Kereső toggle

Rákapcsoltak

Jövőre Ázsia lehet a világ leggazdagabb kontinense

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Idén Európát hagyta le, jövőre minden bizonnyal Amerikát tudhatja majd maga mögött. A Boston Consulting Group (BCG) Global Wealth 2015 című kiadványa szerint Ázsia gazdagsága az újkori történelemben először felülmúlja Európáét. A sokszínű régió nemcsak a négymilliárdos népességéből és gazdag ásványkincsraktárából eredő „papírformát” érvényesíti ezzel, hanem egyéb okok is állnak Ázsia előretörése mögött.

A trend régóta látható volt, most viszont kézzelfogható tény, hogy Ázsia maga mögé utasította Európát. Leegyszerűsítve: az újkori történelemben most először az ázsiaiaknak több pénzük van, mint az európaiaknak.  A fenti tanul-mány szerint Ázsiában összesen mintegy 47 ezer milliárd (azaz billió) dollárnyi vagyontömeg van a magán-emberek kezében, míg Európában „már csak” 42 ezer milliárd. Észak-Amerika a maga 50 billió „privát” dollárjával továbbra is az első helyen áll. Legalábbis egyelőre.

A BCG nemzetközi tanácsadó cég tanulmánya immár tizenötödik alkalommal jelent meg, és most is a világ tehetőseinek és az egyes régiók vagyoni viszonyainak alakulását vizsgálta. Az éves szinten elkészített kimutatás elsősorban a bankszámlákon történő pénzmozgást és a befektetéseket monitorozza, nincs tekintettel azonban az ingatlanokra, a cégek vagyonára, sem a felhalmozott és pénzzé tehető tudásra. 

Az elemzők számításai alapján úgy tűnik, hogy Ázsia már a következő évben Észak-Amerika elé ugorhat a ranglistán, és ezzel akár végérvényesen a földgolyó leggazdagabb régiójává válhat. A 2016-os esztendőre az ázsiaiak magánvagyonát 57 billió dollárra prognosztizálják, ezzel pedig Észak-Amerika a maga 56 billió dollárjával a második helyre szorulhat. Sőt, a trend könnyen folytatódhat – mondják a szakértők, és 2019-ben az ázsiai háztartások már a globális vagyon harmadát birtokolják majd.

A szakemberek szerint Ázsia felemelkedésének több oka van. Egyrészről természetesen nem elhanyagolandó a földrész lélekszáma, amely a világ lakosságának jóval több mint fele (összesen négymilliárd ember él a kontinensen). Ugyancsak jelentős szerepet játszanak a felemelkedésben az ásványi anyagok (a kőolaj és a földgáz mellett például az ércek), melyek révén óriási pénztőke áramlott és áramlik a leggazdagabb ázsiaiak számláira.

Az elemzők azonban egyéb okokat is hangsúlyoznak és két jelentős tényezőt emelnek még ki. Az egyik, hogy a gazdasági növekedés kétszer akkora volt az elmúlt évben a kontinensen, mint az Egyesült Államokban, s négyszer akkora, mint Európában. A gazdasági növekedésből pedig óriási mértékben profitáltak a háztartások is. Az ázsiai privát vagyon csak a tavalyi esztendőben 30 százalékkal (!) nőtt (Nyugat-Európában ez az arányszám 6,6 volt).  Megfigyelhető tehát egy dinamika az „új világ” országainak gazdasági növekedésében az úgynevezett „régi világ” országainak gazdaságához képest. Ennek egyik oka, hogy az ázsiaiak nagyon szeretik pénzüket értékpapírokban tartani. A keletiek vagyonnövekedésük háromnegyedét ugyanis a korábbi tőzsde- és értékpapír-piaci befektetéseiknek köszönhetik (ez a szám Európában csak 60 százalék). A másik ok, hogy az ázsiaiak százalékos arányban a pénzük jóval nagyobb részét tartják a számláikon, mint a nyugatabbra fekvő országok lakosai. Amíg Ázsiában a befolyó pénzek átlagosan 13 százalékát spórolják meg így az emberek, addig ez a szám Nyugat-Európában 5 százalék, az Egyesült Államokban pedig mindössze 3.

