegyver, ami percenként 600-at képes lőni – a szerk.). A hírek szerint Kim vezette le a kivégzést több száz néző szeme láttára. Mióta hatalomra került, állítólag 70 „fenyegetést jelentő” embert végeztetett már ki.

„Mint oly sok tévelygő vezető, Kim is szereti a túlzott erődemonstrációkat, melyekre a hatalom egyik jeleként tekint. Szerinte ez megtanítja a leckét mindenkinek.” A valóságban azonban – írja Bradberry – ez csak egy vezető gyengeségét és félelmét bizonyítja. Sokan, látva a nyilvános kivégzéseket, azonnal beállnak a sorba, és követik a vezért. Ez azonban éppen csak addig tart, amíg „muszáj”, hiszen mindenki számára nyilvánvaló, hogy vezetője egy gyenge karakterű, önuralom nélküli ember. „Amikor egy vezető olyan büntetést rendel el, amely nem igazodik a tett súlyához, az emberek azonnal elkezdik keresni a vészkijáratot.”

2. Az emberek nem azért vannak, hogy kiszolgáljanak!

Míg egy jó vezető úgy gondolja, hogy ő azért került kiváltságos pozícióba, hogy hatalmával az embereket szolgálja, addig egy rossz vezető éppen az ellenkezőjéről van meggyőződve. Áprilisban Kim újra életre hívta az úgynevezett „gyönyör osztagot”, ami utoljára apja diktatúrája alatt működött. Azokat a nőket, akiket ebbe az osztagba toboroznak, arra kényszerítik, hogy Kimmel éljenek és teljesítsék minden hóbortos kívánságát, cserébe viszont 4000 dollárt és teljes ellátást kapnak. Lefordítva egy nyugati környezetbe: igencsak demoralizáló és demotiváló lehet, ha téged csak a főnök teljes körű kiszolgálásáért fizetnek meg rendesen. Ezzel ellentétben „az igazi vezetők úgy tekintenek a pozíció-jukra, mint egy másodlagos felelősségre, amivel azokat szolgálják, akik követik őket. Ezzel motiválják és segítik az embereket, hogy elérjék azt is, amiről eddig csak álmodni mertek”– mondja a szakember.

3. Ne félj azoktól, akik tudnak neked tanítani valamit!

A nagy vezetők felismerik, hogy mindig van mit tanulniuk, míg a gyenge vezetők megpróbálnak megsemmisíteni minden olyan bizonyítékot, amiből kiderülhet, hogy léteznek olyanok, akiknek több bölcsességük és tapasztalatuk van, mint nekik. Egy dél-koreai tisztviselő nyilatkozatából kiderült, hogy Kim megpróbálja eltüntetni apja uralmának minden nyomát. Három olyan ember, akiket az apja választott ki arra, hogy kiképezzék a fiatal Kimet, le lett fokozva vagy teljesen el is tűnt, csakúgy, mint három védelmi miniszter és négy tábornok is a hadseregből. „Ahogy a gyenge vezetőknek mindenütt, Kimnek is megvan az a szokása, hogy kidobja azokat az embereket, akik taníthatnak neki valamit. Ez a magatartás elnyomja a jó ötleteket és elűz mindenkit, aki csak egy kicsit is kilóg a sorból” – szól a verdikt.

4. Ne idegenítsd el a szövetségeseidet!

A nagy vezetők folyamatosan ápolják és fejlesztik a kapcsolataikat és úgy tekintenek rájuk, mint az egyik legértékesebb vagyontárgyukra. Habár Kína a koreai háború óta Észak-Korea legnagyobb szövetségese, mégis megingani látszik a kapcsolat, mióta Kim Dzsong Un felváltotta apját Észak-Korea élén. Ma Kim személye jelenti a legnagyobb feszültséget a két nemzet között, aki demonstratív módon semmibe veszi Kína érdekeit. Kína legfőbb céljai közt szerepel, hogy fenntartsa a stabilitást a Koreai-félszigeten, Kim viszont sorozatos provokatív megmozdulásainak köszönhetően (beleértve a költséges, nyilvános rakétateszteket) sikeresen felbosszantotta a kínaiakat, fenyegetve ezzel a félsziget stabilitását is. Bradberry szerint viszont azok a vezetők, akik „gazemberekké válnak és jelentős döntéseket hoznak anélkül, hogy figyelembe vennék a szövetségeseik érdekeit, hirtelen minden támogatás nélkül találják majd magukat. Pont akkor, amikor a legjobban kellene nekik a segítség.”

5. Használd ésszerűen a hatalmat!

A jó vezetők a hatalmat nem használják csupán azért, mert úgy tartja kedvük. Augusztus 15-én Észak-Korea 30 perccel hátrébb állította az időzónáját. Miért is? Mert az érvényes időzónát eredetileg Japán határozta meg, és Kim úgy tekintett rá, mint a „japán imperializmus” egyik hitvány jelére. Valójában nincs magyarázat az óra átállítására. Kim Dzsong Un egyszerűen csak el akarta mondani Japánnak, hogy „nem vagy a főnököm”. „Ha bizonyítanod kell, hogy te vagy a főnök azáltal, hogy körbejársz, és mindenkinek megmutatod, milyen erős is vagy, elég nagy problémákkal küzdesz” – teszi hozzá a szerző.