Kereső toggle

Baj van Kínában

Merre dől az Óriás?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kínai jegybank egymás után többször leértékelte a jüant, és ez az elmúlt húsz év legnagyobb árfolyamesését okozta. A nem várt központi beavatkozás azt mutatja, hogy most már a legfelsőbb vezetés is aggódik a gazdaság állapota miatt. A folyamatos gazdasági lassulás, a júliusi tőzsdepánik és az export-eredmények legutóbbi visszaesése alapján Kína nagy bajban van, de nem lehet nyugodt a világ többi része sem, hiszen a kínai termelés és fogyasztás állapota az egész világgazdaságra kihat.

A nyugati befektetők hajlamosak azt gondolni, hogy Kína úgy működik, mint bármely más – általuk ismert – piacgazdaság, pedig ez távolról sincs így. Ahogy a kínai politika, úgy a gazdaság működése is máig központosított. Igaz ez a jüan árfolyamára is. A szigorúan ellenőrzött körülmények között létrejött kínai piacgazdaság ennek ellenére évtizedek óta a világgazdaság motorjának számít – először a termelés, majd a fogyasztás felpörgésének köszönhetően. 

Hamis adatok?

Az imponáló kínai gazdasági növekedés évek óta lassul, ráadásul egyre többen kérdőjelezik meg a növekedési adatok megbízhatóságát. Az említett központosítás miatt senki nem lát bele a mérési folyamatokba olyan mélységben, hogy biztosan állíthassa: a kínai GDP valóban 7 százalék körüli ütemben növekszik, ahogy azt a kormány állítja. Nemzetközi elemzők például sokkal reálisabbnak tartják az éves szinten 5 százalékos növekedést. Marc Faber nemzetközi hírű befektető szerint a valós növekedés 2, szélsőséges esetben 0 (!) százalékos lehet.

A problémák azonban itt nem értek véget. A júliusi tőzsdepánik például már-már felidézte az 1929-es válság hangulatát – írta akkor a Business Insider, miután a Sanghai Index (SSEC) 29 százalékot esett három hét alatt. A Citibank elemzői már akkor azt jósolták, hogy az esés folytatódhat. A kínai kormány egyértelműen pániktüneteket produkált: kamatot vágtak, korlátozták az opciós ügyleteket, részvényvásárlásra köteleztek cégeket az árfelhajtás érdekében.

Szintén kétségbeejtőek voltak a júliusi exportadatok: a kínai kivitel 8,8 százalékkal esett vissza az egy évvel korábbihoz képest. A kínai központi bank (People’s Bank of China, röviden PBOC) a jüan többszöri leértékelésével reagált az export visszaesésére, aminek eredményeképpen a kínai valuta három nap alatt 4,66 százalékkal gyengült a dollárhoz képest. Ettől aztán mindenki a fejéhez kapott. Még maga a kínai jegybank is.

Erősítés vagy gyengítés?

„Mi volt a PBOC beavatkozásának a célja? Trükkös kérdés” – írja a fejleményekről a The Economist. Első pillantásra a válasz egyszerű: a jüan gyengítése. Ám a lap szerint ennek az ellenkezője is lehet igaz. A lap emlékeztet rá, hogy a jegybank hivatalos közleményében ez állt: „Kína kereskedelme továbbra is jelentős többleteket mutat, a jüan valódi effektív árfolyama még mindig viszonylag erős a többi pénznemhez viszonyítva, és eltér a piaci várakozásoktól is. Ezért továbbra is szükségesnek tartjuk a jüan áfolyamközepének korrekcióját, a piaci igényeknek megfelelően.”

A jegybank tehát az elmúlt hónapok fejleményei nyomán eleinte félreállt, és hagyta, hogy a piac mondja meg, mennyit ér a jüan, aztán mégis a beavatkozás mellett döntött, hogy visszafogja a fizetőeszköz túlzott esését. Ez a „pálfordulás” a lap szerint többet árul el a kínai gazdaságról, mint gondolnánk.

A jüan árfolyamának meghatározása elméletben úgy zajlik, hogy reggelente a hatalmas, állami tulajdonú kereskedelmi bankok megküldik az aktuális jüanárfolyamot a PBOC-nek. Ott aztán átlagolják, és meghatározzák belőle az úgynevezett középparitást, azaz a jüan (dollárral szembeni) árfolyamsávjának középpontját. Aztán az adott nap során a kínai jegybank úgy korrigál, hogy a jüan árfolyama mindenképp e középponttól számított 2-2 százalékos sávban maradjon (ez maga az árfolyamsáv). Egyszerűsítve: ha a jüan túlzottan gyengülni kezd, a jegybank jüant vásárol, ha erősödni, akkor pedig dollárt.

