Kereső toggle

Mikulás-csőd

Ki hozza az ajándékot?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Csődöt jelentett a finnországi Télapó Iroda – olvasható a reuters.com híroldalon. A csődöt jókora, fizetetlen adóhátralékuk miatt voltak kénytelenek bejelenteni, ugyanis a turizmus az utóbbi időben jelentősen visszaesett a Télapó otthonában.

Vége a nyári uborkaszezonnak, kezdődik az iskola, és ideje rákészülni a karácsonyra is! Már ha lesznek egyáltalán ajándékok, ugyanis a lappföldi Mikulás még tél előtt lehúzhatja a rolót. Az utóbbi időben jelentősen visszaesett a finnországi Télapó Iroda forgalma. Lappföld az elmúlt évben több mint háromszázezer vendéget fogadott, amely megközelítőleg kétmillió euró bevételt hozott a konyhára. „Fénykorában” azonban a Télapó Faluban évente akár ötszázezer vendég is megfordult. Az utóbbi időben visszaesett például a centrum leggyakoribb látogatóinak, az orosz turistáknak a száma is, amit többnyire a közelmúlt ukrajnai eseményeivel magyaráznak. Helyüket ugyan átvették a szintén jó vásárlókörnek számító japán látogatók, de ez mégis csak részleges kompenzációt jelentett.

Mindezek ellenére az Iroda ügyvezetője, Jarmo Kariniemi továbbra is hisz a cég sikerében, és meg van győződve arról, hogy a megközelítőleg húsz főt foglalkoztató kisvállalkozás el tudja kerülni a bezárást, amely jelenleg komoly fenyegetést jelent a tartozások miatt. „Csupán egy hetünk maradt arra, hogy valahonnan előteremtsük a szükséges pénzösszeget. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog” – nyilatkozta optimistán Kariniemi, akinek vállalkozása lehetőséget kínál még a Télapóval való közös fénykép készítésére is – természetesen megfelelő díj ellenében. De itt található a legendás postahivatal is, ahonnan speciális Északi-sark bélyeggel küldhető képeslap a világ bármely pontjára.

De miként is vált a finnországi Rovaniemi a Télapó „hivatalos otthonává”? Hiszen a Télapó Iroda csupán egyike Lappföldön a karácsonyhoz köthető vállalkozásoknak. Egyesek szerint ez egy jó előre megfontolt üzleti fogás volt. Ugyanis ha valaki meg akarja látogatni az „igazi” Télapót, akkor csakis egyetlen egy helyre mehet: Lappföld finn provinciájába, Rovaniemibe, a kisvárosba, amely nagyon közel fekszik az Északi-sarkvidékhez. A térség nagy része ma már teljesen a Télapó otthonává vált. Az itt üzemelő posta alkalmazottai, akik manóknak öltöznek, évente félmillió levelet kapnak, amelyet a gyerekek a Télapónak címeznek, és közel nyolc euróért választ is kaphatnak rá. Továbbá évi több millió kimenő levelet bélyegeznek le, amelyeket az idelátogatók küldenek haza emlékül, hogy az Északi-sarkon jártak.

A Télapó otthonának megszületése azonban inkább üzleti jellegű volt, mintsem meseszerű. Az eredeti legenda szerint egy harmadik századi püspök, Szent Miklós személye inspirálta az ajándékosztogató szakállas bácsi ötletét, aki valójában Törökországban élt. Ennek ellenére az 1866-ban, a nagy tiszteletnek örvendő Harper Magazinban megjelent írás szerint a Télapó otthona már „egyértelműen” az Északi-sarkon volt. Aztán 1927-ben – a hagyomány szerint – Markus Rautio, a híres finn rádiós műsorvezető egyik műsorában bejelentette, hogy megtalálták a Télapó műhelyét Lappföldön, a Korvatunturi hegyoldalon. Úgy tartják, e perctől ivódott be a köztudatba – de még inkább a finnek lelkivilágába –, hogy a Mikulás igenis Finnországban él. (A hivatalos lappföldi honlapon is úgy szerepel a történet, hogy Mikulás lakhelyét „Markus bácsi” „kotyogta ki” véletlenül.)

Az már egy tudatos, több évtizedes marketingstratégia eredménye, hogy a Télapó hivatalos „szülővárosaként”

Rovaniemi került a köztudatba. (A történet szerint Joulopukki – finnül Télapó – igazából nem is itt lakott, csak a gyerekek kedvéért telepedett ide, hogy fogadhassa a látogatókat.) Rovaniemire és környékére pedig jócskán ráfért a rehabilitáció. A második világháború idején ugyanis heves harcok színtere volt, bombázták az oroszok, elfoglalták a nácik, majd a „felperzselt föld” módszerét alkalmazva, tovább pusztították a visszavonuló német csapatok, akik majdnem porig rombolták a várost. Az ENSZ Rehabilitációs Központjának támogatásával egy finn építész, Alvar Aalto vezetésével épült újjá a város.

A második világháború után Finnország gazdasági helyreállásának fő motorjává a turizmus vált. Amikor 1957-ben a The New York Times hasábjain megjelent egy írás, amely a nyári napforduló idején úgy mutatta be „Európa északi vadonját”, mint ahol a Nap sosem bukik a horizont alá, a turizmus ugrásszerű fejlődésnek indult. „Ha látni kívánják nyár közepén, amint favágók farönkön állva lövészversenyt tartanak, akkor Finnország erre a legalkalmasabb hely” – állt a lap ajánlójában. Csak ezután döntött úgy a Finn Turisztikai Bizottság, hogy – a látogatók számát növelendő – Lappföld számára tudatos marketingstratégiát dolgoz ki. Michael Pretes, a Calgary Egyetem szakembere ezt a stratégiát és a nyomában beköszöntő fellendülést 1995-ben mint a „posztmodern turizmus” egyik eklatáns példáját mutatta be híres The Santa Claus Industry című írásában. Egy szó mint száz, a ’80-as években Lappföld kormányzója, Asko Oinas, hivatalosan is bejelentette a Télapó otthonának létrejöttét, a Télapó Falu pedig 1985-ben nyitotta meg kapuit, csupán pár mérföldre Rovaniemi mellett. 1989-ben a tizenhat legnagyobb helyi vállalat létrehozta a Télapó Földje Egyesületet, amelynek kizárólagos feladata a Télapó-föld népszerűsítése volt. Ennek érdekében az egyesület Télapókat küldött a világ számos pontjára, akár még Beverly Hillsbe is. A terület sötét múltja alkalmanként azonban még visszaköszön, hiszen a Télapó hivatalos reptere a korábbi Luftwaffe-repülőtér, a Télapó irodája környéki erdőben pedig náci hadieszközök is fellelhetőek.