A közgazdászok egy része mégis úgy látja, hogy az európaiaknak nincs okuk az aggodalomra, sőt, az ázsiai befektetők megjelenése még sokat hozhat Európának. Ezt a véleményt azonban árnyalhatja az a német ingatlanpiacokkal foglalkozó friss jelentés, amely szerint a rendkívül felkapott német ingatlanpiacot az ázsiai befektetők nemcsak uralni kezdték, de az ezzel járó profitot is lefölözik. Mindemellett igaz az is, hogy Ázsia gazdasága – tartalékai ellenére is – számos bizonytalanságot tartogat. Ilyen mindenekelőtt az erősödő aggodalommal figyelt kínai tőzsdebuborék. Ettől függetlenül azonban minden bizonnyal a következő években is folytatódik majd az ugyan lassuló, de még mindig dinamikus gazdasági növekedés az egész régióban, ami tovább generálja majd az ázsiai magánvagyon képződését. Kína és India mellett olyan nagy nemzetgazdaságok is térképre kerülnek majd, mint Dél-Korea, Indonézia és Thaiföld. A magánvagyonok halmozódását jelzi, hogy bár a gazdagok számát tekintve Svájc kiemelkedik a mezőnyből, a közép-európai „bankországot” viszont már olyan ázsiai államok követik, mint Bahrein, Katar, Szingapúr, Kuvait és Hongkong.

A dinamikus gazdasági növekedés egyik árnyoldala, hogy hosszabb távon Ázsia gazdasága is az egyenlőtlen vagyoni viszonyok erősödéséhez járulhat hozzá. Ugyan a következő években Ázsiában nemcsak az úgynevezett szupergazdagok (akiknek a vagyona meghaladja a százmillió dollárt), de a középosztályhoz tartozók (akiknek a vagyona meghaladja a százezer eurót) létszáma is növekedhet. Mindazonáltal a különbségek a teljes lakosságot tekintve igen jelentősek, és várhatóan csak erősödni fognak. Riasztó a szám, de a világ teljes vagyonállományának 41 százaléka ma már a világ lakosságának mintegy 0,2 százalékának kezében van. Az ázsiai gazdasági folyamatoknak köszönhetően pedig ez a vagyonarány néhány év múlva megközelíti majd az 50 százalékot is.

 

Az ismeretlen óriás

A nyugati üzleti világ stratégiai döntéseiben Ázsia figyelembevétele ma már megkerülhetetlen. Kétségtelen, hogy a világ leginkább sokszínű régiója – ha egyetlen önálló régiónak lehet nevezni egyáltalán. Ázsia mind kultúráját, mind populációját, mind nyelvét tekintve rendkívül sokszínű, nemcsak országonként, hanem már tartományonként is. Jól jellemzi ezt a megosztottságot Ázsia vallási háttere is. A legjelentősebb vallás Ázsiában ma már az iszlám, amely a teljes lélekszámot tekintve mintegy 25 százalékban képviselteti magát. A mutatót a közhiedelemmel ellentétben elsősorban nem az Arab-félsziget lakossága teszi ki, hanem sokkal inkább Pakisztán, India, Banglades és Indonézia. Részben Ázsia lakosságának növekedése miatt is prognosztizálják elemzők 2050-re azt, hogy az iszlám válik a világ legnagyobb vallásává a kereszténységet megelőzve. Az iszlám mellett a hinduk (22,4 százalék) és a buddhisták (10,9) száma is jelentős, míg a kereszténység 8 százalékon áll. A vallási megosztottságon túlmenően jelentősek a gazdasági és politikai különbségek is. Sőt, állítható, hogy a világ legkülönösebb gazdasági és politikai modelljeivel éppen Ázsiában találkozhatunk. Ami a gazdaságot illeti, elegendő utalni Japán és Délkelet-Ázsia néhány országa közötti különbségekre. A világ 15 legnagyobb városából ma már 10 Ázsiában található, de a kép itt meglehetősen színes. A stabilan a világ legdrágább városai közé számított Tokiót külvárosaival együtt például már majdnem 40 millióan lakják. Indonézia fővárosában, Jakartában mintegy 30 millióan élnek, elképesztően különböző színvonalon. Egyes társadalomtudósok szerint ezek a metropoliszok a mintaképei világunk jövőbeli berendezkedésének. Tény, hogy az olyan központok, mint Hongkong, Peking, Tokió, Újdelhi, Bangkok vagy éppen a hozzájuk képest kevésbé népes Dubai már kvázi önállósult városállamokként is funkcionálnak. Az utóbbival viszont jól szemléltethetők az elmúlt években Ázsiában lejátszódó gazdasági változások: a „kőolajból” felépített város olyan üzleti központtá vált, amely hozzásegítette országát ahhoz, hogy költségvetésének mindösszesen 5 százalékát tegye már csak ki az olajipar.