Kereső toggle

A Fal adja a másikat

A kínai tőzsdebuborék öt végzetes következménye

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Pekingnek csak drasztikus intézkedésekkel sikerült elkerülnie az ország tőzsdeválságát. De ennek az ára igen magas lehet a lakosság, a vállalkozások és a kommunista vezetés számára is – írja a Die Welt a nemrég kipukkant  kínai tőzsdelufi következményeiről.

Kína továbbra is egy olyan társadalom, amely az utolsó négyzetcentiméterig fentről ellenőrzött és irányított. Tulajdonképpen most is ezt használja a kormány arra, hogy a hazai részvénypiacokon kibontakozó krízist kézben tartsa. Június közepe óta a kínai tőzsde az értékének egyharmadát elvesztette, lényegében cirka hárombillió (!) eurónyi vagyon vált kámforrá. Ez nagyságrendileg tízszerese Görögország összes adósságának. Több mint egy héttel ezelőtt állt meg átmenetileg a tőzsde zuhanása, és indultak meg az ellenfolyamatok. Ennek oka a kormányzat masszív beavatkozása – azóta az árak többé-kevésbé stabilak. De az állítólagos siker könnyen pirruszi győzelemmé válhat. A kínai kormány ugyanis a mentőakcióval egy új, potenciális válsággócot hozott létre, és ezzel az országot még mélyebb válságba sodorhatja.
„A kínai kormány sok olyan eszközt vethet latba, ami itt nálunk teljesen elképzelhetetlen” – idézi a Die Welt összeállítása Manoj Pradhant, a Morgan Stanley közgazdászát. Mint ismeretes, múlt héten, „fekete szerdán” 8,2 százalékos volt a tőzsdei zuhanás. Ezt követően a részvényvásárlási kedvet a szabályok enyhítésével igyekeztek növelni, emellett a tőzsdén lévő több mint 2700 cég 90 százalékának kereskedését felfüggesztették. A részvények majdnem felét például egyszerűen kizárták a kereskedelemből. A pénzügyi alapokat és a bankokat viszont arra utasították, hogy részvényeket vegyenek, az állami cégeket pedig kötelezték, hogy vásárolják vissza saját részvényeiket. Az „egzotikusabb” tőzsdei műveletek pedig mind tiltólistára kerültek. A német lap szerint mindennek komoly következményei lehetnek.

1. A vállalkozások szenvednek
Az egyik legfontosabb következmény az ország nagy konszernjeit érinti. Mivel a vállalati szektor Kínában rendkívül eladósodott, a hitelteher a bruttó hazai termék 170 százalékát is kiteszi. Éppen ezt a problémát akarta a kormány orvosolni azzal, hogy beindította a tőzsdék növekedését. 2014 nyarától június közepéig az árfolyamok Sencsenben megháromszorozódtak, Sanghajban másfélszeresre nőttek. Ez pedig egyre több (eladósodott) cég számára tette lehetővé, hogy tőzsdére menjenek, és ott tőkéhez jussanak. Ez év januárjától júniusig nagyjából 200 cég lépett ki így a nyílt piacra, a befektetők pedig eufórikusan vásárolták a részvényeiket. Rövid időn belül 22 milliárd eurós adóssághegytől szabadultak meg így a vállalkozások – mutatta ki például az Ernst & Young tanácsadó cég elemzése.

2. A pénzügyi rendszer instabil
A kínai bankok már a tőzsde összeomlása nélkül is elég nagy bajban vannak. Egyre jobban szenvedtek a növekvő kamatok és hitelek miatt, amiket az adósok már nem tudnak fizetni. A központi beavatkozások pedig pont a kereskedelmi bankokat és a hírhedt kínai „árnyékbankokat” (azaz a kontrollálatlan pénzügyi szolgáltatókat) érintették. Az egyébként is problémákkal küszködő hitelezőket Peking arra kényszerítette, hogy minden részvényt vásároljanak fel, amit a magánbefektetők már nem akarnak, és így erősítsék az árfolyamokat. Ezzel azonban a bankok is még jobban ki lettek téve az árfolyamkockázatnak. Abban az esetben például, ha a zuhanás tovább folytatódik, a krízis egyszerűen felfalhatja a kínai bankszektort.

3. Folytatódik az egészségtelen növekedés
Az állam is rendre újabb hiteleket vett fel az elmúlt években, hogy ezzel finanszírozza a gazdasági növekedést. A 2008-as pénzügyi krízis óta a kínai növekedés hitelek és befektetések tarthatatlan keverékére alapozódott – figyelmeztettek már korábban is az elemzők. Radikális lépések szükségesek ahhoz, hogy a kockázatokat kezelni lehessen. Ilyen lenne például a növekedési modell átszervezése. Kínának kevesebbet kellene új utakba, hidakba, repülőterekbe fektetnie, és ehelyett a növekedést a fogyasztásra kellene alapoznia. Peking ezt a tanácsot azonban egyelőre nem akarja megfogadni, és továbbra is kitart a régi recept mellett.

4.  Egyre kevesebb a fogyasztás
A kiegyensúlyozatlanságnak ez a trendje tovább erősödhet azáltal, hogy a fogyasztás a részvénypiacok zuhanásával nyomás alá kerülhet. A tőzsdekereskedelem körülbelül 90 százalékát magánbefektetők bonyolították. A megtakarítási hányad is rövid időn belül 10 százalékra ugrott – amit a kínaiak mind részvényekbe fektettek. De a tőzsde zuhanása nagyjából hárombillió euró befektetői vagyont semmisített meg – ez óriási szám. Még ha ez az összeg Kínában sokkal több ember között oszlik is el, a súlya mégsem jelentéktelen. „Egy tartós részvényzuhanás tehát meglehetősen aláásná a fogyasztók bizalmát, és a kiskereskedelem növekedése is tovább gyengülne” – mondja erről Tim Condon, az ING bankcsoport Kína-szakértője.

5. Politikai fordulat fenyeget
„Kínában él egy határozott hit a kormány mindenhatóságáról, egy hit abban, hogy ők mindent elérhetnek, mindent megvalósíthatnak” – mondja David Kohl, a Julius Baer bankház közgazdásza. A tőzsdeválságnak viszont jelentős politikai következményei is lehetnek, mivel a kormány az elmúlt hetek tapasztalataiból csak egyet tanult meg: ha a gyeplőt a lovak közé dobják, akkor hamar kihullhat a kezükből a hatalom és a kontroll lehetősége is. Emiatt pedig kétségessé vált, hogy a kínai vezetés folytatja-e a pénzügyi piacok további liberalizálását. „A tőzsde mélyrepülése az ellenzők táborát erősíti, és ez a más területen tervezett reformokra és egyéb politikai folyamatokra is átterjedhet” – zárja prognózisát a Die Welt cikke.
(A téma politikatörténeti hátteréről a Külföld rovatban olvashat.)