Kereső toggle

Kipukkanás előtt

Az unikornisok tündöklése és bukása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt években gombamód szaporodnak az 1 milliárd dollár feletti értékű IT-cégek a Szilícium-völgyben. Kétségtelen, hogy a technológiai szektorban jelenleg egy hatalmas buborék felfújódásának lehetünk a szemtanúi. A vita már csak azon van, hogy vajon mennyivel vagyunk a buborék kipukkanása előtt, és milyen következményekkel kell majd szembenéznünk.

A Szilícium-völgyet „unikornisok” tartják lázban. Kaliforniában a legtöbben őket akarják jelképesen „örökbe fogadni”, azaz részesedni belőlük az úgynevezett „kreatív szponzorációk” keretében. Nem véletlenül. Unikornisnak nevezzük ugyanis azokat a start-upokat, amelyeknek az értékét a piac legalább 1 milliárd dollárra teszi. Az unikornisok ráadásul kiválóan tudnak „szaporodni” is: a CB Insights kutatásai szerint míg 2012–13-ban rendre 7-8 új unikornis bukkant fel éves szinten, addig 2014-ben ez a szám 47, 2015 első öt hónapjában pedig már 32 volt – írja a jelenségről a témával gyakran foglalkozó techcrunch.com.

A fenti számokat körüllengő euforikus hangulat közepette az egyik első vészjelzés, amire az egész szektor felkapta a fejét, idén márciusban érkezett attól a Mark Cubantől, aki a ’90-es évek végén alapított start-upjából még a 2000-es dotcom-válság kitörése előtt tudott közel 5 milliárd dollár nyereséget realizálva kiszállni. Ő nem csupán a szektor túlárazottságára hívta fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a mostanra kialakult helyzet még veszélyesebb, mint az előző krízis. Blogján, a blogmaverick.com-on megjelent írásában rámutatott arra a tényre, hogy a dotcom-buborék idején a befektetők elsősorban tőzsdei vállalatokba invesztáltak, amelyek a tőzsdei kereskedés révén likvidek voltak, s így alkalomadtán könnyen meg lehetett szabadulni tőlük. Ezzel szemben a mostani befektetések döntő többsége zárt, tőzs-dén nem jegyzett társaságokba megy, és ennek megfelelő-en a likviditásuk is erőteljesen korlátozott. „Egy összeomló piacnál pedig csak egy rosszabb dolog van: egy likviditással nem rendelkező piac összeomlása” – írja az ötvenes éveiben járó filmproducer, befektető és kosárlabdacsapat-tulajdonos (Dallas Mavericks).

Mark Cuban írását követően a szektor felbolydult, és bár eleinte sokan próbáltak a buborék létezése ellen érvelni, mára egyértelmű konszenzus mutatkozik abban, hogy a lufi igenis létezik. A hangsúly időközben áttevődött annak vizsgálatára, hogy a mostani buborék miben különbözik a 2000-es évekétől, illetve hogy a piac mely szereplőit fogja legérzékenyebben érinteni annak kipukkanása. Az egyik ilyen – már említett – szembetűnő különbség a korábbi időszakhoz képest, hogy míg a 2000-es évek elején a start- upok minden erejükkel azon voltak, hogy a lehető leghamarabb – még mindennemű profitabilitás jeleit nélkülözve is – tőzsdére lépjenek, addig a mostaniak igyekeznek ezt az eseményt minél későbbre halasztani. Ezt támasztja alá a Mattermark elemzése is, amelyből kiderül, hogy az utóbbi években egyre inkább a kései életszakaszban lévő vállalatokba történő befektetések váltak meghatározóvá. A közgazdasági Nobel-díjas Robert J. Shiller – aki a dotcom – és az ingatlanpiaci válságot is előre jelezte – úgy nyilatkozott, hogy szerinte a jelenlegi buborék kialakulásának és felfújódásának a legfőbb hajtóereje nem a korábbiakra jellemző tőzsdemámor, hanem sokkal inkább a félelem, amelyet a szakzsargon a FOMO (Fear Of Missing Out, a kimaradástól való félelem) rövidítéssel jelöl. Azaz minden befektető keresi az aranytojást tojó tyúkot (vagy praktikusabban fogalmazva: a következő Facebookot és Google-t), és ezen keresés során az attól való félelmükben, hogy esetleg lemaradnak róla, hajlandóak egyre több olyan vállalkozásba befektetni, amelyek bár nagyon minimális, de mégsem teljesen nulla százalékos eséllyel kecsegtetnek ezen cél elérésével. Ahogyan Bill Gurley, a Benchmark kockázati tőkealap egyik vezetője fogalmazott: „jelenleg egy kockázati buborékban vagyunk, és olyan szintű kockázatokat vállalunk magunkra, amelyeket a Szilícium-völgybeli start-upok történetében még sosem vállaltunk”.

De kik fogják a rövidebbet húzni, ha mégis rosszra fordulnak a dolgok? A szakértők erre a kérdésre adott válaszukban elsősorban a start-upoknál dolgozó több millió munkavállalót emelik ki, akik egyik hónapról a másikra elveszíthetik az állásukat. A cégbezárások másik következménye az lenne, hogy a jellemzően a dolgozók ösztönzésére használt részvényopciók is teljesen elértéktelenedhetnek, így az érintettek nemcsak állástalanok, de vagyontalanok is lehetnek. Továbbá a befektetőkkel kapcsolatosan a szakértők arra is rávilágítanak, hogy az utóbbi időben a befektetésekhez kapcsolódó feltételrendszerek kialakításában egyre nagyobb hangsúlyt kaptak az invesztorok érdekeit védelmező szempontok. Ezek révén tulajdonképpen nem érné nagy kár őket egy esetleges tömeges be-dőlési hullám esetén sem, hanem közel nullszaldósan tudnának kiszállni a történetből. Megint mások már előre „örülnek” a piac ilyetén megtisztulásának. Chris Sacca, a legendás befektető – aki cégén, a Lowercase Capitalon keresztül havonta(!) több millió dollárt tesz a különböző IT-cégekbe –  már izgatottan várja a buborék kipukkanását. Hónapokkal ezelőtt azt nyilatkozta, hogy reméli, ezáltal megtisztul a piac azoktól az alapítóktól és vállalkozóktól, akik csak divatból öltötték magukra ezt a szerepet, és megmaradnak a „vérbeli start-upperek” – nyilatkozta a negyvenéves üzletember.