A mostani jüanleértékelés, azaz augusztus 11-e másnapján például a jüan értéke közel 2 százalékot esett, mivel a befektetők agresszív eladásba kezdtek, ám a nap végén a jegybank hasonlóan agresszív vásárlásba fogott, hogy a zárás előtt az árfolyamsávba tornássza vissza az árfolyamot. Így a következő napi kezdő árfolyam csak 0,8 százalékos mínuszt mutatott a jegybanki beavatkozás nélküli körülbelül 2 százalék helyett.

Homályzóna

Ezzel a folyamattal önmagában nem lenne gond, hiszen elvileg – folytatja a The Economist cikke – a középparitást a piac határozza meg és nem a jegybank, amely, mint láttuk, elméletben „csak a kapott adatok alapján dolgozik”. A valóságban azonban már a beküldött napi adatok is manipuláltak: gyanús, hogy a bankok olyan számokat adnak, amelyek várhatóan kiadják a kívánt középárfolyamot a piaci mozgásoktól függetlenül. Így aztán a jüan árfolyama „csodálatos módon” igen stabilnak mondható. Ezt a problémát azonban már régóta feszegetik főként amerikai piaci szereplők, akik az átláthatóság érdekében megpróbáltak nyomást gyakorolni a kínai kormányra.

A helyzet ugyanis az, hogy ma voltaképpen a kommunista párt dönti el, mennyit ér a jüan. Persze létezik a jüannak valós piaci értéke is, de ha valaki például kínai állami vállalatokkal áll üzleti kapcsolatban, kénytelen a központilag megszabott áron elszámolni. Ez a központilag megszabott ár pedig eddig mindig magasabb volt, mint amennyit a valóságban ért a kínai fizetőeszköz. 2014-ben például hiába gyengült a kínai gazdaság, és hullámzott a dollár árfolyama, a jüan „állta a sarat” – legalábbis papíron. Az elmúlt hónapokban pedig, amikor a jüan annyit gyengült, hogy elkezdett kitáncolni az árfolyamsávjából, a jegybank az említett módszerrel mesterségesen állította helyre „a rendet”.

Augusztus 11-én ebben történt változás: a jegybank közölte, hogy mostantól az árfolyamsáv közepét az előző napi kereskedések záró értéke fogja megadni. A bejelentés hatására a valuta árfolyama 1,9 százalékot esett egyetlen kereskedési nap alatt. Ez még gyengébb árfolyamot eredményezett a következő napra, amit újabb esés követett. Erre jött rá a már említett pánik, és rögtön utasították az állami bankokat, hogy kezdjenek dollárt eladni és jüant venni, hogy feltornázzák az árfolyamot.

Exportpánik és leértékelés

A kérdés most már csak az: mit akar ezzel elérni a központi bank? A legnépszerűbb magyarázat szerint így akarják stimulálni a gyengélkedő gazdaságot. Tény, hogy a leértékelés és a riasztó exportvisszaesés között  mindössze néhány nap telt el. A 2 százalékos gyengülés viszont csak az elmúlt néhány nap árfolyammozgásait nullázta le, és a jüan maga még így is több mint 10 százalékkal erősebb maradt Kína kereskedelmi partnereinek valutáihoz képest, mint egy évvel ezelőtt volt. Ennél nagyobb esés kellene tehát ahhoz, hogy a kínai exporton a jüangyengülés segíteni tudjon – állapítja meg a The Economist újságírója. Erről viszont a jelek szerint a központi bank most ünnepélyesen lemondott, mert attól tart, hogy a további gyengülés teljesen aláásná a jüanba vetett bizalmat, és csak kevéssé segítené a gazdaság felpörgését. (Várható ugyanis, hogy így a többi ország is leértékelésbe kezdene.)

A The Economist azt állítja, hogy a kínaiakat valójában teljesen más motiválja: azt akarják elérni, hogy a jüan bekerülhessen a Nemzetközi Valutaalap (IMF) SDR-kosarába. A devizakosarat várhatóan ősszel vizsgálják felül, és már régóta rebesgetik, hogy a kínai fizetőeszköz is megérett a bekerülésre. A két legfőbb akadály eddig az volt, hogy a jüan árfolyama nem mozog elég szabadon és nem elég volatilis (azaz nehezen változik, rugalmatlan), hiszen gyakorlatilag hónapokig egy helyben állt. A lap szerint a PBOC most ezekre a kritikákra próbált rácáfolni.

Nagy a baj

A komplikációk sora azonban még nem ért véget. Az elmúlt évben ugyanis közel 250 milliárd dollárnyi „forró pénz” hagyta el Kínát. Az erős külkereskedelem eleinte kompenzálta ezt a kiesést, ám a központi bank továbbra is óvatosan közelíti meg a tőkekiáramlást. A jüan leértékelése talán erről is szólt.

De kiknek fáj egy kevésbé értékes jüan? Tulajdonképpen az egész világnak, csak legfeljebb iparáganként és térségenként különböző mértékben. Először is igencsak pórul járnak azok az országok, amelyek jüanban tartják a devizatartalékaikat. Másodszor pedig Kína kereskedelmi partnerei nézhetnek mélyen a zsebükbe. Itt van például Afrika – írja a BBC. A kontinens legtöbb országának legfőbb kereskedelmi partnere a távol-keleti ország lett. Annyira, hogy egyes államokban a jüan a hivatalos devizarendszer részévé is vált. 2011-ben például Nigéria központi bankja elhatározta, hogy devizatartalékaiban a jüan arányát folyamatosan 5–10 százalék között tartja. Kenya is erősen függ a jüantól. Az ország a kínai termékek egyik fontos belépési pontja Afrikába. Ahol azonban az exportra szánt termékek árazása továbbra is dollárban történik, egyelőre nem érezhető közvetlen hatása a leértékelésnek.

Kína másik nagy kereskedelmi partnerének, Brazíliának csak azért nem olyan rossz most a helyzete, mert saját valutájuk, a real még a jüannál is jobban gyengült az idén. A brazilok most legfeljebb a kínai vásárlóerő csökkenése miatt aggódhatnak. Végül pedig szót kell ejtenünk Indiáról is, ahol a kis importőr cégek most örülhetnek, ám ahol exportversenyben vannak Kínával (például a textíliák vagy a vegyszerek piacán), ott most vesztésre állhatnak a „devizaháborúban”.

Egy biztos: a kínai gondok nem új keletűek. Évek óta cikkeznek már arról, hogy új alapokra kellene helyezni a növekedést, és a korábbi erőteljes beruházási fókusszal szemben nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a fogyasztásra. (A beruházások még mindig a GDP mintegy 46-47 százalékát teszik ki.) Ez azonban nem megy egyik napról a másikra, hiszen a fogyasztás növekedése csak lassan indul be – egy lassuló gazdaság esetében pedig még inkább. A kínai vezetés viselkedése mindenesetre roppant ellentmondásos. Az elmúlt napok fejleményei alapján (először hagyják esni a jüant, aztán vért izzadva azon dolgoznak, hogy ez megálljon) csak pár napig tartott a nagy liberalizálás és a piaci folyamatokra való ráhagyatkozás kísérlete is. Talán a helyzetet a kormányzat és a jegybank pánikreakciói teszik igazán félelmetessé.

 

Bajban az Alibaba

A CNBC  híradása szerint a legnagyobb és legismertebb kínai online értékesítő, az Alibaba Group háza táján eluralkodott a pánik. Daniel Zhang vezérigazgató úgy nyilatkozott, hogy továbbra is bizakodó a vállalat teljesítményét illetően, dacára a kínai gazdaságban tapasztalható turbulenciának.
Az idei első negyedéves eredmények elmaradtak a Wall Street várakozásaitól, bár az árbevétel és a tranzakciók értéke is növekedett az elmúlt évben. Szakértők szerint a lassulás egyik oka a piaci telítettség, illetve az okostelefonokra való átállás. A mobiltelefonokon és táblagépeken elhelyezett reklámbevételek ugyanis messze alulmúlják például az asztali számítógépeken megjelenő hirdetésekből származó bevételeket. A részvényesek azt sem nézték jó szemmel, hogy az Alibabának számos bírósági ügye is akadt hamis termékek forgalmazása miatt.
„Cégünknek nagyon pontos hosszú távú növekedési stratégiája van, és hisszük, hogy ezek a rövid távú események nem befolyásolják annak végrehajtását” – mondta a vezérigazgató, hozzátéve: „továbbra is figyelemmel kísérjük a fogyasztói magatartást és a kínai gazdaság változásait.” Egyúttal az internetes kereskedelmi cég közel négymilliárd dollárnyi részvény visszavásárlásáról is döntött az elkövetkező két évre vonatkozóan. Továbbá az is beszédes, hogy az Alibaba az Egyesült Államokban a konkurens OpenSky-nak adja el a 11 Main néven ismert webáruházát, mivel a közel egy éve indított platform nem bírta az amerikai versenyt.